|
|
| 2007.06.24 |
|
Serelem. Szerelem??!?! |
| Hm. Jó dolog ez a szerelem. Igazán 3-szor voltam eddig szerelmes. Legelõször egy plátói szerelem volt. Majd 3 évig tartott. Aztán lett egy laza szexkapcsolatom, melyben természetesen én éreztem többet a másik iránt. Tudtam, hogy milyen ember. Tudtam, hogy egy ember neki nem elég. Mindig voltak mások, amit megemésztettem , de az nehezemre esett, hogy gumi nélkül szexelt. Így vergõdtem vele másfélévet. Pedig nagyon szerettem, és talán ma is érzek iránta valamit. Aztán rengeteg futó kaland következett, mert természetesen nekem csak ezek jutottak. Tavaly aztán ismét szerelmes lettem. Pedig csak egyszer találkoztam az illetõvel, és csak nagyon könnyedebb szex volt köztünk, de egymásra tapadtunk... Az az érzés, amikor kémiailag vonzódsz valakihez... Isteni. Egyszerûen vibrált a levegõ. A talink után írtam neki, hogy nagyon jóléreztem magam, és bocsánat amiért nem volt intenzívebb a szex. Írta, hogy nincs miért. Majd legköezelebb. Elutazott egyszer. Elutazott kétszer. Közben irogatott, aztán eltûnt. Nem tudtam hova tenni a dolgot. De már mindegy is.
Szerelem. Jó dolog is ez. Csak félek. Félek hogy kihasználnak. Félek, hogy olyan emberbe szeretek bele, akibe nem kéne. Sokan félnek tõlem, mert túl pesszimista vagyok. De csak elsõre. Sajnos nem is adják meg a lehetõséget, hogy megismerjenek. Mert ma már minden csak a szexrõl, és gyorsaságról szól. És a külsõségekrõl. Néha belemegyek a játékba, de már unom. Csak kihasználnak. És eddig csak kihasználtak. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ugyanúgy megbolondult volna értem, mint én Õ érte. Így csak sodródom, és néha élvezem az életet.
Pedig én is szeretnék. Szeretnék szeretni. De vajon ki az, aki rendelkezik kellõ türelemmel? Ki az, aki engem szeretne? Talán senki. Talán majd egy következõ életben. Pedig kompromisszum kész ember vagyok. Korrekt, és õszinte. Érzelmeit kimutató. De ma már ez sem számít. Vajon ma mi számít igazán?
Szerelem. Szerelem?!?!?!?? |
|
