|
|
| Leültél mellém a metrón a szélsõ ajtók melletti szeparéba, Deáktól Délipúig utaztál. Nekem a Moszkván sajnos le kellett szállni, siettem. Mivel egy kövér nõ is odaült harmadiknak egészen közel kerültünk egymáshoz, jó szorosan,
úgy hogy a combunk és tértünk is összeért. Kissé összébb húztam magam, hogy ne érjünk annyira egymáshoz,
de minden fékezéskor egyre közelebb jöttél hozzám.
Ekkor már elkezdett foglalkoztatni a dolog. Szemem sarkából láttam, hogy néha felém néztél és nem vetted el a lábad.
Én sem... Mikor ülsz megint mellém? |
|
