|
|
| Utólag visszaolvasva az elsõ „történetemet” rájöhettem, hogy mennyit változtam azóta és mennyi minden történt… Több, mint egy év telt el azóta és utólag már látom, hogy mennyire naív voltam már akkor is :) Azóta sok minden megváltozott. Azóta több fiúm is volt, rengeteg szép élménnyel gazdagodtam és igazából semmit sem bántam meg.
Mellesleg nemrég töltöttem a tizennyolcat, ami részben rossz, mert érzem az idõ múlását, de másfelõl nagyon jó érzés, mert több lehetõség áll elõttem és felnõttebbnek érzem magam… :P
Szóval ahogy mondtam, megváltozott sok minden. Egy új erénnyel gazdagodtam, amit úgy hívnak, hogy méltóság. Ezt sok emberbõl hiányolom, szerintem ez egy nagyon fontos dolog.
Amúgy az Aubiogrpahy-ban hiába kezdtem a leírást a gyerekkorommal, mégis a kapcsolataimra terelõdött a hangsúly, ami igazából magánjellegû téma. De nem csak emiatt nem írok azokról akikkel „dolgom volt” hanem azért is, mert nem ebbõl áll az életem. Egyesek összetévesztik az életet a pasizással. Nem tagadom, hogy én is így éreztem még az elején. Végre elõször tehettem olyan dolgokat, amikre régóta vágytam és úgy éreztem, hogy életemben elõször élek. De ahogy telt az idõ, sikerült lelohadnia ennek a hatalmas elnyomás miatt keletkezõ érzelem és vágytömegnek. Most már tudom, hogy sokkal több van az életben, mint egy-egy aktuális fiú. Bár nem szeretném azt se lealacsonyítani, mert egy igen fontos dolog, emiatt is vagyok itt :P
Csakhogy ahogy kapcsolatok kialakultak és végbementek észrevettem, hogy vannak kapcsolatok, amik nem érnek csak úgy véget. És ezek a barátságok… Õszintén sajnálom azokat, akiknek nem adatott meg, hogy igaz barátokat találjanak. Nem tudom, mennyire mondok nagy dolgot, ha a barátokat fontosabb dolognak tartom, mint a szerelmeket. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ezt a két dolgot össze lehetne igazán hasonlítani…
Na szóval nagyjából ez történt velem egy év alatt és egyre csak úgy érzem, hogy tapasztaltabb és okosabb lettem. Továbbra is az emberi kapcsolatokat tartom a legfontosabbnak és próbálok minél több idõt azokkal tölteni, akiket szeretek: barátok, ismerõsök, család…
De egy valamit megtanultam: Nem lehet mindig másoktól várni a boldogságot. A saját boldogságát mindenkinek magának kell megteremtenie. A kapcsolatok meg… az már csak hab a tortán! :D
|
|
