|
|
| 2008.10.23 |
|
Volt barátnõmhöz. (Változások jö |
| Eljöttem hát, visszatértem ide hozzád,
mi rég volt egy percre csak, de úgy visszahoznám.
Egy estére csak bár enyém lehetne tested,
hogy holnap borzongj azon, kié vagyon férfi testem.
Visszajönnék majd végsõ éveidben,
magamba zárnálak, hogy hited legyen éltem, hogy melletted éljek.
Megcsókolnálak utolsó hajnalodban,
kit tegnap csókoltál, kit ma is csókolnak, megsúgnám, hogy forogj sírodban.
Bársony kezem arcodon végigsimítanám,
hogy érezd bõröm puha-selyem illatát.
Kopott kezed ott pihegne forró arcomon,
s megtudnád, kié minden hajnalom.
(Hidd el, fájna!)
Hát eljönnék egy szóra, egy kései siratóra,
hol téged sirat minden élõ,
hogy voltál valaha nem ily félõ,
s, hogy Istenségem mást boldogít, ki kérõn
Búj meg mellettem, vágyva-vágyik csókomért,
könnyet ejt, csak megfogjam két kezét.
Kérve-kérlel szerelemért, miként én kértelek Téged,
itt a hangsúly, itt a lényeg:
Értem él valaki, ahogy én éltem rég érted.
De én viszonzom szerelmét, mert jobb vagyok nálad.
Where he sleeps, ott van az ágyam! |
|
