|
|
| Neved imába foglalom,
Egy dolgot meg nem tagadok.
Ha messze is sodor el az élet,
Hozzám mindig visszatérhetsz.
Voltál, ki most én vagyok,
Mit ígértél, remélem, betartod.
Ha felnövök, s 21 leszek,
Akkor reggel karodban ébredek.
Hosszú idõ telik el még addig,
Sok jót, s rosszat fogok majd még kapni.
Az élet így nevel felnõtté,
Ha itt leszel, azt mondom; Hát eljöttél!
Megígértem, fogadalmat tettem,
Eljövök, hogy újra foghassam a kezed.
Itt vagyok most szerelemmel telve,
Veled vagyok, ahogy azelõtt is tettem.
Felnõttél, tapasztaltál, s itt állsz,
Nem gondoltam, hogy most is engem kívánsz.
Ahogy rég szerettél, úgy szeretsz most is tán,
Tiéd a szívem, s eddig is csak rád várt.
Bár sokat megéltem, míg távol voltam,
Lelkem együtt élt egy nagy gonddal.
Mi lesz, ha visszajövök, s nem leszel már,
Új útra lépsz, s szeretsz helyettem mást.
Teltek az évek napról-napra lassan,
Mindig vártam, hogy egy nap bekopogtass.
Reggel, este szerelemben égve,
Ahogy eddig is, szeretlek most is Téged.
Itt vagy végre, két karom közt megbújsz,
Rossz volt a magány, rossz volt a múlt.
Azt gondoltam mást szeretsz, ki tán nem is szeret téged,
Vele maradsz, s engem elfeledtél végleg.
Azt hittem nem vársz, meg míg felnövök,
Mást szeretsz majd, mire hozzád eljövök.
Bár egyre inkább félelemben éltem,
Ahogy rég, most is úgy szeretlek Téged.
Hát szeress most Te is úgy, ahogyan én,
Ölelj át, csókolj, ahogy tetted rég.
Rég együtt éltünk, most ismét egymásra leltünk,
Kéz a kézben, újra boldogan (együtt) élhetünk.
(Igaz csöpögõsen hangzik és baromira közhelyes, de ezt már fél évvel az események ilyesfajta megnyilvánulása elõtt megírtam.Ráéreztem, hogy ez így fog megtörténni és leírtam... és megtörtént:S) |
|
