Végre elmúlt a tél mely nemcsak a testem de a lelkemet is megviselte. Az első meleg tavaszi nap napsugarai nemcsak a fákra, hanem érzelmeimre is nagy hatást gyakoroltak. Akár a fák a virágok én is virágba borultam.  Ugyanolyan nap volt, mint a többi, mentem dolgozni az iskolába ahova nem mindig mentem olyan jókedvűen, amikor engem tanítottak, de amióta én tanítók már annyira nem tűnik rossznak. Igaz a mondás az idő megszépíti az emlékeket. Beléptem a kapun, arcomon ugyanazzal az örök optimizmussal, amely mindig jellemző rám. Nem szerettem azt az osztályt ahol aznap kezdtem. 18-19 évesek, akik már leérettségiztek, de újra ott vannak valami szakma megszerzésére. Utáltam bemenni mert én sem vagyok sokkal idősebb és kinézetre meg pláne nem vagyok az és ezt nem is tolerálják annyira ők sem. Próbálkoztak, hergeltek de felvettem a kesztyűt nem hagytam magam. Most, hogy másfél éve ott vagyok és tanítom őket nagyon összecsiszolódtunk. Velem osztják meg magánéleti gondjaikat, tőlem kérnek tanácsot. Ő azok közé tartozott, akik már az elejétől fogva rendesek voltak velem. Sokat beszélgettem vele iskolán kívül is. Be kell ismerjem ő volt az  osztályban akit már az elején mikor megláttam csak az jutott eszembe hogy „Gyűhhha”, de gyönyörű vagy. Nem nagyon szerettem később sem bemenni abba az osztályba de már nem azért mert nem kedveltem a társaságot hanem azért mert ő ott volt. Közel ült hozzám és éreztem az illatát láttam a gyönyörű éjfekete szemeit, mindig tökéletesen álló haját, s ráadásul ő is mindig kereste a társaságomat. Egy szó, mint száz, nagyon beleszerettem.Semmi baj nem is volt addig a napig, amíg nem mentek osztálykirándulásra és engem kértek fel legyek az egyik kísérőtanár. Úti cél egy magyar borvidék. Éreztem nem lesz jó vége, mert az utazás alatt szinte mindig velem volt, követett mindenhova, de én azt hittem, csak  barátkozni akar és legalább jól elleszünk. Éreztem nehéz és hosszú kirándulás lesz, ami próbára fogja tenni az egész lényemet.Szinte mint egy filmben jellemző mód az osztályfőnökük nem jól foglalta le a szállást. Szidtam magamban de nagyon és csak a bajszom alatt motyogtam de még így is jól hallatszott