|
|
| 2009.04.13 |
|
végtelen történet 4 |
| Nagyon szenvedtem, mert tudtam nem ért hozzám csak az érzéseim játszottak el gondolattal vágyaim vetültek ki már annyira élethűen, hogy szinte a receptoraimat is megtévesztette a tudattalanom és szerette volna érezni annak az érintését ölelését akiért annyira oda voltam, aki nekem csak a gyönyörű fekte szempár, vágyai netovábbja volt. Nehezen ugyan de elaludtam. Reggel úgy keltünk fel, hogy karjaimban tartottam magamhoz öleltem ő meg hozzám bújt. Felnéztem és az első látvány az ő mosolya volt. „Te meg minek örülsz, látom már jobban vagy”. „Igen jobban vagyok”- felelte az arcára fagyott mosollyal. Szuper mert én meg teljesen el vagyok zsibbadva mintha egy elefánt aludt volna rajtam. „Én voltam, még a nyálam is a mellkasodra fojt”- nevetett rám közben. Csodás mondtam ez számomra fontos információ volt. Nagy örömmel hallgattam a szívverésedet és nagyon jót aludtam az ütemére. Csodás –mondtam, ezt még visszakapod.
Elkezdődött a nap, városnézés, múzeum, fagyizó, uszoda, ebéd, újabb városnézés, séta a közeli erdőben. Végig együtt voltunk szinte teljesen levetettük gátlásainkat és mint két jó barát eltöltöttünk egy boldog napot. Ehhez hozzájárult az „okos” kollegina, aki reggel közölte velem, nem szól hozzám, ha nem kérek bocsánatot, mert tegnap az egész osztály előtt lehülyéztem. Remek egy egész éjszaka kellett neki, hogy felfogja mit mondtam tegnap. Bocsánatot kértem, de nem kerestem a társaságát.
Este megint sokat beszélgettünk még az ágyban az élményeinket így meséltük egymásnak mintha nem együtt néztük volna meg csak így is izgalmas volt, mert mindketten másra figyeltünk oda, mást tartottunk fontosnak. Észre sem vettem, de azért hogy ne kelljen kiabálni megint egy ágyban feküdtünk. Elnyomott minket a napi rohanás és látvány emléke. Nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki a melleimet csókolgatja, hirtelen megijedtem és ellöktem magamtól, amire ő az ágyról is leesett. „Te meg mi az ördögöt művelsz”- kiabáltam rá. Felkapcsoltam a villanyt, de ő magyarázkodni kezdett.
„Nem tehetek róla nagyon kívánlak, nagyon beléd szerettem már az első alkalommal mikor megláttalak”- mondta és potyogtak a könnyei, majd apró részletességgel elmesélte mit viseltem akkor, amikor első alkalommal találkoztunk.
|
|
