Hogy miért is adtam ezt a fejlécet?( címet)

Gyakran gondolkozunk azon,hogy miért pont én? miért pont velem történik ez?
Keressük a szavakat, melyekből élet fakad, de nem találjuk. vagy ha igen, akkor keserves kínok között kel megtalálni.
Az én történetem is hasonló! hát lássuk.....
Gyakran visszakalandozunk életünk egyes szakaszaira,hol Boldogok, hol pedig keserves kínok között kell saját magunk szenvedni látni.
  Mindig kedveltem az igazi romantikát, a tökéletességre vágytam, ami sajnos nincs.
Egyet szeretnék igazán Boldog lenni,ami valószínüleg nem megy, hisz magával a szó jelentésével sem vagyunk tisztában. Boldogság! miből? honnan ered? A kellő endorfin szint felszabadulás az már a Boldogság? Meddig tart?Kinek mit jelent  aBoldogság? Egy? vagy individum?
Számos kutató kereste a választ, de magát a szót és az élményt oly kevés ember élheti át, hogy invalid lett a kutatás.

Amikor közeleg a nyár valahogy mindig azon tűnödöm, hogy miért vagyok egyedül? nem vagyok jó? nem vagyok értelmes?
Közbencsak rájöttem, hogy senki, de senki nem meri vállalni a kis megyénkben, hogy mi is ő. A viharsarok mindig egy negatívum az ismerkedésnél. Lehet pesti,debreceni, ahogy meghallja az Alföld szót már egy néma vonal van az éterben.
Sokan azt mondják, és tanácsolják,hogy költözzek.
Mindandig könnyen beszélünk amíg nem velünk történik, nem mi élünk át egy adot helyzetet.
Igazából azért akartam ide írni, hogy leírjam szerelmi történetem egyik ugymond kétséges napjait.
Történt, hogy egy ismerősöm,aki szintén klubtag egy közösségi portál segítségével felvette velem a kapcsolatot, ahol nagyon jót beszélgettünk, és rá fél órára már találkoztunk nálam egy üveg ital társaságában.
A srácról tudni kel,hogy hosszú ideje társas kapcsolatban él.
A beszélgetésünk és az italozás eltartott egy ideig, ahogy az én elmélkedésem valamint érzéseim helyrehozása is.
A mai napon furcsa megmagyarázhatatlan hiányérzetem volt. Nem találtam a helyem csak mentem és tettem a dolgom, ami megjegyzek, hogy nem tudtam a megfelelő kapacitással végezni a zavarodottságom miatt.
Rájöttem mi hiányzott nekem a  tegnap este mámora a társasága, és jelenléte.
Mivle egy öszinte embernek tartom magam, és szeretem, ha tudják mások is a róluk alkotott véleményem, ezért egy sms-t írtam, hogy leírjam az akkor feltámadó érzések mondatbeli megfelelőjét.
Mostmár bánom, mert azóta egy reakció vagy bármiféle kritika vagy valmi ........ semmi nem érkezett.
-miért az kel nekünk,ami nem a miénk, hanem más tulajdona?
az érzések az enyémek,amit én leírtam annak,akinek úgyvéltem tudnia kel a dolgokat..
Túl rövid a mi kis élet&uum