Ötödik osztályban aztán minden megváltozott.. Előkerültek ugye a régi témák, hogy én miket csináltam óvodában, és ezek után az összes osztálytársamúgy kezelt, mint egy rongyot, és azt állították, hogy (1000x elnézést mindenkitől a kifejezésért) buzi vagyok... Mentek ugye a testnevelés óra előtti öltözői lökdösődések, a kiközösítések, az ütögetések, a szóval való mocskolások... És mindezt 12-13 évesen megélni... Akkor még nem is sejtettem, hogy érzek valamit is a fiúk iránt. Mindenki utált az osztályban, megvetettek, akkor még ok nélkül. Hetedik osztályban iskolát kellett váltanom. Akkor kaptam rá az internetre is, mint világ 8. csodájára. Néhány hónap böngészés után ráakadtam egy melegoldalra. Képeket és videókat találtam ott... Mit mondjak, nagyon felizgatott a dolog, a fantáziám elkezdett dolgozni. Fél év múlva már egy társkeresőre is regisztráltam. Olvasgattam különböző meleg történeteket, amik az életről és a coming out-ról szóltak... Igen tanulságosak. Minden esetre belekerültem egy ördögi körbe, amiből nem tudok kiszállni, már rendszeresen látogatom a videós gay portálokat. 8. osztály végén elmentünk osztálykirándulásra egy vízparthoz. A többiek ott voltak a vízben, én kinnmaradtam a parton egy tanárral. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és szóba került, hogy én sokkal másabb vagyok, mint a többi fiú.. Talán hogy többet nyafogok (ezt csak ő állította, én nem vettem észre:D) És rákérdezett, hogy nem vagyok-e meleg. Én persze rögtön letagadtam, de nagyon nagy fájdalom kelt bennem, hogy ismét látják bennem azt, ami mélyen vagyok... Egész nyáron szomorú voltam... Azóta sok emberrel beszélgettem már msn-en társkeresés céljából, és mindenki úgy kezdte, hogy: szia, camod van?, honnan vagy?, mekkora a farkad?, benyomnád nekem? Sok kamussal is volt dolgom, és egy idő után már nem tudtam bízni az emberekben, ezért nem rakok fel sehova képet magamról. Arra is rájöttem, hogy mindenkinek csak a külső dolgok számítanak, a belsővel alig foglalkoznak...