Iszonyúan hideg volt… Újév első
napja volt, hajnali 4 óra körül lehetett. A Fővárosi Műjégpályán ünnepeltük a
szilvesztert a barátaimmal, ami alatt picit még meg is izzadtam és eléggé
elfáradtam, de ennek ellenére egész jól bírtam a hideget.
Akkor már egyedül voltam, mert
még félúton elváltam a hazafelé induló barátaimtól, mivel az én haza utam ideje
még nem jött el. A máskor olyannyira forgalmas Andrássy út most teljesen
kietlen volt. Addigra már elállt a havazás, így a korábbról megmaradt
félrekotort hókupacok mellett az egész járda havas volt.
Mikor végül elértem az
Oktogonhoz, már nem voltam egyedül - sőt egészen sokan voltak még ott az éjféli
hatalmas és őrületes tömegből. Nem kellett sokáig keresnem őt, ott volt, ahol
megbeszéltük. Egészen vicces, kötött sapkája és jó nagy kabátja volt. Ezek
fényében jogos volt a ledöbbenése az én kis vékony kabátkám láttán. Miután
buszra szálltunk az a legutolsó emlékképem, hogy a nagy táskája takarásában
rátette a kezét a térdemre én pedig zavaromban kinéztem a Margit-hídról a dunai
látképre.
Igazság szerint alig ittam a buli
előtt és akkorra már a fáradtságom helyét is az izgalom vette át. Így
valószínűleg azért nem emlékszem erre a részre élénken, mert mindennek már
másfél éve. Egyedül az a kép maradt meg bennem, ahogy vidáman beszélgetve a
Déli Pályaudvar felé sétálunk, majd egyszer csak egy újfajta, kényelmes, szépen
kivilágított vonaton ülünk. Beszélgetünk, nevetünk, képeket mutatunk egymásnak
a telefonunkon és sokatmondóan mosolyogva azt tervezzük, mi lesz, ha
megérkezünk. Hihetetlenül jó érzés volt…
Aztán egyszer csak azt vettem
észre, hogy már le is szálltunk a vonatról, pedig legalább háromnegyed óra volt
az út. Sokan mások is leszálltak velünk együtt, nyilván ők is a nagy pesti
szilveszterről mentek haza. Még mindig nagyon hideg és sötét volt odakint, de
gyalog indultunk tovább. Sokáig sétáltunk, alig emlékszem már az útra, csak
hogy csendes és nyugodt volt minden. Ám egyszer csak leszólított egy taxit és
azzal mentünk tovább. Azt hiszem a taxiban meg sem szólaltam, csak ő
beszélgetett a vezetővel. /Folyt: Újévi emlékem (2. rész)/ |
