|
|
| 2009.08.23 |
|
Újévi emlékem (4. rész) |
|
Csak később, mikor a pesti buszhoz
kísért ki, sikerült kizökkennem az addig olyannyira jól játszott szerepemből. Odakint
minden hófehér volt… Havas volt a táj, az ég pedig felhős, de az is olyan
világos volt, mint amilyen csak télen lehet. Nagyon vidáman beszélgettünk és
hihetetlenül jól éreztem magam vele, pedig már egészen máshogy néztem rá, mint
jó pár órával korábban.
A busz nagyon hamar jött… Én akkor
zavartan ránéztem, hogy mégis milyen módon tudnék elbúcsúzni tőle. De mivel a
buszmegállótól vagy 10 méterre álltunk, gyorsan oda kellett futnom és
felszállnom. Így csak az ablakból integethettem neki és figyeltem, amint
eltávolodik.
Ahogy aztán az ablak előtt elhúzó
havas tájat figyeltem folyamatosan csak vigyorogtam örömömben. Még talán fel is
nevettem… ha jól emlékszem… |
|