Nem kivánok költői szintű önéletrajzi alkotásokba belekezdeni....de van ami nagyon kikivánkozik belőlem.

A barátommal másfél éve együtt vagyunk.Az óta folyamatosan ismerkedünk más srácokkal,kizárólag havekodás céljából.Megismertünk már számod fiút,de eddig még nem találtunk olyat aki kölcsönösen viszonozná a mi jóságunkat.Mi mindenkinek tartalmas programokat csináltunk eddig,mindig cipeltük a valagukat autóval.Ha elmenetünk valahova,mindenhol mi fizettük a kajáját,az üditőjét,a fagyiját,stb...

Mi mindenkinek csak jót tettünk eddig.

Ha szabadidőnk volt,mi mindig kerestük a másikat.Ha mentük valahova,mindig megkérdeztünk,hogy van-e kedve csatlakozni.

De mit kaptunk cserébe?

Soha senki nem keres,hogy "hé parasztok nem e megyün kel bulizni egy jót?".De a kajákat meg a piákat jóérzéssel megitták akárhány alkalommal eljöttek velünk valahova.

A kihajtott benzin persze mindenkinek kényelmes volt,de meg nem kérezte volna egyik sem,hogy "hé gyerekek mennyivel tartozom?".Ez olyan természetes volt,hogy fogyasztjuk a benzint,meg koptatjuk a kereket,meg növeljük a kilométeróra állását.Persze ennyire nem vagyunk kicsinyisek,de ezek után már nem érdemel többet az egész...

Természetesen mi soha nem kértünk pénzt semmiért,de azért egy bizonyos idő utána már el-elvárja az ember,hogy ha állandóan fizetünk nekik,akkor azért egy üditőre visszahivja az állitólagos barátait.

Undoritó,hogy a képedbe szeret,de közben meg lehúzkod.

Sajna a másfél év alatt még nem találtunk olyan meleg srácot,akire igaz barátként tekinthetnénk.Mindenkinek kényelmes az amit mi adunk,de viszonozni lófaszt sem tud egyik sem.

És nem a koktail-ra vagyunk rászorulva,ami azért egy barátságban illene visszahivni,hanem a gesztus az ami kibaszottul tudja baszni a szemünket.Hogy még a hajlandóságot sem mutatja egyik sem bazdki!

Annyira durván élősködőek az emberek,hogy hihetetlen.

Hiába van bennünk az akarás egy igazán jó társaságot összekovácsolni,egyszerűen képtelenség Győrben az ilyen.Hiába lenne meg egy jó csapathoz a jó srácok,és hiába ismerjük őket személyesen.Annyi nincs bazdki bennük,hogy ha MSN-en online vagyok,akkor rámirjon,hogy szevasz te fasz,még élsz?

Ha mi nem keressük,ők nem keresnek.

De ha keressük,akkor persze szivessen eljön evelünk csavarogni.Szivessen elfogyassza a méregdrága koktailt a puccos helyeken(ahova gondoljuk rajtunk kivül senki nem viszi),és szivessen hazavitetteti magát az egyre dráguló benzinből.

Mindezt meghálálva a semmivel....

Sajna túl jó szivünk van,ahhoz hogy kibasszuk a balhét,hogy "hé ember,kapj már az eszedhez!"

A barátság kialakulásának reményében tesszük mindezt persze.De halott ügynek mutatkozik...