Minden meleg számára az élet és a párválasztás a legnehezebb
Sokszor azon gondolkodom, hogy vajon leszek e még én is boldog.
Senkit nem avattam be abba,hogy nállam mi a helyzet, de a helyzetemet tekintve nem is lesz szükség rá, hisz egy ideje senkim nincs.
Lassan úgy érzem,hogy ez végleges.
Egy professzor azt mondta, hogy: ,,Dum spiro,spero" ( amíg élek, remélek)
De mi van akkor, ha elmúlik a remény?kihal belöllünk az az érzés,hogy valaha is találok egy normális egzisztenciával rendelkező uriembert,akivel nem egy éjaszakát, hanem talán egy életet is el lehet tölteni.
Fiatal vagyok,ami nem mutat nagy élet tapasztalattal, de mégis nagy érzések laknak bennem,amit egy embernek szeretnék adni.
LEhet? van?
Nekünk miért nehezebb,mint másnak?
Titkok!amit soha nem mondhatunk el, mert a mi társadalmunk nem viseli el a ,, magunk fajtáját".
EGy kedves kis mese idézetével zároma  soraim. a történetet vagyisa  mondandómat direkt nem fejeztem be, mert ezt soha nem lehet befejezni.
Íme az idézet:
,, Az ember csak azt ismeri meg igazán,amit megszelidít.-mondta a róka- Az emberek nem érnek rá,hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész dolgokat vesznek a kereskedőnél. De mivel barátkereskedők nem léteznek az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod,hogy barátod legyen szelidíts meg engem."