Sajnálatos módon nem tudunk interneten ismerkedni. Vagy kamuzunk más képeivel valamilyen okból, vagy perverz módon sexéhesen a valagunkat vagy a micsodánkat mutogatjuk vagy semmit, mert annyira fontos emberek lehetünk. Minderre még rájön az, hogy mindent olyan gyorsan akarunk, vagy éppen nem akarunk a virtualitásból kilépni. Az ismerkedést könnyen feladjuk, válogatunk, mint apiacon, percek alatt szerelembe esünk és akinek eddig csaptuk a szelet az már nem fontos, csak a szerelmesre koncentrálunk, majd 3-4 hét múlva visszasomfordálunk azzal a célzattal, hogy ismét a NAGY őt keressük. Megint jönnek a remények, az ámítások, balblabla
Én nem találok magamnak senkit, mert folyton olyan helyzetbe kerülök, hogy úgy érzem magam átvertek, vagy egyszerűen csak az időmet rabolták.
Mostanában sok-sok meleg férfival beszélgettem, 20-tól 40 évesig és 90 %-uk kiábrándult, nem hisz már az igaz szerelemben, bizalmatlan, reményvesztett. Pedig csak egymással szórakozunk. Nem rajtunk kívülálló rossz emberekről van szó. Mi magunk, akik annyit panaszkodunk a "meleg világról" vagyunk ezen kelepcék megteremtői.
Én nem akarok ebben a zárt játékban részt venni. Nem vagyok képmutató. De akkor mit csináljak?
Csak maradok magamnak, esténként lefekvés előtt továbbra is csak a párnámnak adok puszit és halkan súgom, hogy " szeretlek". Élvezem az életet, a családommal és barátaimal és várok... |