|
|
| 2007.06.20 |
|
Élet - Értelem |
| Egy kicsit hosszú lesz, nem garantálom, hogy végig fogod olvasni, és azt sem, hogy igazat adsz, de ha már megnézed a profilom, akkor két lehetõség van: vagy hajt a kíváncsiság, vagy érdekel az életem.
Tudod, a meleg világ elég sokrétû. De most egy pár dolgot leírok, csakhogy meglegyen a mérce.
Chat: az emberek 90%-a sexet keres, 5% beszélget, 2%(talán) kapcsolatot keres, 3% fogalma nincs.
ennek a 2%-nak a 60%-a az igazit, maradék 40% csak aki normális srácot keres.
Itt most egy kicsit térjünk ki. Úgy gondolom, minket, melegeket is megáldott azzal a sors, hogy szerelmesek legyünk. Tegyük fel, hogy egy srác a chaten szeretne "szerelmet találni". Nem fog. Mindenki, aki ki tudja használni, az ki is használja. Sajnos, a saját világunk (továbbiakban meleg világ) teszi olyanná az embereket, amilyenek. Van, akibõl prostituált lesz, van akibõl egy idegroncs, vagy éppen kiégett gyertya lesz a lelke. Vannak, akik persze tökéletes kapcsolatban vannak (vagy csak azt hiszik). Mindenkinek megvan a helye, és szerepe. Kérdés: szükség van arra, hogy valakibõl a szó szoros értelemben kurvát csináljanak? De nézzen magába egy kicsit az, aki ezt teszi másokkal.
Más téma...
Sokan mondják rólam, hogy elég tapasztalt vagyok. Tény. Volt, és van mibõl tapasztalatot nyerni. Nekem is csak ez a világ mutatta meg, hogy hogyan kell viselkedni, hozzáállni, megérezni dolgokat. Nem véletlen. Általában optimista, és realista vagyok. Ugyanúgy vér folyik ereimben, mint bárki másnak. Nem vagyok sem több, sem kevesebb az átlagnál.
Szeretném, ha egy kicsit beleképzelnéd magad egy szituációba. Tegyük fel, hogy úgy nézel ki, mint én (vagyis 10 emberbõl 1-nek jösz be). Ottvagy egy hatalmas buli kellõs közepén, támasztod a bárpultot. Egyedül vagy. Körülötted rengetegen táncolnak, ömlik a jókedv, az erotika, és a vidámság. Meglátsz valakit. Kegyetlenül bejön neked. Elkezdesz gondolkodni, hogy odamenj hozzá, vagy ne? Meghívd táncolni, vagy ne? Két esélyes a dolog, vagy igent mond, vagy nemet. 10 perc hosszas gondolkodás után úgy döntesz, hogy oké, nagy levegõ, és odamegyek. Odalépsz, megkérdezed kissé habozva, hogy: "Jösz táncolni?" A válasz egy nagyon egyszerû magyaar szó: NEM!!! Azonaz estén még kb 20 ilyen eset volt, amolyan kérdezz-felelek játék, amelynek szabályszerûsége, abban rejlik, hogy minden válaszra nem-et kell mondani. Hazamész. Fáradt vagy, eleged van mindenbõl, legszívesebben elaludnál, és fel sem kelnél többet. Reggel felkelsz, csinálsz egy kávét, rágyujtasz kedvenc cigarettádra, és csak annyit mondasz hangosan, hogy "Szar volt". Ilyen, és hasonló esték heti rendszerességgel történnek. Szerintem elég hamar belefáradnál a keresgélésbe.
Kérdés: Ezek szerint az emberek csak a kinézetre mennek, és azzal nem törõdnek, hogy a másiknak vannak érzései?
Ha már emberi érzéseknél tartunk...
Szerelem...
Az vesse rám az elsõ követ, aki tud rá értelmes definíciót mondani. Számomra nem megmagyarázható jelenség. Mindenki érzi/érezni akarja, tudja, hogy van, létezik. De senki nem tudja, hogy mi az, csak a rabja. Érztél már valaha olyat, hogy van valaki, akihez bármikor elmennél, a nap minden percét vele akarod tölteni, soha nem szállnál ki karjai közül, ölelni, csókolni, simogatni akarod, és közben halkan a fülébe suttogni, hogy "SZERETLEK!!!"? Ezt definiáld. .. Lehet, hogy nem is kell rá definíció, mert úgy is tudod mi...
Megpróbáltam mindig a fizika törvényi szerint élni, a földön két lábbal járni. Néha nem megy. Van, hogy jársz az utcán, körbenézel, látsz valakit, aki tetszik Neked. Mindennapos. Az fut át az agyadon, "Vajon bejönnék neki?" a következõ pillanatban "Áhh, hagyjuk, ugyis heteró". Nem mondhatom magam szerencsésnek. Sokan mondják, hogy értelmes vagyok. Mihez képest? A korosztályomhoz képest? Az átlaghoz képest? Mit nevezünk átlagnak? Átlagosnak tartom magam. Semmivel sem vagyok jobb, mint a többi ember.
|
|
