|
|
| 2009.12.26 |
|
A szöszmöszös kaland - részlet |
A hajóra felszállva Masato útja egyenesen a korláthoz vezetett, ahonnan szépen lehetett látni a tengert és az azon tükröződő Napot.
- Gyönyörű - jegyezte meg.
- Ha te mondod... bennem különösen nem kelt nagy érzelemváltozást... már megszoktam. Bár amikor először láttam, akkor tényleg csodálatos volt.
- Akkor most megérted, nekem miért is tetszik...
- Várj! Azt mondod, először látod a tengert?
- Aham... - Masato érezte, hogy Alex az arcát fürkészi, de ő csak nézte tovább a hullámzó vizet. A harcos tekintete bizsergette a srác arcát, de jól esett neki. Bár még órák hosszán át is el tudta volna viselni ezt a kellemes bizsergető érzést, de amikor már arra gondolt, mit láthatnak ebből a mögöttük elhaladók, megkérdezte: - Mi az, van valami az arcomon?
- Nem igazán tudom, tudod nem látok át a szöveten... mondd, miért nem veszed le ezt a kapucnit?
- Jobb, ha nem látnak meg...
- Miért? Az emberek szerelmi bánat miatt öngyilkosok lennének körülötted?
Masato zavart mosollyal belenézett Alex szívet lángra lobbantó ametiszt szemébe.
- Tessék?
Amikor a harcosban tudatosult, hogy ki is mondta, amire gondolt, elpirulva fordult a tenger felé.
- Semmi-semmi... |
|