Sokan mondják, hogy a boldogságért meg kell küzdeni, mert mindig lesz egy aprocska csavar ami teljesen kizökkenthet ebböl az állapotbol. Ezt Ti is és én is tapasztalom, lassan nap mint nap. Bár az elején még nagyon bántott a dolog, de a szokás nagy úr, én meg... én meg szépen, lassan kezdem megszokni ...

A boldogság relativ, mindenkit más tesz boldoggá. Valakinek elég egy sikeres állás, valakinek elég egy auto, vagy egy uj ruha....vagy egy boldog párkapcsolat. Egy társ aki mindig ott van melletted. Akivel eldumálhatsz mindenröl, akinek az sms-ére ébredsz, akivel tudod hogy randid van de máris késében vagy, és ö ott áll a parkoloban egy fa alatt vizesen, de megvárt! Akivel egy film után még orákon át ki lehet vesézni a sztorit. Akit csak bámulsz és nem kellenek szavak hozzá, hogy tudd mi jár a fejében. Akit szeretsz és tudod, hogy viszont szeret, és sosem kell megkérdezned "miért?" "szeretsz még?"  én mindent feladnék ezért az emberért...

de már tudom, hogy ilyen ember számomra nem létezik. Volt pár kapcsolatom, megprobáltam mindenkiben hinni, holott tudtam már, hogy a kapcsolatunk haldoklik, de könyörgöm akármi jobb annál, mintsem egyedül maradni. Majd mind a 3 kapcsolatom tönkre is ment.. Utólag már nem érdekelnek a történtek. tudom mellettem nem voltak boldogok, és hogy én elengedtem öket, tudom egyúttal szabadok is lettek. Egy kénytelen önfeláldozás, de megérte? Azóta már mind a 3 exem boldog párkapcsolatban élnek. :) igen megérte, elöször láttam öket...ilyen....boldogoknak....  mellettem mind árnyékuk voltak önmaguknak. Bennem van a hiba...

Probáltam uj pasit lekapni magamnak egy meleg társkeresön, találtam pár környékbelit, söt találtam egy srácot akivel egy suliba jártam. Irtam hát neki, mit veszithetek? Tudtam hogy nincs pasija, és tudtam hogy komoly barátot keres magának. Pár mailt váltottunk csak, de nagyon ellenséges lett, mivel megtudta h egy ismerös irt neki, aki talán lebuktathatja.....vagy nem is tudom mi lehet erre a legmegfelelöbb szó. Ilyesmi sosem fordult meg a fejemben, de ö még kétszer is irt csak ez miatt, hogy legyek szives és ne szoljak senkinek sem arrol hogy meleg. Majd szépen, lassan elfelejtettük egymást.... még talpra sem álltam de máris a földbe döngöltek...

Haha, egyre biztosabb vagyok abban, hogy engem senki sem fog csurom vizesen egy parkoloban várni :P de ez igy OK, már lassan kiegyezem ezzel. Nem keresek már barátot, nem akarom, hogy: 1.- ujra lebögjek egy pasi elött 2.- pont velem legyen (kicsit olyan mintha egy olyan filmre ülsz be ami csapni valo, de már megvetted a jegyet, vagy végig ülöd a filmet hisz befizetted, vagy felállsz és kimész, de minden filmnek egyszer vége van). Egyszerü és igénytelen srác vagyok, akkor meg miért választanának engem, ha vannak olyan meleg srácok is akik mellett labdába se rughatok?

Ebböl már nem kérek, elfáradtam...és üresbe raktam az agyam. A föiskolát ott hagytam, hogy dolgozhassak. A föállásom mell&eacu