Links Contact Us About us Privacy Terms FAQ Add feedback Invite a friend Bookmark English Hungarian
air fire water earth
View Feedback
2010.01.07  Augusztusi emlékem (1. rész)

Akármikor eszembe jut, úgy érzem, mintha nem is velem történt volna meg. Annyira regénybe illő volt az egész. Vagy inkább a hatásvadász, romantikus filmek hangulatára emlékeztet, mely kívülről nézve, egyszerűen csak közhelyesnek tűnne. De abban a helyzetben egyáltalán nem tűnt annak.

Egy nap volt hátra a régóta tervezett második randiig. A szüleim elutaztak, így aznap éjjel egyedül maradtam a házban. Szokásomhoz híven a tucatnyi horrorfilm hagyatéka akkor sem hagyott aludni. MSN-en próbáltam elvonatkozatni. Fent volt ő is, már órák óta beszélgettünk. Először mindössze heccből merült fel, hogy nem várunk másnapig a találkával. Azzal viccelődtünk, hogy akkor, az éjszaka közepén találkozunk, de pár perc elteltével heves szívverés kíséretében kellett rájönnöm, hogy már szó sincs tréfáról.

            Nem sokkal később, már a helyi gimnázuim mellett ültem egy alacsony kőfalon. Őrá vártam, ugyanúgy, ahogy az első találkozásunkkor is tettem. Hajnali két óra lehetett, egy lélek sem járt a környéken. Bár éjszaka volt, én mindössze egy szál pólóban és farmerban ücsörögtem, mivel nyár közepe volt. Végül egyszer csak elvakított egy fényszóró és bekanyarodott elém egy szürke autó. Egyből tudtam, hogy az ő kocsija és amint meg is láttam, ahogy a volán mögül integet nekem, elmosolyodtam és beszálltam.

            Ahogy azt előre is sejtettem, egyetlen pillanatig sem volt csend az autóban. Végig egymás szavába vágva beszélgettünk. Hiába tettük korábban ugyanezt órákig az interneten, mégis annyi mesélnivalónk volt egymásnak. Azt mondta, hogy megmutatja nekem a kedvenc helyét, és bár fogalmam sem volt róla, hogy hol van, ez egyáltalán nem zavart. Úgy éreztem, akár a világ végére is elvihet, ha akar. Ha oda nem is vitt el, valahol a budai Normafa környékén lyukadtunk ki. Bekanyarodtunk egy elhagyatott, erdei útra. Az eget teljesen eltakarták a fák lombjai és ahogy az az erdei utaknál lenni szokott, egy darab lámpa sem volt sehol. Mikor végre átverekedtük magunkat az útnak is alig nevezhető kátyútengeren, egy elágazásnál parkoltunk le. /Folyt: Újévi emlékem (2. rész)/

Powered by:
BoonEx - Community Software; Dating And Social Networking Scripts; Video Chat And More.
Copyright © 2026 Színes Web Ltd.