Nóri elmosolyodott.

-          Ennyi az egész? Ezt rég éreztem. Mármint, hogy valami extra van veled. Nem tudtam, hogy most pont ez, vagy mindkét pályán játszol esetleg, vagy mit-hogy izé - érted, de annyira éreztem!

-          Ne már! Szerinted látszik rajtam?

-          Nem ezt mondtam. Egyáltalán nem! Tudod én főiskolás koromban azzal szórakoztam, mikor órákat vártam a vonatra, hogy néztem az embereket. Figyeltem a rezdüléseiket, a gesztusokat, a lényüket, hogy mit sugároz. Csak megfigyeltem. És az évek során valahogy kialakult bennem, hogy ráérzek az emberek belső dolgaira.

-          Cseszd meg, neked buzi radarod van!?

-          Hát nem kimondottan, de őket is sokszor kiszúrom emiatt. És nálad éreztem ezt a kis pluszt. Olyan könnyen és jól kijössz bárkivel, a nőkkel sem vagy feszélyezett, ugyanakkor bunkó sem. Mint kés a vajba, úgy csúsztál be közénk. Mintha mindig ott lettél volna, sok-sok éve. De emellett a humorod olyan alpári tud lenni, cinikus vagy szarkasztikus, hogy többször elvetettem, hogy AZ lehetsz. Aki ekkora állat, az csak nem meleg.