Kezdő fiú esete az új világgal

2.rész

Keresés és megtalálás

Mindenki áhítozik az igaz szerelemre. De legfőképp a szeretetre. A szkeptikusak most legyintenek egyet, mondván persze, de eljön az
valaha? El. Elfog jönni, és az ajtónkon fog kopogtatni. Mi kinyitjuk neki, de nem mindegy hogy hogyan. És itt jön a mondás, hogy igenis nagyon is sokat számít az első benyomás, az első tett.
Mert mindenki kinyitja az ajtót, miért ne nyitná ki. Csak a gond ott van, hogy néha nem jól invitáljuk befelé az illetőt, vagy esetleg ő nem úgy jön be ahogy kéne..

Regisztrált, megtette a lépést. Szíve a torkában dobogott, gyomra fel le ugrált, és emelett még egy nagyon erős görcs is kínozta.
Megtalálta őt. Őt akit akit látott meg mikor először lépett be az új világ kapuján. Nem hitte el. Egyszerűen hihetelen volt számára itt a magány nyirkos sarkában ülnie, még ha a világ egyik legszebb pontján is volt, akkor sem tudta elhinni.
Az oldalon, ahol regisztrált, megtalálta. Hetekkel ezelőttre emlékszik most vissza, amikor meglátta egyszerű oldalon a galériáját. És már ott megfogta, nem belezúgott, csak egyszerűen vágyott az illető társasága után. Hetekig keresgélt utána, eredménytelenül, és csak a motorja nevét tudta, semmi mást. Csak azt, de még az sem segített neki.
De a randi.gay.hu annál inkább.
Megannyi izgalmába, és keresésébe került, de megérte. Csak volt egy kis bökkenő. Az illető 34 éves. A fiú fejében azonnal gondolatok ezrei kezdtek cikázni, mint például: "Úristen, meg se akar majd ismerni egy ilyen fiatalt mint én, vagy mint jézus ez nem lehet hisz annyi ki se néz vagy az utolsó és egyben legfájdalmasabb: mondjátok meg kérlek, miért nem ismerhettem előbb"
Eme gonosz lelki démonokat legyőzvén történetünk főhőse írt neki egy levelet, s miközben írta a sorokat csakis egy dologra koncentrált: kérlek, válaszolj.
Miután elküldte a levelet, ráment a profiljára, hogy megcsodálja azt újra, majd meglátta azt ami a szívét összeszorította:

utolsó bejelentkezés időpontja: hónapokkal ezelőtt
/író megj: szándékosan nem írok dátum, sry mindenkitől/

Ezek után a fiúban egy világ dőlt össze.

Teltek, múltak a napok. Eredménytelenül, sikerérzet nélkül. A fiú elkönyvelte magában a veszteség keserédes nedűjét, lenyelte, majd megemésztette, bár a seb csak nem indult meg a gyógyulás menetén.

Aztán eljött a nap mikor is haza kellett indulnia Olaszországból. Vége a rokonlátogatásnak, vége a nyaralásnak. Hazaindult hazájába.

Vissza a monoton mókuskerék