Mindazonáltal szabadulni igyekeztem, és halkan könyörögtem neki, hogy most hagyjon elmenni, félek, hogy valaki ránk nyit, nem akarok én már semmit sem tőle.

Erre egy kissé sablonos és meglehetősen durva feleletet kaptam: Hagyjad magadat és hamarabb szabadulsz! És hozzátette: Te kis hímringyó!

Életemben még ennyire megalázó helyzetben nem voltam, és minden erőmmel szabadulni igyekeztem, mire alám nyúlt, és úgy megszorította a heréimet, hogy kis híján felordítottam a fájdalomtól, és a fülembe lihegte: Te kis ribanc! Azt akarod, hogy valaki meghallja a vinnyogásodat? Azt szeretnéd, hogy kihívják a zsarukat, és az iskoládban mindenki megtudja, hogy egy kis köcsög vagy? (Ekkor még, lévén ’84, a rendőröktől még ilyen okok miatt is nagyon lehetett tartani!)

Kezdtem érezni, hogy minden erőm elhagy, tűrtem, amint letolja a nadrágomat és a gatyámat, majd a farkamat kezdi markolászni, melynek ijedtében esze ágában sem volt ágaskodni.

Néhány pillanat múlva jött is a gunyoros borszagú halk röhögés a fülembe: Mi van? Ugye mondtam, hogy kis köcsög vagy? Nem áll fel a faszod? Csak te kívánod a faszt? Ezt nézd!

Majd kezemet az időközben elővett, és félig már megkeményedett farkához kényszerítette.

-Verjed kurva- parancsolt rám, majd közölte, hogy pofán leszek verve, ha nagyon megszorítom a heréit!

Irtózatosan féltem tőle, de attól még inkább rettegtem, hogy valaki meghall bennünket és tényleg kihívják a rendőrséget, ezért kissé sután, de verni kezdtem neki, mely hatására az pillanatokon belül kőkeménnyé vált.

Kaptam is a dicséretet: Ugye, hogy megy ez te ringyó?

Közben csókolgatta a nyakamat, a kezével a fenekemet markolászta, ujjával néhányszor erőszakosan az ánuszomba bökött!

Szopj le! Jött a következő utasítás.

Na, azt már nem! –vinnyogtam.