Közben alig érezhetően mozogni kezdett bennem. És már nem is fájt annyira.

Egyre gyorsabban baszott, és bár folytak még a könnyeim, nem hagyta abba. Előrenyúlt és simogatni kezdte a farkamat, mely bár nem akart felállni, lüktetni kezdett az izgalomtól, és pillanatokon belül elélveztem.

Nem a szokásos kirobbanó, messzire spriccelő orgazmus volt. Az ernyedt farkamba valami ismeretlen feszítő érzés költözött, majd elkezdett belőlem lassan folyni a sperma. Mikor kiürült, és csak a feszítés maradt, még akkor is élveztem. Nem tudom mihez hasonlítani ezt az érzést, azóta alig-alig esett meg velem. Nem tudom meddig, talán fél, talán egy percig, de folyamatos orgazmusom volt, a lankadt farkam majd szétszakadt a feszüléstől, és csak élveztem.

Nem érzékeltem az időt, csak éreztem magamban a vadul mozgó falloszt, észrevettem, hogy egy nagy lökés után lüktetni kezd a fasz bennem, majd szépen lassan puhulni kezd.

És megint a váltás!

Most kihúzom, de ha leszarsz, a pofádba kenem. Szorítsad!

Lassan kihúzta belőlem, majd pillanatok alatt megtörölte, és ezzel búcsúzott: Jó a pinád te lotyó! Megbaszlak még máskor is!

Ennek immár több mint negyed százada, de a durva, megalázó szavakat, a mozdulatokat, az ütést, a babakrém illatát (melytől azóta is erekcióm van) azóta is bármikor fel tudom magamban idézni.

A történtek után még két és fél évig tartott a kapcsolatunk.

Eleinte jött az autóbusz pályaudvar WC-je elé, intett a szemével, és én –mint engedelmes kurvája- mentem utána.

Később már megbeszéltük a következő randit.

Néhányszor még az önkiszolgáló mellékhelyiségébe vitt, majd később egy szomszédos kis faluba, a házába is.