|
Tényleg ennyire sekélyesek, ennyire felületesek vagyunk? Amikor regeltem, elhatároztam, hogy próbálok különb lenni a többinél. Mutatni valamit magamból,
megmutatni, hogy mennyire nem vagyok a nagy átlag….és szépen lassan rá kellett jönnöm,
hogy mégis úgy viselkedem. Persze ez saját döntés. Mindig csodálkoztam azokon,
akik kikötötték, hogy csak a magas, csak a szőke stb. srácok írjanak neki. Nem
értettem…de sajnos most már értem. Ha az ember próbál normális lenni, azzal sajnos csúnyán visszaélnek. Kaptam
levelet olyantól, aki nem bírja megérteni, hogy nem jön be, olyantól, akit az
sem zavart volna, hogy fürdés nélkül szexelne velem (engem ő még fürdéssel,
mindennel együtt is zavarna), az meg pláne nem zavarta, hogy világosan
kijelentettem, hogy nem vagyok híve az egyéjszakás kalandoknak, mert rám írt
újból.
Nem értettem azokat, akik képből döntenek, hisz annyi dolog van, amit egy kép
nem ad át. Amikor a haverokkal meccs közben szidjuk a bírót, amikor zh előtt
izgulunk, mert hajnalig dumáltunk és röhögtünk. Amikor az újságosnál állunk, poénból olvassuk
a tini csajoknak szóló szutykokat, és egymásra nézünk, mert azt sem tudjuk,
hogy ez a celeb ki a fene és akkor barátom (nem úgy) elkezd nevetni, mert „milyen
képet vágtál”, amikor film közben egy poéntól röhög a társaság, és azt mondják „te
nem vagy normális”. Ezt honnan fogja tudni az a srác, aki csak megnézi a
koromat és ránéz a képekre. De ez visszafelé is igaz. Én honnan fogom
|