Ahogy bejutottunk a hotelszobába, ő az ágyához ment és
ledőlt rá. Én azonban egyből a fürdőbe rontottam és beálltam a zuhany alá.
Zavarodott voltam, sőt még ideges is. Sokáig csak állam és hagytam, hogy a
fejemre zúduljon a forró víz. Azt gondoltam, hogy ez majd segít
elvonatkoztatni, de csak egyre dühösebb lettem.
Utolsó este
volt az iskolánk csehországi gyakorlati kirándulásán. Egy hete éltünk Brno
városában és keményen folyt a megfeszített munka. Még aznap délután
elkészültünk a projektekkel, megvolt a bemutató és mivel a legtöbben jó
visszajelzést kaptunk, egyértelmű volt, hogy az osztálytársakkal és a cseh
barátokkal hatalmasat fogunk bulizni a városban. Azonban olyan kimerült voltam,
hogy szégyenszemre éjfélkor már visszabuszoztam a hotelbe. De nem voltam ezzel egyedül.
Samu is velem tartott.
Samu az
osztálytársam volt. Körülbelül fél évvel korábban találkoztunk először, egy
másik ilyen projekt alkalmából. Együtt kellett dolgoznunk és – bár mindig
feszélyezve éreztem magam mellette – viszonylag megkedveltem. Azt tudni kell,
hogy a zavaromnak, mely a társaságában jött elő, két eltérő oka is volt.
Egyrészt a megjelenése: magas volt, erősen férfias, tagadhatatlanul olyan alkat,
akitől mindig kalapált a szívem, ha a közelemben volt. A másik ok a stílusa:
volt a magatartásában valami ellenszenvesen fölényes és támadó. Mindig, mikor
már kezdtem úgy érezni, hogy felengedtem mellette, hirtelen tett valami durva megjegyzést,
ami egyből visszarántott saját bizonytalanságom talajára.
Bár neki
erről fogalma sem volt, egyszer egészen véletlenül megtaláltam Randin. Azonnal
hibernáltam magam az oldalon és vagy két napig emésztgettem a hirtelen jött
hírt, hogy Samu meleg. Azonban hiába rendelkeztem ezzel a többletinformációval,
neki fogalma sem volt róla, hogy én is az lennék. Ezek után én önkéntelenül is
egyre jobban érdeklődtem felé, ezzel szemben neki semmit sem változott a
stílusa velem szemben, ami jobban zavart, mint korábban bármikor.
A
csehországi projekten azonban egészen megváltozott a viszonyunk. Hárman voltunk
egy szobában, beleértve őt is. Sokszor csak kettesben voltunk és egyre többet
beszélgettünk. /Folytatás: Utolsó cseh éjszaka (2. rész)/
|
