- Miért? –
kérdeztem csodálkozva és megint felé fordultam.
Ő erre erőteljesen artikulálva tátogta: „Mert baromi sokba
kerül.”
Erre talán még el is mosolyodtam picit, majd leültem az
ágyam végébe, hogy úgy pakoljak tovább. Nem igazán értettem, miért említette, a
„pasival” szót is. Nyilván azért, mert az egész hét során, mikor vicces
hangnemben szóba került, hogy mi is a helyzet velem, én mindig kétértelmű
válaszokat adtam. Talán elültettem a bogarat a fülébe, most pedig így próbált
tesztelni, hogy vajon mi lesz erre a reakcióm.
Nem láttam,
mit csinált, csak hallottam, hogy erősen nyikorogni kezdett az ágya, majd
egyszer csak feltűnt a látókörömben. Én felnéztem és láttam, hogy körülbelül
két méterre állt meg tőlem. A falnak dőlt keresztbe tett lábakkal, karokkal és
engem nézett. Csak egy boxer meg egy póló volt rajta. Nem tudtam, mit akart,
vagy miért állt oda és magasodott úgy fölém.
Beszélgetni
kezdtünk. Ez igazából abból állt, hogy ő hosszú monológokat mondott, én pedig
csak néha mosolyogtam, vagy egy-egy dologra visszakérdeztem. Időközben
észrevettem, hogy már mindent elraktam, amit kellett, de mégsem tudtam
abbahagyni a pakolászást. Ide-oda rakosgattam a ruháimat, úgy tettem, mintha
rendezgetném őket, de igazából csak az időt húztam. Valamiért nagyon féltem
attól, hogy mi lesz, ha befejezem a pakolást és akkor kénytelen leszek őt nézni
és akkor ott leszünk szemtől szemben: én az ágyon hiányos öltözetben, ő meg
előttem, szintén hiányos öltözetben. De végül aztán visszament az ágyához, így
befejezhettem az „áltevékenységem”. Fel is álltam, hogy bedugjam a telefonom a
töltőbe.
- Tehenek?
– kérdezte váratlanul.
Egy pillanatig nem értettem a kérdést. Az ágyánál állt és
felhúzott szemöldökkel nézett rám. /Folytatás: Utolsó cseh éjszaka (4. rész)/
|
