Aztán persze rájöttem, hogy a boxeremre céloz, amin fehér
alapon kis, zöld, mosolygós tehenek voltak. Erre csak felnevettem és bólogattam,
de akkor eszembe jutott valami. Mikor feltette ezt a kérdést én még háttal
álltam neki, ami azt jelentette, hogy úgy, abból a helyzetből vizsgálta meg boxerem.
Ismét hümmögtem egyet, de ezt már csak magamnak.
Végül lefeküdtünk,
ki-ki a saját ágyába. Még egy ideig beszélgettünk, majd végkimerülésre
hivatkozva jó éjszakát kívántunk és leoltotta a villanyt. Én sokáig feküdtem a
hátamon és mozdulni sem mertem. Úgy éreztem, hogy még történni fog valami az éjszaka
során. Nem sokkal később hatalmas mozgolódás hallatszott az ágya felől, mintha
felkelt volna belőle. A szívem hirtelen őrült sebességgel kezdett verni és alig
kaptam levegőt. Szinte láttam magam előtt, ahogy odajön az ágyamhoz. Ám a
további csendből végül rá kellett jönnöm, hogy el sem hagyta az ágyát, csak helyezkedett.
*
Reggel a
függöny résein át beszűrődő fényben eszméltem rá, hogy végérvényesen vége az
utolsó csehországi éjszakának és semmi említésre méltó nem történt Samuval. Az
éjszaka során a szoba harmadik lakója is megérkezett, erről tanúskodott a nagy
bucka a takarója alatt. Samu is az ágyában feküdt a fal felé fordulva.
Mindketten aludtak. Egy ideig még a plafont bámultam és a gondolataimba
mélyedtem. Nem volt kérdés, hogy én szalasztottam el a lehetőséget. Rengeteg
olyan helyzet volt az éjszaka során, amit kihasználhattam volna, de túlságosan
féltem az egésztől. Ugyanakkor mégis volt egy olyan érzésem, hogy jól tettem,
hogy nem kezdeményeztem, hisz a telefonbeszélgetése arra utalt, hogy már van
valakije. Meg azt hiszem, akármi is történt volna a külföldi kirándulás hevében,
az végül olyan bonyodalmat hozott volna a mindennapi életembe, melyre a
legkevésbé sem volt szükségem. Mindez talán csak mentegetőzés volt a részemről,
de ha az is volt, addigra már nem számított. Nagy levegőt vettem, kikeltem az
ágyból és széthúztam a függönyöket, hogy elárassza a szobát a reggeli napfény. |