Links Contact Us About us Privacy Terms FAQ Add feedback Invite a friend Bookmark English Hungarian
air fire water earth

 

Tags - vodka
2010. October 18.2010. October 18.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Az utóbbi hónapokban kicsit kevesebbet posztoltam, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt történés. Úgyhogy kéretik kapaszkodni, öveket becsatolni, mert most nagyon belecsapunk a tutiba! :-)

 

Ennek a történetnek, ami hónapokon keresztül ívelt át most a szereplőit és az előtörténetét ismerjük meg. Van nekünk ugyebár egy Lacink, akivel való jelenlegi állapotom majd szintén kap egy bejegyzést. Aztán ott van Gábor, aki Laci után jött, szintén heteró, de még sohasem találkoztunk, mert kevés az ideje mindig (ami igaz is), persze a kifogásban benne van jó adag hárítás is. És szintén nem feledkezhetünk meg a harmadik személyről, ő az Apokalipszis néven futó bejegyzéssorozatom egyetlen életben maradt túlélője, Tomi. Mindhárom férfiban csupán egyetlen közös vonás van: úgy kerültem kapcsolatba velük, hogy különféle indíttatásból nőként regisztrálva ismertem meg őket egy partnerkereső portálon. Laci volt az első generációs nőszemély "áldozata", amikor Ennis (Zoli) miatt bosszút akartam állni a heterókon (lásd Brokeback sztorim), Gábor a második hullámban került a kerék alá (amikor a tapasztalni vágyás eredményeképpen dobtam be magam a kiéhezett krokodilok közé), Tomi pedig idén, amikor is pusztán csak arra voltam kíváncsi, hogyha egy nő elvárásként biszexualitást jelöl meg a férfiak felé, akkor hirtelen hány heteróból lesz "érdeklődő". A megfelelő konzekvenciákat minden alkalommal levontam és itt is közzé tettem a blogomban, akit érdekel az visszalapozhat. Nos.. meg kell még említenem, hogy Tomival elég döcögősen folytatódott az ismerkedésünk miután lelepleztem magamat, de idővel napi szintű msn-kapcsolatba kerültünk. Találkozni viszont ő sem akart.

 

Teltek-múltak a hetek, hónapok. Próbáltam Laci mellé (mert őt a barátságunk érzelmi része érdekli csupán, én pedig nem vagyok fából) keríteni valakit amolyan "szexhavernak". Próbálkozásaimat teljes kudarc koronázta; ugyanis a buzik körében új betegség ütötte fel a fejét (egyik blogíró sorstársam írt erről egy jó bejegyzést); a virtuális kapcsolatra való vágyakozás, ami a következőképpen néz ki: az illető kiszemeli a hirdetésedet/tetszik neki az adatlapod és ír neked egy levelet, hogy szeretne megismerni és találkozni veled. Pár levelet váltotok a telefonszámcseréig. Egy nappal a találkozó előtt már a részletek is körvonalazódnak (nagyjából mikor futtok majd össze másnap és merrefelé), ezt követően pedig a delikvens a találkozó napján elérhetetlenné válik. Értitek; nem az van, hogy találkozik veled és nem tetszik a képed, de sunyi kimondani az igazságot; a találkozó létre sem jön, mert a másik fél olyannyira elérhetetlenné válik, mintha soha nem is létezett volna. Ennek aztán vannak különbözőféle "remix" verziói:

 

- lemondja a találkozót hirtelen adódó programra hivatkozva "majd kereslek" utánaközléssel, aztán nem jelentkezik többet..

 

- elfelejti a találkozás napját és az aznapi többszörös megkeresésre már csak akkor érkezik reakció, amikor már lehetetlen a találkahelyre odaérni..

 

- egyszerűen nem reagál semmilyen megkeresésre. Mindezeket bármiféle indok nélkül.

 

Végül megtaláltam erre a különösen abnormális viselkedésre a magyarázatot, ezek az emberek valójában semmiféle kapcsolatot nem akarnak (sem idejük, sem lehetőségük, sem kedvük nincs hozzá), elvannak annak gondolatával, hogy két hétig fontosak voltak valakinek/hülyítettek valakit. Aztán csere. Ilyen beteg világban élünk.

 

Miután szoros egymásutánban 5 ilyen gyökeret fogtam ki, gyorsan elegem is lett az egészből. Próbáltam közben/utána escort nyomvonalon valami Gergő-féle férfira akadni, de ott is romlott a helyzet. Vagy úgy néz ki az illető, hogy akkor sem kellene, ha ő fizetne nekem a szexért vagy olyan súlyosan buta, hülye, szellemi nyomorék, hogy az ember elképzeli ahogy a félig nyitott szájából a nyál lecsöppen a földre és a másodperc milliomod része alatt ábrándul ki belőle.

 

Vissza is térünk hát gyorsan a harmadik nyomvonalra, a három férfihoz. Gábort mindig is kevés sikerrel tudtam/próbáltam találkozásra bírni, pedig átkozottul jó programokat ajánlottam neki. Legutóbb akkor próbáltam csőbe húzni, amikor választások voltak tavasszal, ugyanis kiderült, hogy szavazatszámláló lesz a körzetében. Különböző trükkökkel körbelőttem, hogy merrefelé is lehet akkor majd, de lebuktam jóval a pontos koordináták megszerzése előtt. Így továbbra is ott maradt a fejemben a vágy, hogy valamikor élőben lássam őt. És aztán augusztusban váratlan lehetőség hullott az ölembe, Gábor tálcán rakta elém a fejét. Közölte ugyanis velem, hogy tud kedvezményes áron jóféle ukrán vodkát szerezni. A szemeim azonnal felcsillantak és megkérdeztem tőle, hogy az átadás/átvételhez ugye találkoznunk kell? Már nem volt hova hátrálni, Gábor saját maga által olyan horogra akadt, ami nem eresztette többet. Nosza le is adtam neki a rendelésemet. Még aznap Tomival is értekeztem és neki is megemlítettem ezt a lehetőséget. És láss csodát, őt is érdekelte a biznisz. Mindketten a csónakomban landoltak hát aznap este. Én meg elégedett mosollyal jegyeztem meg magamban felfokozott várakozással az elkövetkező napokra gondolva, hogy "férfiak, egy kis piával meg lehet fogni őket" (hogy erre nem gondoltam előbb!!! :-D ). Aztán úgy alakult, hogy egy ugyanazon hétvégére jöttek ki a találkozók szervezésileg Lacival együtt. Így nyugtáztam magamban végül, hogy mindhárom "női énnel" fogott férfival egyetlen hétvége alatt találkozom majd.

 

Elsőnek Lacival..

 

Folytatása következik..


2010. November 28.2010. November 28.  0 comments  Rendkívüli bejegyzések

Félúton aztán, mikor már egy hasonló elalvásból ismerős volt a táj, átnyergeltem az autóútra. 1óra alatt talán egy kocsi járt arra, a kétoldalt szegélyező évszázados fák miatt a holdat sem láttam, gyakorlatilag a koromsötétben botorkáltam. Hazaérvén betápláltam az útvonalat a google-ba, 2,5 óra alatt 15km-t gyalogoltam.

 

Utána alvás volt. Tomit végül úgy döntöttem elfelejtem ahelyett, hogy beolvasnék neki. A telefon néma maradt, msn-en láttam fent. Gondoltam csak azért sem törlöm/tiltom le. 4nap múlva rámírt msn-en, nagyon óvatosan, maximálisan bűnbánóan. Két hétig tényszerű módon értekeztem vele, ő pedig sűrűn elnézést kért. Végül tekintettel a megismerkedésünk körülményeire és arra, hogy Lacinak anno hányszor néztem el hasonlóan félresikerült dolgokat - adtam neki még egy esélyt.

 

A következő találkozónk már a Nyugatinál volt. Felhívtam mikor odaértem. Hol vagy? - kérdeztem és szemeim a villamosmegállót pásztázták. Itt vagyok, látlak - felelte, mögötted. Megperdültem és ott állt ő. Kezet ráztunk, odaadtam neki a rendelt vodkát és nekivágtunk a körútnak. Kiérvén a rakpartra egy nagyobb lélegzetvételű ücsörgés után egészen az elmaradt találkozónk színhelyéig sétáltunk. Hozta a formáját a srác, előttem és utánam is volt egy randija. :-)

Jó sokat dumáltunk, örültem a találkozónak és ezúttal nem csalódtam benne. Edzéstervekről is szó esett, fel is húzta a pólóját, hogy megmutassa a hasizmát. Provokációért piros lap jár - mondtam neki nevetve. Szó esett arról is, hogy immáron kvittek vagyunk, a női alteregómért jóváirom neki a félresikerült találkozónkat. Mindig szoktam húzni az agyát msn-en, legutóbb írta, hogy tetszik neki valami csaj. Erre én vissza, hogy küldjön képeket. Küldött is.. a csajról. Mondom neki, ne a nőről küldj, hanem magadról. Erre küldött egy arcképet meg egy meztelen fotót.. :-) Már érik a következő pucér pakk, hogy méltathassam, hogy a kemény edzésnek köszönhetően mennyit fejlődött. Jut eszembe volt egy kis meglepetés is, mikor találkoztunk, Tomi ugyanis raccsolva beszél..

 


Miután mindhármukkal sikerült végül találkoznom és mindhárom ismeretség az eddig kitaposott útvonalon haladt tovább meg volt végre időm feldolgozni a cselekményeket, különös érzés kerített hatalmába..

 


Folytatása következik..


2010. November 23.2010. November 23.  0 comments  Rendkívüli bejegyzések

Tomi volt az idei és egyben legutóbbi, harmadik ámokfutásom áldozata, melyről a blogban is részletesen beszámoltam nektek.

 

Azok közül, akiknek felvázoltam, hogy ki is vagyok valójában és velem maradtak, az ő kivételével idővel mindenki lemorzsolódott. Tomi anno, mikor nőként értekeztem még vele, különösebben nem izgatott fel, de férfiként annál inkább. Eleinte ritkásan chatelgettünk a lelepleződésem után, idővel azonban ez megváltozott, talán mostanra már ő keres engem többet, mint viszont.

 

Tomi 21 éves, főiskolás (mellette dolgozik is) srác, akinek az élete a sport és nem átallja edzés gyanánt szétkínozni magát. Szereti magát fotózni,fotóztatni és bár a teste csak átlagos volt, de ettől még roppant férfias és izgató. Azóta pedig a fanatikus sportolásnak köszönhetően látványosan egyre jobban néz ki. A stílusa valami döbbenetes, a pofátlan magabiztosság élő mintaszobra lehetne ő. Az a fajta falkavezér típus, akit mindig is gyűlöltem az iskolában. Aki fentről lenéz alattvalóira, partneri viszonyban pedig rémálom (lekúrtam a csajt és utána mondtam neki, hogy húzzon a faszba). Emlékszem mikor egy pihent pillanatban megkérdezte tőlem, hogy mennyire etikus szerintem, hogy a volt nője néhány hónappal a szakításuk után a megkérdezése nélkül hajította ki a fürdőszobából a cuccait, amit otthagyott. Azóta ciklikusan cinkelem azzal, hogyha rosszul viselkedik kidobom a hajzseléjét.. :-) Tomi kakukktojás szeretne lenni, mert ő biszexuálisnak vallja magát, de mégsem az, mert az ideális partnerrel szemben támasztott elvárásainak senki sem felel meg a bolygón. :-D

 


Eleinte visszautasította a találkozásra való kezdeményezéseimet, később aztán ő maga ajánlkozott. Így néhány hónap alatt a vodka apropóján eljutottunk oda, hogy megbeszéltük, hogy mikor fussunk össze ténylegesen. Nagyon vártam már a találkozást, mert msn-en már eléggé összehangolódtunk, rengeteget poénkodtunk, keményen szívtuk egymás vérét és kíváncsi voltam, hogy élőben mire megyünk egymással a falu bikájával és nagyágyújával.
A délutáni kerti sütögetés nagyon jól sikerült, sokszorosan teli gyomorral ájultam be az ágyba késő este. Jó sokat aludtam, mindössze pár órám maradt ébredés után összeszedni magam. Akkorra az agyam már kolompolt, hogy túl sok a feldolgozatlan történés, de mit volt mit tenni, tovább kellett menni. A Tomi által kért vodkákat belesüllyesztettem a hátizsákomba és mellé helyezve az otthoni maradék piát útra keltem. A vonaton megkezdődött a fogyasztás, az alaphangulat megvolt, az ablakon kihajolva énekelgettem míg beértünk a fővárosba. Ott aztán buszra szálltam és fél órával korábban megérkeztem a megbeszélt pub elé. A hátralévő sok időnek hála beugrottam egy kis öblögetnivalóért a közeli CBA-ba ahol az maradt meg bennem, hogy a pénztáros kiscsaj odaszólt férfi megfelelőjének, hogy : "na látod, ezért lettem leszbikus..". A fél órába belefért a vásárolt ital felhörpintése és közvetlenül utána a megadott időben tárcsáztam a mobilját. Sokadszorra sem vette fel. A pub tele volt, az emberek egymás seggében voltak. Basszus, ezt nem gondolhatja komolyan! Láttam eddig róla vagy két képet, amin a szemei ki voltak takarva, most menjek oda mindenkihez, bámuljak bele az arcába közelről, hogy ő az? Legutolsó üzenetem az volt tőle, hogy "keresd a nyuszit". Miután a felületes szétnézés nem vezetett eredményre és az alkoholizáltsági fokom is túllépte a határt, bekapcsolt a haza program. Még jó 1,5 órát csatangoltam Budán és aztán felszálltam a vonatra már elég rossz állapotban. Elaludtam. Ahogy a szemeim felpattantak és azt láttam, hogy idegen terepen vagyok, leugrottam a vonatról.

 

Az első, ami tudatosult bennem, hogy mindjárt éjfél és bizony az aznapi utolsó vonat visszafelé már bő fél órája elment. Nem sokáig volt kérdés, hogy maradjak e hajnalig megvárni az első szerelvényt vagy gyalog nekiinduljak. Mivel arrafelé nemigen vagyok ismerős és a ki tudja hova vezető műút is eléggé távol esett - a sínek mentén indultam el. Aznap éjjel durván hideg, metsző jeges szél tombolt, szerencsémre a farmerkabátomat magammal vittem. Válogatott szitkozódások közepette, egyre jobban kijózanodva róttam a kilométereket. Ez nem lehet igaz! Az már megszokott, hogy a találkozó napján a kéthetes "húdekurváramegakarlakismernimártegnaptalálkoznunkkellettvolna" srácok eltűnnek, de Tomitól ezt nem vártam. Az utolsó kilométereknél már némileg lehiggadva a kérdés csupán az maradt, hogy vegyem e a fáradtságot és küldjem el a francba vagy hagyjam inkább a fenébe..

 


Folytatása következik..


Copyright © 2024 Színes Web Ltd.