Szeretetet csak úgy kapni nem lehet!

Én hosszú idők óta mondom (és nem tanítom) barátaimnak, munkatársaimnak, hogy boldogságot, szeretetet csak úgy kapni nem lehet.
Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy én adok figyelmet, én adok szeretetet, szenvedélyt vagyis egy szóval én adok a barátaimnak, munkatársaimnak, ismerőseimnek feltétel nélkül.
De hát, ha csak Te adsz, akkor mit kapsz?
Ha én rámosolygok egy emberre, mosolygok az emberekre, akkor az emberek visszamosolyognak. Ha tisztelettel bánok az emberekkel, akkor tiszteletet fogok kapni az emberektől. És ha szeretettel fordulok az emberek felé, akkor Ők szeretettel fognak felém fordulni. És ez így van a felszínes vagy mindennapi kapcsolatokban és a szerelemben is.
Talán legjobban a tiszta szerelemmel tudnám legjobban megvilágítani: A szerelem két ember közötti energia áramlás. Ha én szerelmes vagyok, akkor feltétel nélkül energiát adok át a kedvesemnek (szavakban, tetteimben, érintéssel, öleléssel, csókkal, szexszel), oda figyelek rá és figyelem az igényeit és ennek megfelelően segítem az életét. -Önmagában már ez is csodálatos érzés, de itt nincs vége.-
Mit kapok?
Ha Ő szeret engem akkor hasonlóan cselekszik, mint én. És a két ember közötti energia áramlás, a szeretet átadás erősíti egymást, mígnem egy ragyogássá alakul és kiteljesedik a szerelem, a szeretet lényege.
Tehát akkor kapok többet, ha elveszek, követelek vagy akkor ha úgy szeretek, hogy adok?

Az emberek szégyenben élnek

Úgy érzem, hogy az emberek folyamatos félelemben, szégyenben élnek. Tehetetlen düh marja a lelküket. És számos gáttal (skatulyák, konvenciók, téveszmék, környezeti hatások) vannak körbevéve.
Szégyelljük a vágyainkat. Önvádat zúdítunk a fejünkre a gondolataink, kívánásaink miatt. És önkorlátok közzé szorítjuk magunkat, mert nem tartjuk erkölcsösnek, társadalmilag elfogadottnak, sőt betegesnek hisszük a természetes igényeinket vagy (és) magunkkal hozott igényeinket*.
Inkább választjuk a környezetünk által mutatott és kitaposott ösvényt, melyet ők is elődjeiktől kaptak, mint magunknak taposnánk utat.

*magunkkal hozott igény = Hajlamok, melyeket a kötnyezeti hatások erősítenek vagy gyengítenek, de mindig bennünk vannak.