Nyárra adódott még egy találkozó egy másik kedves olvasómmal.

Ő a terjedelmesebb blogomat olvasta és egyszer csak egy levél formájában bukkant fel az ismeretlenből.

Már régóta olvasott engem, miközben ugyanúgy az identitásával harcolt, mint én a kezdetekben. Aztán önként úgy döntött, hogy elmegy egy pszichológushoz, hogy egy szakértővel megbeszélje mindazt, amit átél (tisztelem is őt ezért, mert ilyen felnőtt megoldást mástól még nemigen láttam).

A pszichológus aztán azt tanácsolta neki, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Ő pedig fogta magát és papírra vetette gondolatait. Innentől datálódik a mi ismeretségünk. Néhány levél után felvettük egymást msn-re és ott folytatódott tovább az ismerkedésünk. Egy végtelenül szimpatikus, érett és értelmes srácot ismertem meg Gergőben és az alatt a néhány (több, mint egy évnyi) hónap alatt, míg egymás lelkét ápoltuk észrevétlenül részévé vált az életemnek.

Neki is van egy plátói szerelme, Dani, aki ugyan szomjazza azt a szeretetet és törődést, ami Gergő felől irányul felé, de nem tud vele mit kezdeni. Úgy néz ki szinte mindannyiunk osztályrésze egy ilyen, társadalmi normák miatt beteljesületlen kapcsolat-barátság, amelyben mindkét fél szenved, pedig milyen egyszerűen le lehetne dönteni azokat a bizonyos falakat, amelyeknek az egészhez elvileg semmi köze nem szabadna, hogy legyen.

Idén nyáron eljutottunk odáig, hogy találkozzunk. Bevallom eléggé izgultam, bár ez elve nem olyan találkozó volt, amire el sem méltóztatik jönni a másik vagy éppen ahol az egyik fél rögtön közölné, hogy másra gondolt. Szerencsére hamar feloldódtunk egymás társaságában és sétálgattunk/kirándultunk egy közepeset. Az idő éppen velünk volt, bár mikor előbukkant a nap, akkor azért kis híján odaégtünk a betonhoz. Régen csatangoltam már a Gellért-hegyen, sajnos az évek alatt jelentősen lerontották a hely élvezetét a hajléktalanok meg a mindent csakúgy szétdobáló "uniós állampolgárok". A hegymászást falatozás követte egy gyrososnál majd beültünk néhány órára egy sörözőbe. Közben szépen ránk esteledett.

Ahhoz képest, hogy régóta rendszeres msn kapcsolatban vagyunk rengeteget beszéltünk, én talán túl sokat is, de hiába - jó társaságban könnyen megered az ember nyelve.. :-)

Nos.. Gergő nagyon szurkolok nektek. Ha Danid nem is, de talán neked is van egy Lacid valahol. Azt hiszem jobban hasonlítasz rám, mint bárki, akit eddig megismertem. Az érzelmeid, a vágyaid; mindaz, amin keresztül mész és ahogy kezeled természetességgel a másik iránti rajongásodat. Hogy nem érzed hogy meg kellene változnod azért, mert olyasvalakit szeretsz, akit a társadalom szerint nem lehetne. Bízom abban, hogy az idő végül maga alá gyűri minden kódolt ellenállását Daninak és képes lesz elfogadni maradéktalanul mindazt, amit tőled kap.

Ide üzenem, hogy nagyon télen, év vége felé összehozhatnánk megint valamit. ;-)

Izgatottan vártam az első idei találkozást blogom olvasói közül Marky-val.

Emlékszem, amikor először megnézte a profilomat, egy Ennis-es képpel találtam magam szemközt. Nagyon megörültem és reménykedtem, hogy olyasvalaki talált rám, akinek a kép apropójából kiindulva nem kell magyaráznom semmit. Akkoriban ő még viaskodott a belsejéből feltörő szexualitással, akárcsak Ennis a filmben. Azt hiszem ő írt nekem először, aztán felvettük egymást msn-re. Ahogy szépen lassan megismertük egymást, úgy bontakozott ki előttem egy olyan, huszas éveinek az elején járó srác képe, aki épphogy csak elindult a saját útján, épphogy csak megérintette egy másik férfi iránt érzett szerelem, egy gyönyörű és plátói vágyakozás. Rengeteg egyezés van az eddigi élettörténetünkben, olyanok is, amiktől tátva maradt a szám. Végigfutott a hideg a hátamon a felismeréstől ,hogy gyakorlatilag 15 évvel ezelőtti önmagammal állok szemközt. Azonnal ólomként zuhant rám a felelősség minden egyes kimondott szavam és megosztott tapasztalataim által benne okozott változás miatt. Együtt éltük meg első és teljesen reménytelen szerelmét Tomi iránt, aki a suli egyik legjóképűbb fiúja volt és természetesen foglalt egy lány által, akárcsak az én Sanyim akkoriban. Aztán Marky elkezdett önmagára találni viharos gyorsasággal majd ez a folyamat annyira felgyorsult, hogy nem győztem kapkodni a fejemet. Tomi már a múlté, lassan az első kapcsolat is, mint a kezdeti bátortalanság. Nem volt kérdés, hogy találkozunk, mikor feljött Pestre.

A hármas metró végállomásánál találkoztunk és bár a pontos helyet elnéztem, hamar egymásra találtunk. Széles mosollyal üdvözöltük egymást és bizony jópár órát beszélgettünk. Sétáltunk, elmentünk egy parkba majd a Duna-parton kötöttünk ki, leültünk a kövekre és néztük a szelíden hömpölygő vizet. Ahogy beszélgettünk elégedetten nyugtáztam magamban, hogy jól gondoltam korábban, egy ígéretes fiatal sráccal állok szemben. Ugyan még nem bízik annyira önmagában, amennyire az indokolt volna, de én úgy látom, hogy egy igazi, normális férfi válik majd belőle. Meg kell, hogy mondjam, bár a külsejével nem igazán elégedett, szerintem igenis vonzó és fiatal kora ellenére férfias. Aki olvas rendszeresen az tudja, hogy egy ilyen veterán harcost nem könnyű megérinteni, de Markynál éreztem, hogy ez az ember ott van bennem belül, határozottan érzem a felé irányuló szimpátiát és vonzalmat. Végül mindkettőnk korgó gyomra vetett véget annak a napnak és miután elváltunk én egy jó darabig mosolyogtam. Mostanában az ország sajnos elég szánalmas képet mutat önmagáról a partnerkeresési reakciók tekintetében, így egy igazi felüdülés volt számomra, hogy végre találkozhattam valakivel és az a valaki ő volt.

Számíthatsz rám a jövőben is, örömöd, bánatod nálam nyílt fülekre talál..

Ölel barátod,Jack