Nyárra adódott még egy találkozó egy másik kedves olvasómmal.

Ő a terjedelmesebb blogomat olvasta és egyszer csak egy levél formájában bukkant fel az ismeretlenből.

Már régóta olvasott engem, miközben ugyanúgy az identitásával harcolt, mint én a kezdetekben. Aztán önként úgy döntött, hogy elmegy egy pszichológushoz, hogy egy szakértővel megbeszélje mindazt, amit átél (tisztelem is őt ezért, mert ilyen felnőtt megoldást mástól még nemigen láttam).

A pszichológus aztán azt tanácsolta neki, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Ő pedig fogta magát és papírra vetette gondolatait. Innentől datálódik a mi ismeretségünk. Néhány levél után felvettük egymást msn-re és ott folytatódott tovább az ismerkedésünk. Egy végtelenül szimpatikus, érett és értelmes srácot ismertem meg Gergőben és az alatt a néhány (több, mint egy évnyi) hónap alatt, míg egymás lelkét ápoltuk észrevétlenül részévé vált az életemnek.

Neki is van egy plátói szerelme, Dani, aki ugyan szomjazza azt a szeretetet és törődést, ami Gergő felől irányul felé, de nem tud vele mit kezdeni. Úgy néz ki szinte mindannyiunk osztályrésze egy ilyen, társadalmi normák miatt beteljesületlen kapcsolat-barátság, amelyben mindkét fél szenved, pedig milyen egyszerűen le lehetne dönteni azokat a bizonyos falakat, amelyeknek az egészhez elvileg semmi köze nem szabadna, hogy legyen.

Idén nyáron eljutottunk odáig, hogy találkozzunk. Bevallom eléggé izgultam, bár ez elve nem olyan találkozó volt, amire el sem méltóztatik jönni a másik vagy éppen ahol az egyik fél rögtön közölné, hogy másra gondolt. Szerencsére hamar feloldódtunk egymás társaságában és sétálgattunk/kirándultunk egy közepeset. Az idő éppen velünk volt, bár mikor előbukkant a nap, akkor azért kis híján odaégtünk a betonhoz. Régen csatangoltam már a Gellért-hegyen, sajnos az évek alatt jelentősen lerontották a hely élvezetét a hajléktalanok meg a mindent csakúgy szétdobáló "uniós állampolgárok". A hegymászást falatozás követte egy gyrososnál majd beültünk néhány órára egy sörözőbe. Közben szépen ránk esteledett.

Ahhoz képest, hogy régóta rendszeres msn kapcsolatban vagyunk rengeteget beszéltünk, én talán túl sokat is, de hiába - jó társaságban könnyen megered az ember nyelve.. :-)

Nos.. Gergő nagyon szurkolok nektek. Ha Danid nem is, de talán neked is van egy Lacid valahol. Azt hiszem jobban hasonlítasz rám, mint bárki, akit eddig megismertem. Az érzelmeid, a vágyaid; mindaz, amin keresztül mész és ahogy kezeled természetességgel a másik iránti rajongásodat. Hogy nem érzed hogy meg kellene változnod azért, mert olyasvalakit szeretsz, akit a társadalom szerint nem lehetne. Bízom abban, hogy az idő végül maga alá gyűri minden kódolt ellenállását Daninak és képes lesz elfogadni maradéktalanul mindazt, amit tőled kap.

Ide üzenem, hogy nagyon télen, év vége felé összehozhatnánk megint valamit. ;-)