26éves volt és mentőápoló-azt hiszem Tamásnak hívták.Mobilja nem volt,otthoni és munkahelyi számot adott meg.A levél szinte tökéletes volt,az is ott virított benne,hogy mások által jóképűnek tartott(ez az egyetlen,általam is elfogadott forma,amikor az illető tényleg jól nézhet ki.Mert ha magáról írja,hogy jóképű,akkor általában csak az önbizalma erős,meg ne ő döntse már el helyettem,hogy nekem tetszik e).

Mikor először felhívtam egy vékony női hang vette fel a telefont..szia!-mondom-beszélhetnék a Tomival?Várj,mindjárt adom,egyébként én az anyja vagyok...Sssss-basszus,letegeztem az anyját-égtem magamban.Megbeszéltük,hogy xyz napon felhív majd pontosítás végett.Eljött a nap.Reggel 6:30-kor csörög a telefon.Ritkán veszem zokon,ha felébresztenek,de ez ezen ritka alkalmak egyike volt.Többször is elmondta,hogy délelőtt 10,Mammut bevásárlóközpont.Oké.Visszahívtam,miután magamhoz tértem,de mint utóbb kiderült nem otthonról hívott.Felvették a telefont..szia-mondom-tudnád adni a Tomit?Hello,én az apja vagyok,az a büdös kölyök ma megint nem jött haza,úgyhogy ha találkozol vele,mondd meg neki,hogy szétrúgom a tökét..Na,mondom-már az egész családot tegezem.És ez a Tamás egy fura fickó lehet.Nyár volt.Ilyenkor csak este voltam találkozóképes,hisz ki akarja,hogy az első benyomása az legyen a másiknak róla,hogy a forróság miatt szakad róla a víz..Szóval egy nagyon rossz ébresztés után jött a beszélgetés közbeni széjjel izzadás lehetősége.Délelőtt 10óra.Valahonnan közben szerzett mobilt és felhívott,hogy késik.Ülök a lépcsőknél,mikor egyszer csak megáll előttem valaki.Nézek lassan felfelé.Kopott,rongyos szandál,citromsárga zokni,hózentrógerrel rögzített krémszínű rövidgatya,rózsaszín,csíkos,rövid ujjú ing..és mindehhez olyan pofa,hogy azt hittem felsikoltok.Borzalmas volt-a mai napig nem találkoztam nála rondább emberrel.A szemben lévő parkban elég sokan voltak,így hát javaslatomra elindultunk a közeli Mechwart ligetbe.Közben nekiállt forszírozni,hogy ismer a közelben egy jó kis kocsmát,folytassuk ott a beszélgetést.Dehogy megyek kocsmába ismerkedni-közöltem felháborodottan.Aztán Ő a kocsmával - én a ligettel erősködtem,de végül a ligetbe mentünk.Az aljnövényzeten átcsörtetve kerestünk egy játszótéri padot.Közben észrevettem,hogy néhány fán és bokron szinte átesett.Aztán leültünk az egyik pad két szélére.Belekezdtem a mondókámba..Nagyokat hallgatott míg aztán rászóltam,hogy most már mondjon Ő is valamit.És megszólalt..tömény alkoholszag csapott pofán - olyan jó téged hallgatni - mondta és beletúrt a hajamba.A döbbenettől nem is tudtam hirtelen mit reagálni.Aztán..Te normális vagy?Itt fogdosol egy anyákkal és gyerekekkel dugig levő parkban fényes nappal?Felpattantam a padról.Menjünk innen máshova!Elindultunk valamerre.Egyszer csak mormogott valamit az ürge és eltűnt egy bokorban.Hugyozni ment! - esett le.Most két választásom maradt - elfutok,kockáztatva,hogy utánam kiabál/fut és akkor még jobban leégek,mint eddig vagy kultúráltan megpróbálom lerázni.Mivel szeretem a kihívásokat az utóbbi mellett döntöttem.Mikor kijött a bokorból megmondtam neki,hogy még sok dolgom van,ki kell mosnom,blabla és megkérdeztem merre megy.Mikor megmondta sajnálattal közöltem,hogy nekem pont az ellenkező irányba kell tartanom.El akart kísérni,de sikerült róla lebeszélni.Hazafelé nem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek.Aztán nevettem.Bennem volt,hogy írok a csávónak - mégis hogy képzelte,hogy részegen elmegy egy randira.Mit várt?Aztán egyszer felhívtam a munkahelyét..Halló,Idősek Otthona..telefon le.Megvolt hát,hogy honnan a mások által jóképű.Nyilván a már alig látó Gizi nénik mondták neki állandóan,hogy "fiam,maga olyan jóképű,sosem nősül meg"? :-)

Viszont az azóta is rejtély számomra,hogy hogy tudott egy teljesen normális,szimpatikus levelet megírni.. :-)