Lehet, hogy nincs minden napom tele izgalommal, sőt legtöbbjük talán unalmas és monoton is. Viszont csak én vagyok úgy vele, hogy néha visszagondolva, egy teljesen jelentéktelen nap emlékét felidézve is elkap valami jóleső, nosztalgikus érzés? Nem azt mondom, hogy le az eseménydús élettel, de lehet, hogy néha egy ilyen nap is lehet szuperkalifradzsilisztikexpialidózus...

Úgy érzem, hogy valamit nem jól csinálok. De olyan, mintha valamiben mások is hibáznának. Mindig ugyanazokat az arcokat látom, nagyon kevés a változás. Pedig nem hinném, hogy nem próbálnák elérni a céljukat. Mi lehet a hiba? Nem értem.
Fura mód az a halmaz ember, aki engem érdekelne, és az, amelyiket én érdeklem, soha nem metszi egymást. Pedig nincsenek nagy igényeim. Aki már egy kicsit is megfog külsőleg, és a belső is rendben van, megfelelne. Hiszen, ha megkedvelek valakit, nem kell modellnek lennie, akkor is szépnek fogom látni.
De nem. Valami mindig félresiklik. Ha azt hiszed, megvan, itt az esély, arról is kiderül, hogy csak ábránd volt, semmi több. Egy vízfelszínen fodrozódó tükörkép. Nem valódi, nem foghatod meg. De lemondasz róla, másnak hátha sikerül...
Nem akarok mesébe illő boldogságot, csak egy sima, átlagos, problémamegoldós-kompromisszumosat. Tényleg ilyen nehéz? Úgy érzem, velem van a baj. Nem vagyok elég jó.
Kicsit zavaros lett, de most én is az vagyok. Mindegy.

(\_/)

(O_\.

()

()______/)

(_______)

 II II    II II

Mert a lámák kellemes teremtések. Azért kedves ez a kis lény, valljuk be:D

A mai napom is merő boldogság, mivel sikerült megmentenem néhány, az eső után veszélyes helyen kalandozó csigát, akiket visszahelyezhettem a zöldellő levelek biztonságos sűrűjébe. A csigák merész és vakmerő teremtmények, de néha azért nem árt szemmel tartani őket...:)