joka blogja
Mit kezdhet az ember a vágyaival, gondolataival. Raktározza, és próbál belőle minél többet megvalósítani, megélni, esetleg megálmodni. Aztán leéli az életét, illetve az élete nagy részét és néha leltárt készít. Lehet, hogy most én is a leltározásnál tartok. Minden esetre jó néhány dolog jut eszembe, amit rögzítésre szánok. Sok minden érdekelt már „kisfiúkét" is, és nem csak a lányok. érdekes módon nem a fiúkra, hanem a férfiakra voltam kíváncsi. A korosztályom igazából nem érdekelt, de ha csak egy mód volt rá a férfiakat szívesen meglestem. Máig sem értem, hogy „sikerült megúszni", hogy nem vette észre senki a kíváncsi fiút, legénykét és nem avatta be senki. Talán már akkor túlságosan óvatos voltam. Az ébredésemkor még veszélyes volt a nyíltabb próbálkozás, hisz a 60-as éveket írtuk. Talán ha ma lennék 20 bátrabban indulnék.
Később vegyesen ment a próbálkozás és egy elvált asszony kezei illetve lábai közé kerültem. Ez meghatározta a további „pályafutásomat". Vágyaim nagy részét kielégítették a nők. Ez nem is volt és most sem hiba. Jól laktam, de a desszert az mindig is hiányzott. Ha fénykép kerül a kezembe a mai napig a férfi testet nézem meg . Arról nem is beszélve, hogy hiányos öltözetnél is a férfit kell látnom és - leírom - a fasz volt mindig a néznivaló. A férfitest még mindig kíváncsivá, és kukkolóvá tesz. A vágy az érintésre, ölelésre, a csókra erős, sőt egyre erősebb. Az meg, hogy megfogjam, megnyaljam, számba vegyem még a gondolatra is szinte remegéssé válik bennem. Az, hogy lesz-e valaha bátorságom eljutni addig, hogy a desszertem meglegyen, nem tudom. Sajnos mindig utólag jövök rá, hogy ez egy elszalasztott alkalom volt, vagy lehetett volna, ha valamelyikünk bátrabb. Az ember, mint másban is, utólag sokkal okosabb. Túl az életem 2/3-n (60 felett)egyre csökken az esély, bár én sohasem néztem a kort, csak férfias legyen, ne feminin, vagy nyunyó. Nem vágyom arra, hogy megdugjanak, én sem feltétlen dugni akarok, bár nem lennék teljes elutasításban egyikre sem, ha a kölcsönös megértés, a tűz azt hozná. Az ölelés a testek összeborulása, a simizés, a másik íze, ami a gondolataimat felkorbácsolja. Nősként, felnőtt gyerekkel viszont sokkal megfontoltabb az ember. Úgy érzi sokkal több a veszteni valója, mint a vágyának erőssége. Így marad a kukkolás az interneten, ellesett pillanatok az uszodai tusolóban és olvasás itt a fórumon. Ha előkerül egy levelezőtárs akkor meg leírhatja a gondolatait, és álmodozik, hogy a levelekből mi lehet még
Bejegyzés: 1
Hozzászólások: 0
Mit tehet az ember… Mit kezdhet az ember a vágyaival, gondolataival. Raktározza, és próbál belőle minél többet megvalósítani, megélni, esetleg megálmodni. Aztán leéli az életét, illetve az élete nagy részét és néha leltárt készít. Lehet, hogy most én is