Sziasztok.

Egyszer, valaki azt mondta vezessek blogot, mert kíváncsi az élettörténetemre, nos hát, egy kis bevezetőként, mesélek egy srácról, legyen a neve Dávid, (kitalált) akibe sajnos őrülten beleszerettem, viszont ő inkább tart a barátjának mind annál többnek.

Az, hogy Dávid heteró vagy érdekli kicsiben a dolog, mindenki döntse el maga a történetből, ugyanis én 5 év alatt sem tudtam rájönni, sőt még most is kétségek között őrlődöm, és ez az ami visszahúz, és nem lépek soha.
Talán épp itt csinálom rosszul, csak attól félek, tönkreteszem a barátságunkat is, így inkább mindig visszalépek..

Magamról, annyit Atti vagyok 23 éves, meleg egy Erdélyi kisvárosban, ahol a homoszexualitás még mindig eléggé tabu téma.
Komoly kapcsolatot kialakítani errefelé nagyon nehéz, ugyanis javarészt, akit érdekel a téma, az inkább az egy éjszakás kalandot keresi, nem kapcsolatot. Talán azért mert könnyebb, nemtudom.

Öt évvel ezelőtt ismertem meg Dávidot, nagyon tetszett, ahogy rámmosolygott, és nézett a nagy zöld szemeivel. ?
Többször is éreztem azt, hogy beleszerettem de sosem mertem lépni..

Az a gond, hogy úgy érzem fokozatosan táplálja belém a reményt, de közben soha sem lesz semmi.
Szeret szorosan mellettem filmezni, szeret néha megölelni, csakhogy épp ezek azok amik adják nekem a reményt, neki meg szerintem ez csak természetes..

Ez igy ment mindig, az évek alatt, ugorjunk át most Szilveszterre.
Együtt szilvesztereztünk, és bepiáltunk, ő kicsit jobban.

Elaludt mellettem és rámfeküdt..
Éreztem a lélegzetét a nyakamban, szorosan megölelt és aludt..
Itt volt az a pont amikor beleszerettem.. azóta egyre többet jött be hozzám, én meg egyre közelebb éreztem magamhoz, de mégis nagyon távol, mert nemlehet az enyém..

Néha, azt érzem elvesztem.. Szeretem, de mi értelme, hisz neki az egész csak poén, nekem meg egyre szarabb lessz minden.
A szívem a torkomban mikor hozzámér, többször is elképzeltem, hogy megcsókol, és minden szép lesz, persze tudom, hogy ez csak álom..

Egy álom, ami sohasem válik valóra.. Egy álom ami szép, de ugyanakkor tönkretesz.. Egy álom amitől megkellene szabadulnom, de nemtudok..

Többször is próbáltam úgy kezelni a helyzetet mintha semmi nem lenne, próbáltam, hogy úgy nézzük a filmet, mind bárki más ne mínusz két centivel egymás mellett, de akkor meg ő bújik mellém..

Ha meg tényleg kezdi érezni, hogy távolodok tőle, akkor meg szomorú, és kérdezi, hogy miért nem megyek oda.. Erre meg általában odamegyek.. Mert nem akarom kitálalni az egészet..

És a másik dolog, minél inkább érzi hogy szeretem, annál inkább szeret több időt tölteni velem, és többet jön, nekem meg ahhoz, hogy túltegyem magam rajta pont az ellenkezője kellene.. Távolság..

Igen.. Gondolkodtam már ezen is.. Elköltözni innen... Elmenni jó messzire, ahol nincsen Dávid, és újrakezdeni mindent..
Vagy megcsókolni, és lessz ami lessz? Talán tönkremegy a barátság is, talán még jobb lesz.. Nemtudom..
Viszont ő tudja, hogy meleg vagyok, mindig arra várok, hogy lépjen ő.. Vagy tegyen valamit..
Persze nemtesz semmit..

Most, meg ottvagyok, hogy lassan felőröl ez az egész szitu, én meg nemtudom mit tegyek..
Hisz még azt sem tudom, hogy egyáltalán érdekli a dolog, vagy csak a barátot látja bennem, aki mellett filmezhet, néha megölheti, és valaki aki ezt viszonozza, meg szereti, valaki aki lassan elvesz a sok reménytelen gondolatban....