Updated 2007-06-15 04:39:37 Szia mindenki. Gondoltam folytatom az élettörténetemet. Már akit érdekel. Ha nem olvasod el a elsõ részt nem fogod lehet érteni. Ezért olvasd át. Hát a történetem ott folytatódik ahol abba maradt a legutobbi. Egy évvel késõbb folytatodik a történet. Éltem mint egy élõhalott. Semmivel se törödven míg ismét a sors közbeszólt... Történt hogy osztálykiránduláson voltam. Gondolhatjátok a sötét szobából alig másztam ki. De egyik nap volt egy kötelezõ program. Nyár volt iszonyu meleg. Én meg persze feket poló fekete rövid nadrágba mentem... Falfehér bõrrel... Múzeum látogatás. Gondoltam legalább nem kell beszélni senkivel csak áltam a képek elõtt és néztem egyet már fél órája mikor is egy labda olyan faszán fejbe talált mint annak a rendja egy király foci labda... Persze igazából fel se fogtam mi történt. Lehajolok a labdáért persze nem vettem észre más is lehajolt érte és mint annak a rendje és módja szerint összefejeltünk... Különösebben a fejfájáson kívûl nem is érzékeltem mikor felpillantok... El se hinnétek... Azt hittem hülye vagyok. De õ volt elõttem az a fiú aki meghalt... Csak annyit tudtam kihabogni Te... Nem tudom mennyi idõ telt el a fiú nézett és mosolygott és fogta a labda másik felét és nézett és nevetett... De nem gunyosan inkább olyan megnyugtatóan. Mondta én persze csak add vissza ha befejezted a meditációd meg a bámulást... És közben mosolygott... Erre jött a muzeúm õr... A fiú mondta nekem uhh bocsi hogy nem várlak meg de lépnem kell... Én meg lahajolva még mindig mintha a labdát fognám ledermedtem néztem... Az õr vad szitkozódásai közepette csak annyit fogtam fel hogy odakiállt jó a séród... Az õr vad szitkozódás közepette segített fel. PErsz gyorsan magamhoz tértem és szinte mint egy megszállot az õrnek kiez kiez kiez?? Az õr azt hitte mérgembe mondhatom mert fejbe dobott ezért üvöltök... És hogy gyorsan lecsíllapitson mondta a múzeum igazgató fiú csak ne kiabáljak. Én meg mint egy õrült rohantam vissza a szállásra. Gyors tükör és ekkor láttam magam... Hát eléggé durván néztem ki mint egy élõhalott... A maradék pénzembõl irány a fodrász vettem egy pár ruhát. És másnap telve izgalomtól elkezdtem nyomozni! De szerencsém volt ezuttal a sors megint segített nem is kellett keressek a fiú a muzeum mellett focizott.és furcsa egybõl megismert és oda futott hozzám huuu te tök klaszul nézel ki... Én meg persze meg se bírtam szólalni a szemembe is könny szökött persze a srác egybõl héééé nem kritizáltalak te. mondanom se kell nem tudtam mit mondjak a srác ezt érezhette. "bocs a fejbe passz miatt nem direkt volt"... Én meg csak habogtam semmi baj. Azt megragadta a kezem szia Adrián vagyok. totál kész voltam. Azt csoda a nevem ki birtam nyögni. És megkérdezte meghívhat e egy kolára persze rögtön igent mondtam. Beültünk egy napernyõ alá és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon furcsa volt. Ha a szemébe néztem a halott szerelmem láttam. De tudtam õ nem lehet. Az elmékedésem egy vállon csapás vágta meg... Héé figyelj ide nem tudsz focizni? Nyáriszünet van és a haverok máshol nyaralnak más meg nem nagyon akar focizni ilyen melegbe.. Mondom de szívesen csak hogy vele lehessek. Tegyük hozzá foci érzékem 0-volt.... De elmentem vele focizni. Hát az minden volt csak nem foci. inkább hülyéskedtünk meg minden. Megkérdezte nem akarok e vele fürdeni a tóban. Persze gondolhatjátok mennyire örütem csak mondom neki nincs fürdõruhám... Persze kinevetett hogy lehet eljönni egy tóra nyaralni nélküle. És adott egyet. Náluk gyors átöltöztünk és irány a strand. De valami más történt... Utközben mondta tud egy jó helyet. Gondoltam mindegy csak vele lehessek követtem mint egy kutya. Elvitt egy helyre ahol szinte senki sem volt. Hát egy szónak is száz a vége nagyon jót fürödtünk meg szórakoztunk. Csak ismét a sors... Ezuttal is segített. Megyünk ki a partra de a srác isten tudja miért direkt elesett. És nem kelt fel. Én meg mint egy hülye rohantam hozzá. Mi a baj. Nem válaszolt. Mikor a hátára fordítottam mosolygott mint egy vadalma... Fogot és leterített hogy õ volt felettem és lefogott rendesen.. De a legfurcsább azután jött... Nem csinált semmit.