1972-ben történt
1972-ben történt. Akkor én egy 23 éves, kétméteres, 75 kg-os srác voltam. A másik főszereplő - az unokahúgom - 16 éves, 146 cm magas, 30 kg-os kislány-formájú bestia volt.
Egy családi összejövetel alkalmából találkoztunk. Szüleink megszervezték, hogy a rokonság fiataljai találkozzanak. Voltunk ott vagy húszan, kétévestől harmincig, mindenféle korú, nemű fiatalember. Engem, abban az időben is, csak a legfiatalabb korosztály méltatott figyelemre, a többiek vagy irigyeltek magasságom miatt, vagy lenéztek, hogy olyan vagyok, mint egy jegenyefa: hosszú és vékony.
Az említett unokahúgom - nevezzük Évának - a fiatalabb korosztályhoz méltón, állandóan körülöttem serte-pertélt, míg egyszer csak felkéredzkedett az ölembe. A körülöttem lebzselő rokonok jót nevettek, jól nézünk mi ki együtt, a zulu meg a huru, vagy magyarul: az óriás és a törpe.
Éva próbált elhelyezkedni az ölemben és közben riszálta a fenekét, addig-addig, míg fel nem kezdett állni a farkam. Mondtam neki:
- Te, Éva, ezt ne csináld! Már pont elég az, ha egy formás leány-popsi van az ölemben, ha lehet, ne riszáld a fenekedet!
Ez csak olaj volt a tűzre! Hozzá kell fűznöm, hogy Éván szoknya volt és egy pici selyembugyi (akkor még nem volt divat a tanga). Hátranyúlt a szoknyája alá, lehúzta a sliccem cipzárját, megfogta a farkamat, előhúzta és addig izgett-mozgott, míg puncijába bele nem tudta ügyeskedni helyeskémet. Mindezt takarta a szoknyája, kívülről nem látszott semmi.
Közben én először elpirultam, majd elsápadtam, de lelökni az ölemből nem mertem, mert akkor mindenki észre vette volna, mi történik! Közben Éva hátrahajtva a fejecskéjét, úgy tett, mintha elaludt volna az ölemben, de éreztem, hogy titokizmai mozognak, farkamat facsargatja, húzogatja. Addig-addig művelte mindezt, míg először ő, aztán én is, el nem élveztünk.
- Na, de most hogy fogsz leszállni rólam, anélkül, hogy a többiek észrevennék, mi történt? - kérdeztem Évától a fülébe súgva.
- Ne félj! Minden megoldható! A nyakamon lévő kendőt begyömöszölöm a bugyimba, a puncim alá, hogy ne folyjon ki belőle semmi, a farkadat azután te tedd a helyére, míg rajtad ülök, és amint lejjebb csúszok, húzd fel a slicced cipzárját! Meglátod, senki semmit nem fog észre venni!
- De hogy tehetted meg ezt velem? Elvégre rokonok vagyunk!
- Na és! Nem gyereket akarok tőled, hanem csak megkívántalak! Miért? Csak a férfiaknak szabad a nőket megkívánni?
- De miért pont itt?
- Mert így izgalmasabb!
- A Vágyálmok 1-2 blogbejegyzéseit is túlszárnyalva e történetnek még a gondolata is üldözendő, írásban történt közreadása pedig előrehaladott stádiumban lévő beteges hajlamra vall! Ez már a rossz értelemben vett exhibicionizmus pszychiátriai kórtani esete, amelyre ha a blog szerzője nem kap sürgős kezelést, akkor a tragikus következmények elkerülhetetlenné válnak! Aki ilyen saját történet közreadásában leli élvezetét, annak törvényszerű következménye lehet, hogy egy Bdsm játékszobában fejezheti be földi pályafutását!
Ilyen történetek közreadását miért nem tudja az adminisztrátor, illetve a moderátor megakadályozni, mert ezek nyilvános közzétételével a többségében jobb érzésű emberek körében is ellenszenvet váltanak ki!? A kiskorúak általi elolvasásuk rájuk nézve súlyosan romboló hatásúak! Még az oldalakon regisztráltak zárt köre részére történő nyilvános közlésre is alkalmatlanok!
Bejegyzés: 4
Hozzászólások: 15
Megtörtént és lehetségesnek vélt esetek, álmaim, vágyaim, történeteim.