|
|
| Az egyik kedvenc könyvembõl idéznék ( kicsit ollóztam belõle )
„Ha megszelídítesz, milyen nagyszerû lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! – mondta
- Kész örömest – mondta a kis herceg-, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedõknél. De mivel barátkereskedõk nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka.
- Elõször leülsz szép, tisztes távolba tõlem, úgy ott a fûben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértéseke forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az idõben jössz – mondta a róka
- Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél elõrébb halad az idõ, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal: fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka
- Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különbözõ a másiktól.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! mondta a róka. – sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás – mondta a kis herceg.
- Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erõsködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz – mondta a róka
- Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz – mondta a róka
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem – mondta a róka. – A búza színe miatt. –
- Isten veled – mondta a kis herceg
- Isten veled – mondta a róka
- Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerû: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Neked azonban nem szabad elfelejteni. Te egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél."
|
|
