-          Igen, közvetetten erről a valakiről. És ezzel együtt olyan terhet akasztok a nyakadba, amit egy életen át cipelhetsz. Biztos, hogy akarod tudni? Utána már nem lehet visszacsinálni.

-          Lökjed!

-          Megígéred, hogy nem borulsz ki? És, hogy nem utálsz meg? Jahj, olyan nehéz ezt így…

-          Tudod mit! Írd le! Az úgy könnyebb?

-          Ahan, talán. Adj akkor egy papírt.

-          Nesze.- nyújtott oda egy post it-et és egy tollat.

Huba pedig vésni kezdte rá a bűvös öt betűs szót, amit nem szeret kimondani. Legalább is ilyen helyzetben nehezen. M-E-L-E-G. Aztán odaadta a cetlit.