Valamelyik nap az jutott eszünkbe, hogy ha majd lesz saját és közös haciendánk, akkor valamivel mégis csak meg kell csalni a kíváncsi tekinteteket. Sok ugye a sötét kőbunkó, aminek csípi a szemét a homoszexualitás... és hát ki tudja, miféle szomszédsággal lennénk megáldva. Legalább egy-két meleggyűlölő biztos lenne a környéken, és csak idő kérdése lenne, hogy szagot fogjanak, látva, hogy eme két hímegyed csakugyan kettecskén él együtt ottan. Aztán innen már csak egy apró szikra műve lenne a következő lépés, amikor is arra ébredünk, hogy ég a ház fölöttünk. Lehet, hogy ezek túlzó rémképek, de jobb minden kockázatot kiiktatni, ami ismeretes és 0-tól különböző valószínűségű.

Hogyan lehetséges akkor megtéveszteni az illetéktelen külvilágot, hogy ami a mi dolgunk, az az is maradjon? Erre jött ötletként a "fantasztikus négyes", amelynek egyik fele mi, másik fele pedig két egymást szerető csaj. Csak egy tipikus életkép: a bejárati ajtóig úgy megyünk mint két heteró házaspár, akik anyagi megfontolásból laknak egy fedél alatt, ám amint bezárult mögöttünk az ajtó, fiúk jobbra, lányok balra... Ezzel elvileg kizárható lenne a társadalmi megítélésből eredő erőszak és diszkrimináció kockázata, akár a gyerekvállalás is megoldható lenne a későbbiekben, nem is beszélve a családi adókedvezményekről és egyéb benefíciumokról, amikkel a konzervatív kormányzat igyekszik mélyen benyalni a családos szavazóknak az egyedülállók terhére. További veszélyforrások merülnek fel azonban, amelyek személyi jellegűek... Hogyan történne a költségvetés, anyagi elszámolás? Mi van, ha megromlik a kapcsolat köztünk és a csajok közt, vagy ők szakítanak időközben, vagy netalán mi... Hogyan fog történni onnantól kezdve a vagyonon történő osztozkodás, stb. Bár ezek elsősorban a pénztárcának fájnának, míg az égési sérülések sokkal inkább nekünk. És előbbieket előre lehet rendezni bonyolult szerződésrendszerekkel, utóbbiak elleni védettségünket azonban csak a társadalmi szerződés "garantálja", amelyet az idők kezdetén kötöttünk Az Állammal, s amelyben ma már igen kevés bizodalmunk van...

Nyílván nem mi találtuk fel ezzel a spanyolviaszt... Biztosan vannak, akik próbáltak így élni, vagy jelenleg is megoldják... Arra már kevesebb az esély, hogy ezen a fórumon jelen vannak, de ha mégis, hátha megosztják tapasztalataikat. Továbbá ez csak amolyan fura ötlet, nem pedig megvalósításra szánt koncepció, de azért elgondolkodtunk rajta.