Két éve történt.A lány,akibe szerelmes voltam a jelenlegi munkahelyemen,éppen azt mesélte,hogy milyen jó lenne,ha a két kislányát egy igazi télapóval tudná meglepni,mikor közbekérdeztem mosolyogva,hogy mit szólna hozzám.Beleegyezett..én pedig csak annyit kértem,hogy szerezzen ruhát meg egy puttonyt.

Ahogy közeledett a nagy nap megtudtam,hogy még egy ismerőséhez is beszervezett,akinek szintén két kislánya van.Uramatyám,mi lesz ebből-gondoltam.Majd improvizálsz,ahogy váratlan helyzetekben szoktál-nyugtattam meg magam.December 6.,este 6 körül a Nyugatinál találkoztam az anyukával,aki bekísért hozzájuk a kapualjba és felment a ruháért.Jó vastagon voltam felöltözve,hiszen egy valamire való télapónak pocakjának is kell lennie ugyebár.. :-) Miközben öltöztem azon izgultam,hogy nehogy véletlenül arra tévedjen egy kisgyerek,akiben ezáltal egy világ omlana össze.A szakállon túl keskeny volt a rés a bajusz és a szakáll között,telement a szám vattával,mikor a beszédet izlelgettem benne,az extragagyi műanyagból készült öv pedig azonnal szétszakadt rajtam,ahogy megpróbáltam volna összekapcsolni.Szájrés kiszélesít hát,öv szétjött helyen összecsomóz..az élet megy tovább.Mikor kész voltam kiléptem az utcára ahol belebotlottam egy kissrácba.Szegénykémet vagy a télapóval riogatták vagy tényleg tőlem ijedt meg,mert visítva rohant el előlem.Ezen előzmények után nekivágtam hát a lépcsőknek.Az ajtó nyílt,a két egyébként cserfes kisleány teljesen megilletődött a Télapó láttán.Csak álltak és néztek rám,anyuci hiába próbálta őket bármiféle cselekvésre ösztönözni (versmondás vagy ének).Így telt el az első néhány perc,aztán a lányok az ajándékok láttán feloldódtak és az egész család velem együtt énekelt.Én is kaptam ám ajándékot..rajzokat a lányoktól a Télapóról meg mikulásformájúvá alakított tejfölös poharat benne csokival.Az ajándékok átadása és a kis közös ünneplés után a Télapó elbúcsúzott.Megjött érte a Mercedes.Útban a másik helyszín felé azon gondolkodtam,hogy hogyan fogom megmagyarázni a gyerekeknek,hogy hova lett a szánom meg a rénszarvasaim.A kocsi a négyemeletes sorház elé gördült.A gyerekek már kint lógtak az erkélyen és hevesen integettek felém.Kicsit skizofrén érzésem támadt."Jack,itt nem téged várnak,hanem a Télapót,aki te vagy".Apuka elővette a csomagtartóból a jókora puttonyt,amit mikor a hátamra vágtam gyorsan kezembe nyomott egy gyöngybetűkkel írott féloldalas cetlit.Ez mi-?-kérdeztem.Ezt kell majd felolvasnod a lányoknak-jelentette ki apu.Fasza-gondoltam,mi ez,valami szerep,hogy szöveget írnak hozzá és amíg felértünk a lépcsőkön átfutottam.Soha életemben nem olvastam ennyire undorítóan giccses,gyomorforgatóan cukormázas szart.Ilyesfélékkel volt tele,hogy: "a szupercsillámpónikon szíves mosollyal kacarászó,rózsaszín tüllruhácskás jótündérecskék a tündibündi varázspálcikácskáikkal varázsolnak sok ajándékocskát,csak legyetek mindig jók és hozzatok sok-sok csillagocskát".Nem sok híja volt hát,hogy odahányjak a lépcsőre.Az agysejtjeim egy egységként tiltakoztak.Én?Ezt?Felolvasni?Soha!De közben már nyílt is az ajtó,amin a család egyik barátja exponált ki a fényképezőjével és anyu,aki nem kispályázott-videókamerával közelített.Beléptem a szobába és leültettek a kanapéra.Ekkor apu a magnóhoz robbant és már szólt is a kacsatánc.Anyu pedig felváltva filmezett engem és a lányait,akik hihetetlenül lelkesen táncolták el a begyakorolt koreográfiát.Teljesen meghatódtam és megilletődtem,hogy ilyen szeretettel és felhajtással várják a Télapót,aki éppen azon filózott,hogy most nem kívülről látja a Mikulást,hanem belülről.. :-) Az ajándékosztás kész gikszer volt,mert nem tudtam,hogy melyik ajándék kié és nem volt két egyforma.Non plus ultraként pedig kiderült,hogy apu anyucinak is vett ám ajándékot..Mindent összevetve a végére itt is feloldódott mindenki és néhány fotó erejéig spontán magamhoz öleltem a lányokat mosolyogva az átélt élmények hatására bennem indukálódott boldogságtól.Aztán elváltunk egymástól.A lányok ismételten kimentek az erkélyre és még hevesebben integettek,mint amikor megérkeztem.Szia Télapó!-kiabálták sokszor egymás után felváltva.A Télapó pedig,akinek szíve megtelt szeretettel nehezen szállt be újra a benzinszánba,mert sokáig búcsúzkodott a lányoktól.Mindenki elégedett volt,a Mikulás 3 üveg hálaitallal és sok-sok,gyerekek által készített rajzzal,ajándékkal indult hazafelé miután visszavedlett Jacké.Emlékszem miután felszálltam a vonatra odajött hozzám egy hajléktalan pénzt kérni én meg majdnem azt mondtam neki,hogy hogy van képe kunyerálni a Télapótól.A ruha akkor már több,mint fél órája nem volt rajtam,de én még mindig Télapónak éreztem magam.Hogy egy ruha ekkora személyiségzavart tudjon okozni.. :-) .Helyre kellett raknom hát az agyamat.

Egy hét múlva találkoztam a lánnyal.Elújságolta,hogy a kisebbik lány (aki akkor volt négy éves) felismert (pedig két év alatt kevesebb mint tucatszor látott) mindössze a szemeim és a szemöldököm alapján (ennyi látszott ki ugye a ruha alól..)El is mondta hát a nagyobbiknak,hogy szerinte Jack volt a Télapó.Majd miután ez egyre inkább bizonyossá vált számára elkezdett sírni és közben azt szipogta,hogy nincs is Télapó,hazugság az egész,átverés.A szívem összeszorult..összetörtem egy gyermek álmát.Szerelmem biztos látta,ahogy lekonyul a szám így sietve hozzátette,hogy a kislány hamar meg is vigasztalta magát és nemsokára azt harsogta vidáman,hogy "a JackMikulás volt a legjobb Mikulás!".Érdemes volt és érdemes azóta is.Ilyen szép bókot igazán ritkán kap az ember,gyermek szívekből áradó igaz szeretettel körbeburkolva.

Tisztelt Szülők!

- Ne kérjenek fel olyasvalakit Mikulásnak,akit valaha is látott gyermekük!

- Ne írkáljanak papírra hülyeségeket a Télapónak!

- Ellenben kérnék a gyerekekről egy-egy fényképet és róluk néhány mondatot valamint leírást,hogy melyik ajándék kié!

Köszönettel: Jack,a Télapó

KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!