Eljött az idő,hogy megtudjátok miért választottam a BrokebackJack nevet.5 évvel a Túl a barátságon című film bemutatása előtt járunk.

2001-ben már 2 éve volt annak,hogy jobbára reménytelenül keresgéltem.Már túl voltam néhány rövidke kapcsolaton,hatalmas pofonokon és emésztő csalódásokon,de ami akkor következett az felülmúlta minden rémálmomat..Akkoriban a sok negatív tapasztalat teljesen átalakította mindazt,amire valójában vágytam,így már csak egy szexkapcsolatot kerestem.Ebben az időszakban futott be Zoli levele,akinek nagyon megörültem.Felhívtam a megadott számon,szimpatikus volt,jót beszélgettünk,így adta magát egy találkozó.2001. június 18-án találkoztunk a Nyugati pályaudvaron a kettes vágánynál.Én ültem az egyik padon,amikor odalépett hozzám,egy jóképű és férfias,sportos megjelenésű srác és a mélybarna szemeivel rám nézve eképpen üdvözölt flegmán: "Szia!Én vagyok Zoli.Kérlek mondd meg nekem rögtön,ha nem tetszik a pofám és már itt sem vagyok."Én meg csak néztem rá némán és értetlenkedve."Ne beszélj már hülyeségeket,gyere ülj ide mellém!" - válaszoltam.Így kezdődött.Aztán beszélgettünk és sétálgattunk néhány órát majd következett a búcsú.Alighogy elváltunk elkezdett fájni a hiánya.Ahogy robogtam hazafelé a vonattal megszünt körülöttem minden és csak arra tudtam gondolni,hogy mikor látom legközelebb,írtam is neki egy érdeklődő sms-t.Azon a héten még háromszor találkoztunk.Nagyon boldog voltam és szemmel láthatóan Ő is,ahogy felengedett a társaságomban.Még arra is emlékszem,hogy minden egyes alkalommal,amikor találkoztunk esett az eső.Azóta az Ő okán bevezetésre került nálam egy olyan Murphy szabály,mely szerint akik szex miatt találkoznak azok jó eséllyel egymásba szeretnek,akik meg kapcsolat miatt azok csak kefélni akarnak.Így volt ez a mi esetünkben.Ahhoz képest,hogy mindkettőnknek csak szexre kellett volna a másik - durván egymásba szerettünk.És ekkor olyasmi történt,amire nem számítottam.A harmadik találkozó után elkezdett nem ráérni,különféle kifogásokkal hárított és egyre többször nem vette fel a telefonját.Valami borzalmas mértékű és fokozódó szívfájdalommal egyre csak azon kattogott az agyam,hogy miért nem akar velem találkozni.Mert ez annak fényében,hogy az ismerkedésünk első hetén háromszor is ráért ez egyre inkább beigazolódni látszott.Eltelt az első hónap nélküle,aztán a második és a harmadik és így tovább.Végül sikerült rájönnöm,hogy mi a probléma és sajnos ezt később Ő alá is támasztotta.Zoli nem tudja elfogadni,hogy érdeklik őt a férfiak,mert a társadalom ezt mélyen elítéli.Időnként a vágy akkora mértékűre nő az agyában,hogy elnyomja a társadalmi önkontrollját és akkor keresnie kell valakit.Ez magyarázza azt is,hogy miért keresett csak szexkapcsolatot és miért szeretett végül mégis belém.Megijedt az érzéseitől és attól a hatástól,amit én gyakoroltam rá.A társadalmilag elfogadott énje egyetlen módon tudta fenntartani azt,hogy ne kövessen el "bűnt";távol tartotta magát tőlem,mert tudta,hogyha a közelében vagyok,akkor nem tud magának parancsolni.Ezért nem találkozhattunk.Én pedig őrülten szerelmes voltam belé és ez az egész dolog rendkívül megviselt,a mai napig nem tudom,hogy hogy éltem túl.Körülbelül másfél évig azután,hogy tudatosult bennem,hogy mi a helyzet - rá sem tudtam nézni más srácokra.Még élt bennem a remény a lehetetlen helyzet ellenére,hogy találkozhatom vele.És csodák csodája ez majdnem egy év múlva meg is történt.Felhívtam telefonon már sokadszor,kedves volt és meghívott hozzájuk.Nagy örömmel mondtam igent és felkerestem Őt.Nagyon boldog voltam,hogy újra találkozhattunk és megpróbáltam a lelkére beszélni.Elmondtam,hogy mit érzek és hogy maga elől nem futhat el.Nem beszélve arról,hogy a társadalom képében olyan emberek teszik tönkre a kettőnk boldogságát,akiknek lyukas két fillért nem ér az élete,mert semmilyen önálló gondolatuk nincsen.Mert ha lenne,akkor nem szólnának bele két ember szuverén boldogságába.Zoli eközben átölelt és úgy maradtunk hosszú percekig.Estefelé jöttem el tőle és körülbelül egy hétig a fellegekben jártam,hogy aztán minden sokkal rosszabb legyen,mint előtte volt.Ugyanis semmi sem változott,Zoli körülbelül egy évig semmilyen megkeresésemre sem reagált.Aztán egyszer csak megint elindult a kölcsönös kommunikáció és eljött hozzánk.Itthon persze csak úgy mutathattam Őt be,mint az egyik haveromat,aki eljött hozzánk számítógéppel játszani,mert hogy "ne úgy nézzenek rám otthon a szüleid,mint aki megrontja a fiukat".Persze anyának úgy mutattam be ahogy kérte,amikor eljött,de mielőtt ez bekövetkezett volna elmeséltem neki,hogy kicsoda Zoli és hogy szeretnék együtt lenni vele,ne zavarjanak meg minket,ha lehet.Közben újabb érvekkel készültem,hogy leszereljem a társadalomnak mindenáron megfelelni próbáló énjét,de hiába.Előre közölte,hogy csókolózásról szó sem lehet,Ő férfiakkal nem smárol.Mikor odakerültünk mondhatta,mert nem érdekelt.Nem is tiltakozott aztán.Mikor már indulnia kellett visszarántottam az ágyra és folytattuk,amit éppen csak elkezdtünk.Tíz perc múlva,mikor már én mondtam,hogy ideje mennünk Ő rántott vissza engem.Majd elment és eltelt újabb több,mint két év.Közben lett egy barátnője,akivel szexeltek is,megpróbált magának és a társadalomnak is bizonyítani,hogy Ő heteró.Körülbelül egy évig tartott a kapcsolatuk,aminek Ő vetett véget,mert belátta,hogy csakis a férfiakat szereti..de ezzel sem változott semmi.2005. karácsonyán találkoztunk legutóbb.A maradék érveimet mind elsütögettem neki..hasztalan.Aztán megmondtam neki,hogy nem próbálkozom Őt téríteni többet.Ha belátta,hogy csak egy sráccal lehet boldog,de a társadalom elvárásai miatt inkább egyedül marad..tegye.Közben beugrott hozzá a volt barátnője,aki napi szinten látogatja Őt,mert még mindig szereti Zolit.Szimpátiát és empátiát éreztem a lány iránt és gratuláltam Zolinak,hogy immár két ember életét sikerült tönkretennie.Aztán megálltunk a karácsonyfánál és a díszek fényében olvadtunk össze egy hosszan tartó csókban és ölelésben.Soha nem voltam még olyan boldog,mint akkor.De a legboldogabb pillanatban bizony felrémlett bennem,hogy ahhoz,hogy ez a másodperc örökké tartson bizony meg kellene halnom akkor és ott,abban a szekundumban..Gyors fejszámolást végeztem és közöltem vele,hogy az eddigi tapasztalatok alapján két évig nem fog velem szóba állni és pontosan három év múlva,2008 karácsonyán találkozunk majd.Szinte kikérte magának,hogy ilyen hosszú időre ne akarna engem látni..Nos ez a találkozónk elmaradt,de 2008. nyarán találkoztunk volna,ami nem teljesült végül,mert a kérdéses hétvégén beosztották túlórázni.Aztán én nem kerestem.Idén tavasszal mindenképpen meglátogatom és itt is beszámolok róla,hogy hogy sikerült a látogatás.Az egész sztori eredményeképpen bennem meghalt valami és elkezdtem vak gyűlölettel viseltetni a társadalom iránt.

2006-ban a legjobb barátnőm kitartó unszolására néztük meg a Brokeback Mountain-t.Nem akartam jegyet váltani rá,mert addigra már jó pár meleg filmet láttam és mindben gusztustalan,dívákat megszégyenítően nőies,undorító ribancoknak és transzvesztitáknak ábrázolták a melegeket.Ettől meg csak felment bennem a pumpa,ahelyett,hogy a filmet élvezni tudtam volna.Az első fél órát végignevettük,főleg annál a résznél,amikor Jack és Ennis bemennek a bajszos palihoz munkáért a lakókocsiba.Mondom a barátnőmnek,hogy az ürge tiszta Kovi és tuti ad nekik munkát a legújabb pornófilmjében..Majdnem megfulladtunk a röhögéstől.Aztán ahogy peregtek a film kockái úgy komorult el az arcom és fagytam le,hogy valaki vászonra vitte Zoli és az én kapcsolatom történetének vázát.A döbbenettől nem tudtam megszólalni.És a végén,mikor Ennist felhívja Jack felesége telefonon és beindul a végkifejlet,én,aki legfeljebb addig csak megkönnyezett egy-egy filmet sírógörcsöt kaptam a moziban.Nem érdekelt senki és semmi,hangosan zokogtam perceken keresztül.Aztán rohantam a piacra,hogy azonnal a magamévá tegyem a filmet.Az sem érdekelt,hogy tucatnyian hallották körülöttem,hogy mit kérek és hogy az árus egy homofób,macsó,kigyúrt állat volt és mit gondolhat rólam.A Brokeback Mountaint teljes egészében azóta sem bírom végignézni.Aki nem látta annak ajánlom,mint az EGYETLEN normális filmet,amiben két férfi egymásba szeret,de közéjük áll a társadalom.Eredeti angol szinkronnal és magyar felirattal kizárólagosan,mert a magyar szinkron botrányosan sikerült és sokat levon a film értékéből.Egyetlenegy érvem maradt hát,amit feltétlenül el fogok sütni,ha újra találkozom Ennissel (Zolival),csak annyit fogok mondani neki,hogy Brokeback..nézd meg..benne vagyunk..

A film után egy évvel pedig egy az identitásom miatt zátonyra futott bimbózó barátság hozta elő belőlem BrokebackJacket,aki azóta új barátokra tett szert,mert egy blog formájában kiállt a társadalom elé (nem ezen az oldalon) és vállalva 100%-ig önmagát azon igyekszik 2007 óta,hogy bebizonyítsa,hogy két férfi mindentől és mindenkitől függetlenül egymásba szerethet.Hogy szembesítsen mindenkit a magában található szexualitás összetettségével ez által elbagatelizálva annak téves,kizárólag társadalmi jelentőségét,hogy két ember szerelmében milyen szerepet játszik azok nemisége.Semmilyet.

Egyik nap,talán két éve - kaptam egy levelet.Olyasvalaki írta,aki hozzám hasonlóan átérezte a Brokeback Mountain minden pillanatát.Leírta a saját életét a filmhez passzintva.Nekem már akkor világossá vált,hogy nem egy egyszerű történetről lesz szó.

Néhány levélváltás után felvettük egymást msn-re és ezt követte pár hónap múlva a személyes találkozó.Kettejük (újonnan megismert Jack és vágyainak tárgya) sztorija rögtön több ponton is sántít.Ebben a verzióban Jack és Ennis egy heteroszexuális pár,ahol Jack a nő és Ennis a férfi.Jack reménytelenül szerelmes Ennisbe,aki viszont egyáltalán nem viszonozza az érzelmeit.Ennek ellenére elég sokat lógnak együtt és Jacknek minden pillanatát Ennis tölti ki.Itt kerültem én a történetbe.Női Jack Ennis-éről tudni kell,hogy megtestesíti számomra a tökéletes antiférfit.Így lesz belőle a harmadik Jack,mert kísértetiesen hasonlít a Karib tenger kalózai című mozifilm sorozat Jack Sparrow-jára.Emlékszem,mikor először láttam a kalózos film óriásplakátját,rögtön azt hittem,hogy egy nőt kértek fel a főszerepre és rajzoltak neki egy bajuszt.Nőiessége,hedonizmusa (pia,cigaretta,drog) és férfiatlansága ellenére Jack kapitány után bomlanak a nők.Persze azok közül is olyanok,amelyeknél egy sorjás deszkában több nőiesség van.Mikor női Jack-el találkoztam kértem,hogy hozza el a kislányát is,így hármasban először a Ligetbe majd az Állatkertbe mentünk.Akkor még házasságban élt egy tipikus heteró férjjel,aki mindent vele intéztetett (még a szenvedélybetegségei kielégítéséhez szükséges cuccok beszerzését is!),kiszolgáltatta magát,telefonon mindig hazaszólt,hogy legyen otthon kávé mire hazaért,a házastársi "kötelezettséget" mindig egy aranyos,társhoz méltó felvezetéssel ("tedd a dolgod") indította,hazaérve pedig levetette magát a gép elé pornós picsákat nézegetni.Még egy darabig hármasban találkoztunk,emlékszem milyen furcsa érzés volt a kislányával a nyakamban női Jack kezét fogva elmenni karácsonyi bevásárlásra,mintha egy család lettünk volna,majd megismertem szép lassan EnnisJacket is,akiről kiderült,hogy közös suliba jártunk és később a baráti körét is bemutatta,így mikor kitavaszodott és elindult a buliszezon,megfordultunk néhány helyen magunkat jól érezni.Teltek a hónapok,női Jack ráébredt mellettem,hogy amiben él az nem házasság,hanem modern kori rabszolgaság és kiadta a férje útját.Ennisjacknek hát szabaddá vált volna a terep,de ő nem élt a lehetőséggel,én meg közben tehetetlenül néztem ahogy kedves barátnőm szépen lassan tönkremegy ebben az egészben.A mi kapcsolatunk egy szoros barátsággá vált,mikor leszállt az este nem csináltunk gondott abból,hogy most haza kellene mennem,ott aludtam nála illetve vele.Női Jackről tudni kell,hogy maximálisan rajong a vámpíros cuccokkért illetve az azokban szereplő,férfiaknak nem igazán mondható karakterekért.Nem meglepő hát,hogy EnnisJack is bejön neki.Éppen ezért csodálkoztam el azon és nem tudtam mit kezdeni vele,mikor először éreztem,hogy esetleg többet szeretne tőlem,mint a legjobb barátjától.Ez később egy olyan konfliktussá érlelődött,ami véget vetett a barátságunknak.Szerencsére csak átmenetileg.Egy hosszú szünet után újra találkoztunk nemrég.A beszélgetésünk java részét továbbra is az ő részéről EnnisJack tette ki témaként,aki egy nagy és komolytalan felnőtt gyerek és aki kitalálta,hogy a legutóbbi csapnivaló választásához,akivel többször szakítottak visszamegy,hagyja,hogy az az antinő uralkodjon rajta és a társadalom elvárásainak megfelelően bekösse a fejét és az esküvő után egy gyerek is becsusszanhat majd.Mást erre nem tudtam reagálni,mint a falba verni a fejemet,mert ekkora hülyeséget csinálni,négy ember életét tönkretenni pusztán azért,mert meg kell felelni a javarészt önálló gondolkozásra képtelen birkák tömegének (társadalom) egyszerűen szavakkal nem minősíthető.Persze azért egy ilyen döntés nem kis felelősség,a súlyát ennek enyhíteni kell valahogy.Legutóbbi információim szerint EnnisJack (mivel női Jack a környékükön eléggé ismerős,így mindig megtudja róla azt,ami érdekli a közös ismerősöktől) naponta tömegközlekedésre száll,hogy egy néhány megállóra lévő kocsmában hódoljon a feledésnek és megint rendszeresen és intenzíven füvezik.Legutóbb,mikor női Jack-el találkoztam az este megint ott ért nála.Megágyazott maga mellett és mikor lefeküdtünk egymás mellé rájöttünk arra,hogy mindkettőnk megváltozott valahogy a legutóbbi találkozásunk óta.Viki már nem reménykedik annyira,hogy a Gáborban felé megbúvó érzések valaha is felszínre törnének,én pedig mikor a mellkasomra tette akkor az eddigiekkel ellentétben megfogtam a kezét,megsimogattam és így aludtunk el összebújva...

Két éve történt.A lány,akibe szerelmes voltam a jelenlegi munkahelyemen,éppen azt mesélte,hogy milyen jó lenne,ha a két kislányát egy igazi télapóval tudná meglepni,mikor közbekérdeztem mosolyogva,hogy mit szólna hozzám.Beleegyezett..én pedig csak annyit kértem,hogy szerezzen ruhát meg egy puttonyt.

Ahogy közeledett a nagy nap megtudtam,hogy még egy ismerőséhez is beszervezett,akinek szintén két kislánya van.Uramatyám,mi lesz ebből-gondoltam.Majd improvizálsz,ahogy váratlan helyzetekben szoktál-nyugtattam meg magam.December 6.,este 6 körül a Nyugatinál találkoztam az anyukával,aki bekísért hozzájuk a kapualjba és felment a ruháért.Jó vastagon voltam felöltözve,hiszen egy valamire való télapónak pocakjának is kell lennie ugyebár.. :-) Miközben öltöztem azon izgultam,hogy nehogy véletlenül arra tévedjen egy kisgyerek,akiben ezáltal egy világ omlana össze.A szakállon túl keskeny volt a rés a bajusz és a szakáll között,telement a szám vattával,mikor a beszédet izlelgettem benne,az extragagyi műanyagból készült öv pedig azonnal szétszakadt rajtam,ahogy megpróbáltam volna összekapcsolni.Szájrés kiszélesít hát,öv szétjött helyen összecsomóz..az élet megy tovább.Mikor kész voltam kiléptem az utcára ahol belebotlottam egy kissrácba.Szegénykémet vagy a télapóval riogatták vagy tényleg tőlem ijedt meg,mert visítva rohant el előlem.Ezen előzmények után nekivágtam hát a lépcsőknek.Az ajtó nyílt,a két egyébként cserfes kisleány teljesen megilletődött a Télapó láttán.Csak álltak és néztek rám,anyuci hiába próbálta őket bármiféle cselekvésre ösztönözni (versmondás vagy ének).Így telt el az első néhány perc,aztán a lányok az ajándékok láttán feloldódtak és az egész család velem együtt énekelt.Én is kaptam ám ajándékot..rajzokat a lányoktól a Télapóról meg mikulásformájúvá alakított tejfölös poharat benne csokival.Az ajándékok átadása és a kis közös ünneplés után a Télapó elbúcsúzott.Megjött érte a Mercedes.Útban a másik helyszín felé azon gondolkodtam,hogy hogyan fogom megmagyarázni a gyerekeknek,hogy hova lett a szánom meg a rénszarvasaim.A kocsi a négyemeletes sorház elé gördült.A gyerekek már kint lógtak az erkélyen és hevesen integettek felém.Kicsit skizofrén érzésem támadt."Jack,itt nem téged várnak,hanem a Télapót,aki te vagy".Apuka elővette a csomagtartóból a jókora puttonyt,amit mikor a hátamra vágtam gyorsan kezembe nyomott egy gyöngybetűkkel írott féloldalas cetlit.Ez mi-?-kérdeztem.Ezt kell majd felolvasnod a lányoknak-jelentette ki apu.Fasza-gondoltam,mi ez,valami szerep,hogy szöveget írnak hozzá és amíg felértünk a lépcsőkön átfutottam.Soha életemben nem olvastam ennyire undorítóan giccses,gyomorforgatóan cukormázas szart.Ilyesfélékkel volt tele,hogy: "a szupercsillámpónikon szíves mosollyal kacarászó,rózsaszín tüllruhácskás jótündérecskék a tündibündi varázspálcikácskáikkal varázsolnak sok ajándékocskát,csak legyetek mindig jók és hozzatok sok-sok csillagocskát".Nem sok híja volt hát,hogy odahányjak a lépcsőre.Az agysejtjeim egy egységként tiltakoztak.Én?Ezt?Felolvasni?Soha!De közben már nyílt is az ajtó,amin a család egyik barátja exponált ki a fényképezőjével és anyu,aki nem kispályázott-videókamerával közelített.Beléptem a szobába és leültettek a kanapéra.Ekkor apu a magnóhoz robbant és már szólt is a kacsatánc.Anyu pedig felváltva filmezett engem és a lányait,akik hihetetlenül lelkesen táncolták el a begyakorolt koreográfiát.Teljesen meghatódtam és megilletődtem,hogy ilyen szeretettel és felhajtással várják a Télapót,aki éppen azon filózott,hogy most nem kívülről látja a Mikulást,hanem belülről.. :-) Az ajándékosztás kész gikszer volt,mert nem tudtam,hogy melyik ajándék kié és nem volt két egyforma.Non plus ultraként pedig kiderült,hogy apu anyucinak is vett ám ajándékot..Mindent összevetve a végére itt is feloldódott mindenki és néhány fotó erejéig spontán magamhoz öleltem a lányokat mosolyogva az átélt élmények hatására bennem indukálódott boldogságtól.Aztán elváltunk egymástól.A lányok ismételten kimentek az erkélyre és még hevesebben integettek,mint amikor megérkeztem.Szia Télapó!-kiabálták sokszor egymás után felváltva.A Télapó pedig,akinek szíve megtelt szeretettel nehezen szállt be újra a benzinszánba,mert sokáig búcsúzkodott a lányoktól.Mindenki elégedett volt,a Mikulás 3 üveg hálaitallal és sok-sok,gyerekek által készített rajzzal,ajándékkal indult hazafelé miután visszavedlett Jacké.Emlékszem miután felszálltam a vonatra odajött hozzám egy hajléktalan pénzt kérni én meg majdnem azt mondtam neki,hogy hogy van képe kunyerálni a Télapótól.A ruha akkor már több,mint fél órája nem volt rajtam,de én még mindig Télapónak éreztem magam.Hogy egy ruha ekkora személyiségzavart tudjon okozni.. :-) .Helyre kellett raknom hát az agyamat.

Egy hét múlva találkoztam a lánnyal.Elújságolta,hogy a kisebbik lány (aki akkor volt négy éves) felismert (pedig két év alatt kevesebb mint tucatszor látott) mindössze a szemeim és a szemöldököm alapján (ennyi látszott ki ugye a ruha alól..)El is mondta hát a nagyobbiknak,hogy szerinte Jack volt a Télapó.Majd miután ez egyre inkább bizonyossá vált számára elkezdett sírni és közben azt szipogta,hogy nincs is Télapó,hazugság az egész,átverés.A szívem összeszorult..összetörtem egy gyermek álmát.Szerelmem biztos látta,ahogy lekonyul a szám így sietve hozzátette,hogy a kislány hamar meg is vigasztalta magát és nemsokára azt harsogta vidáman,hogy "a JackMikulás volt a legjobb Mikulás!".Érdemes volt és érdemes azóta is.Ilyen szép bókot igazán ritkán kap az ember,gyermek szívekből áradó igaz szeretettel körbeburkolva.

Tisztelt Szülők!

- Ne kérjenek fel olyasvalakit Mikulásnak,akit valaha is látott gyermekük!

- Ne írkáljanak papírra hülyeségeket a Télapónak!

- Ellenben kérnék a gyerekekről egy-egy fényképet és róluk néhány mondatot valamint leírást,hogy melyik ajándék kié!

Köszönettel: Jack,a Télapó

KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!