Milyen is az,amikor az ember kényszeres késztetést érez arra,hogy kizökkenjen a hétköznapok egyhangúságából.. :-D

Régóta vágytam arra,hogy olyasvalakivel találkozzak,aki hasonlít hozzám.

Aztán milyen a sors találtam egyetlen ilyen személyt,akivel nagy mértékben hasonlítunk.Az adatlapját elolvasva nyugtáztam,hogy vicces gyerek lehet,így küldtem is neki egy üzenetet,meg a telefonszámára egy sms-t,hogy üzenete érkezett.. :-)

Szerencsémre vette a poént és elkezdtünk sms-ezgetni.Kiderült,hogy nincs bennünk semmi közös,csak a sport szeretete.Felvetettem találkozásunk lehetőségét néhány sör mellett.Tetszett neki az ötlet.Mivel katonai intézmény hallgatója-kérte,hogy utazzak le hozzájuk és találkozzunk az épület előtt.Közben persze azért szívtam a fogam,mikor kiderült,hogy nem Ő fog eljönni onnan,hanem én megyek be a suliba.Két szélsőséget vázoltam fel magamban:vagy civilként wc-t fogok takarítani vagy k*rva jól fogom magam érezni.Nem voltam katona,most lehetek.Egyetlen éjszaka erejéig ismeretlen katonák privát buliján..Leutaztam hozzá,találkoztunk a suli előtt.Le sem tagadhatta volna magát,egy narancssárga ingben jött ki,amire angolul valami elmegyógyintézet neve volt felírva.. :-D

Az ellenőrzési ponton egy legyintéssel elintézte,hogy átjussak pénz és papírok nélkül.Kimentünk a hatalmas udvarra(ahol a zászlófelvonást és a felsorakozást szokták "intézni"),több hatalmas nyitott sátor volt tele katonákkal természetesen egyenruhában.Érdekesen mutattam közöttük.Ahogy átcsusszantam a portán,csatlakozott hozzánk az egyik haverja.Nem lett senki sem felkészítve arra,hogy a ki érkezik,így nagyot nézett Ő is.A srác meglehetősen népszerű,így szinte mindenkinek be lettem mutatva-láttátok volna a reakciókat!Sokan azt hitték az elfogyasztott szesz mennyisége ártott meg nekik és már nem tiszta a tudatuk.. :-) Közben a srác megjegyezte,hogy basszus egy hétig miattam fogják szívatni..(köszönöm neki még egyszer,hogy ezt bevállalta értem..)Persze ahogy annak lennie kell-gondoskodtak róla hamar,hogy én se száraz torokkal üljek közöttük..Kisvártatva körbevezettek a suliban és területén-sok érdekes dolgot,gépet,mindenfélét láttam és kipróbálhattam.Szegénynek a szívatása miattam már akkor elkezdődött.Én viszont baromi jól éreztem magam.Rengetegen tettek arról,hogy egy pillanatig se unatkozzam.Készültek közös fotók összeölelkezve.A fellépő együttesek számai alatt pedig együtt tomboltunk.Azt akarták,hogy maradjak ott velük és/vagy menjek másnap is.De nem tehettem(a munkám miatt,meg másnapra szolgálatba osztották).Mindenesetre eddigi életem egyik legjobb napja volt és nem bánom,hogy be mertem vállalni.Egy napra tiszteletbeli katona lehettem és elmondhatom azt is,hogy én a katonaságból csak a jót láttam és éltem át.Hazafelé az extatikus öröm hatása alatt ugráltam és énekeltem az utcán meg a vonaton.Nem érdekelt,hogy hányan néznek bolondnak,egyszerűen muszáj volt valahogy kiadnom magamból,hogy mennyire jól érzem magam.. :-)

Jónéhány évvel ezelőtt,amikor elkezdtem kibontakoztatni a szexualitásomat fedeztem fel a vonzódásomat az egyenruhás férfiak felé.Úgy gondolom ez egy elég elterjedt fétis és ha valaki az elvárásaiban kidomborítja a férfias szót,akkor jóformán elkerülhetetlen benne ennek a vonzódásnak a megléte.

Egy nüansznyi tanulságos kis sztorival indulunk.1999,tomboló hormonok,újsághirdetés.Gondoltam a mindenféle elvárásaimat a sarokba dobva egyetlenegy feltételt kötök az ismerkedéshez - azt,hogy az illető egyenruhás legyen.Három levelet kaptam.Az egyik levélíró úgy kezdte a levelét,hogy ugyan ő nem egyenruhás..,a másik meg akarta velem nézni a napfogyatkozást a Balatonnál,a harmadik pedig szintén az egyenruhások iránt vonzódott,de sokkal erőteljesebben,mint én.Vele aztán találkoztam is,hogy egy kicsit beszélgessünk a közös érdeklődési körünkről.Akkoriban emeltem ki azt,amit azóta is fenntartok (pedig azóta a helyzet jócskán romlott),hogy ha csak egyetlenegy elvárása van az embernek - abba is nagy ívben szarnak bele.Akkor pedig mit csodálkozzon az ember a partnerkeresés sikertelenségén?

Meg kell jegyeznem azért,hogy nem egyszer volt rá precedens,hogy egy rendőrrel kötöttem össze az életemet kisebb-rövidebb időre.Természetesen nem azért,mert a hivatását kiemelte,mikor megismerkedtünk;ez mindig csak a későbbiekben derült ki.Erre szoktam azt mondani,hogy az ember mindig azt kap,ami nem érdekli.Sokak elsődleges elvárása például a nagy farok,aztán örökké sírnak,hogy nem jut nekik.Én mindig örülök annak,ami van,de mivel nem elvárás nekem általában a nagyobbak jutnak..Ez van.. :-)

Most pedig visszaugrunk a jelenbe..Történt kb. két hete,hogy a melóhelyem elküldött egy képzésre néhány nem közvetlen kollégámmal együtt.Mikor megérkeztünk az oktatóközpontba derült ki,hogy kis csoportunk létszámban a háromszorosára duzzad,mert olyanok is ott lesznek velünk,akik nem velünk együtt dolgoznak.Rögtön kiszúrtam magamnak egy rendkívül vonzó és férfias férfit a tömegből és teljesen véletlenül egymás mellé sodródtunk.Valahonnan ismerős volt,de nem tudtam hova tenni.Az első fél órában párokat kellett alkotni és úgy bemutatni egymást.Mikor elérkeztünk az ő kis csoportjához kiderült róla,hogy hívják és hogy a tőlünk nem messze lévő tűzoltóság parancsnoka (és családos ember).Akkor ki is gyulladt a fejemben a villanykörte ahogy a civil ruhája helyett ráadtam magamban a tűzoltók overálját,hogy jéé,tényleg láttam már valahol korábban..

A fantáziám időnként meglódult,amikor unalmasabb témákról volt szó az okítás keretein belül és miközben sokszor ránéztem (majdnem szemben ült velem) bizony elég vad képek tódultak az agyamba.Láttam magam előtt ahogy kigombolja az ingjét és rám kacsint miután belép a mosdóba.Megáll az egyik csempézett résznél oldalt és az egyik lábát felhúzva a falnak támaszkodik.Mikor mellé érek magához ránt.Vadul egymás szemeibe nézünk egészen közelről.Pár másodperc dermedt tekintettűz..a folytatást pedig mindenki el tudja képzelni.. :-D

Közben a gyakorlatoknál igyekeztem a közelébe csámborogni és néhányszor beszélgettünk is a szünetekben.Aztán eljött az ebédidő.Nem szóltak,hogy ahhoz,hogy enni tudjunk ki kell mennünk az épületből,azt csak a bejáratnál tudtam meg,amin a kapott kilépőkártya hiányában (mivel nem tudtam,hogy kelleni fog,fent hagytam az enyémet az oktatóteremben) nem tudtam kimenni.A tűzoltó cimborám,mikor meghallotta,hogy mi a problémám felajánlotta a segítségét.Mondta,hogy menjünk ki egy kártyával ketten,mert ha kicsit összehúzzuk magunkat pont beférünk ketten a két kijutást gátló sorompóvég közé.A következő mozdulattal be is tolt maga elé majd gyorsan beugrott mögém és ahogy kiforogtunk az alteste szorosan a fenekemhez simult..Miután sikeresen kiléptünk felnéztem az égre egy cinikus mosollyal és azt kérdeztem a fentiektől,hogy "ez ugye direkt volt?".. :-) Visszafelé már nem vele jöttem,akkor derült ki,hogy ugyanazzal a kártyával többször is be lehet menni egymás után és nem kell kettőnknek egy helyre beállnia meglehetősen intim pózokba.. :-)

Azt hiszem a jövőben ha lesz időm el-elnézegetek arra munka közben,ahol parancsnokunk nyomja az ipart.. :-D

Folytatása következik..