Éppen a rádióban Havas Henrik beszélget a homoszexualitásról, a homofóbiáról.

-Megjegyzés: Havas Henriket tisztelem és elismerem az egyéni vélemény nyilvánításának jogát. Viszont ez nem jelenti, hogy tetszett amit mondott és tetszet a gúnyolódása!-

Minden módon visszatért arra, hogy a melegekben azt nem kedveli, -pedig vannak kollégái is, akik melegek és a szakmájukban kiválóak-, hogy olyan lányosan viselkednek, csivitelnek, rózsaszín szívecskés nacit viselnek.

Szabadon idézve Henriket:

„Az a baj velük, hogy feltűnően viselkednek, kirínak a tömegből. Ha úgy öltöznének, mint az átlag, akkor senki sem róná meg őket. Olyan különleges összetételű parfümöket használnak, melyek csak az övék és heterok számára fullasztó. Egyszerűen, ha nem viselkednének, öltöznének lányosan, akkor nem lenne semmi gond.

Egy meleggel beszélgettem és azt mondta, hogy el vagyok maradva, semmit sem tudok, például a delfines nyakkendőről és arról, hogy más jelképek mit jelentenek a melegeknek.....”

Nem folytatom, mert a delfines nyakkendőnél elakadtam, mert én sem tudom, hogy mit jelen. Én is el vagyok maradva! És jó magam, -mint sok meleg akit ismerek-, nem használok különleges szagosítót. Férfiaknak készített dezodort vagy szagosvizet használok és azt is csak mértékkel.

Azt hiszem, hogy Henrik és a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek viselkedését sokáig kutathatjuk és sokat beszélhetnénk róla. Így csak egy kis szeletét írom le, a teljesség igénye nélkül.

A társadalom megértőbb tagjai is elég furán állnak a homoszexualitáshoz és a mássághoz (itt minden másságra gondolok). Csak látszatok alapján döntenek és egy szűk mintavételezés alapján.

Például Henrikünk belemerült könyvei írása közben az éjszakai életbe, így nagyrészt az éjszakai életet élő melegekkel ismerkedhetett meg.

-Érdekes! Most én is a következtetésemet, Henrik egy tevékenysége alapján, általánosítva tettem meg.-

• És találkozott olyan meleg párral, akik úgy élnek, mint a házas emberek és évek vagy akár évtizede együtt vannak szeretetben, tiszteletben és szerelemben?
• Találkozott olyan meleg emberrel, akiről soha meg nem mondja, hogy nem hetero? Bizonyára találkozott, de nem tudja, mert nem tudta megállapítani, hogy az illetők melegek. Ezek szerint amit nem látunk, nem tapasztalunk az nincs, nem létezik?
• Elgondolkodott azon, hogy a melegek ugyan azt a szexuális vágyat érzik embertársaikkal kapcsolatban, ugyan azt a szeretetet érzik partnerükkel kapcsolatban és ugyan úgy szeretetre vágynak, mint a heteroszexuálisok?

-Bocsi Henrik,  Ön most a társadalom. ;-) -

Aszt gondolom, hogy ennek a képnek a kialakításában jó néhány dolog szerepel. Például jól megfigyelhetjük, hogy a filmekben megjelenő homoszexuálisokat lányos öltözködéssel, viselkedéssel ruházzák fel.. -Érdekes, hogy a lányosan viselkedő férfiakat buziznak le, miközben akiket ezzel a jelzővel illetnek, ők 100%-osan heteroszexuálisak, csak olyan furi a viselkedésük.-

Az emberek előítéletek alapján gondolkodnak és előítéleteinek feleltetik meg a körülötte lévő világot.

Skatulya elv:

Az emberek skatulyákat hoznak létre és a skatulyák tartalmát hasonlítják össze a minden napi történésekkel. És ez alapján döntenek, ítélnek és egyáltalán így állapítják meg valamiről, hogy érdekli vagy sem őket, foglalkoznak vele vagy sem.

• Ki tud lépni az ember a skatulya szerű gondolkodásból?
• Vagy, ha nem, akkor felvilágosítással, oktatással meg tudjuk változtatni az elavult vagy téves tartalmú gondolkodási sémákat?

Azt gondolom, hogy még sok munka áll előttünk.

Hiszen a szexuálpedagógia (az oktatásba történt integrációjára gondolok itt) vagy az iskolai oktatás gyerekcipőben jár hazánkban. Az iskolai oktatás jelenleg szexuális felvilágosításra szorítkozik, ezt is felületesen teszi.

Viszont a homoszexualitás, biszexualitás vagy más eltérő szexuális viselkedés, a tömegek szokásaitól és viselkedésétől eltérő magatartás és életviteli (életmódbéli), identitási eltérés megismertetése és elfogadtatása már nem a jelenlegi szexuális felvilágosítás feladata, azt nem is tudja felvállalni. Ezt csak egy az életviteli ismereteket, társadalomtudományi és szexuálpedagógiai ismereteket összefogó oktatásban lehetne megoldani.

Talán a mai gyerekeknek van esélye, hogy megfelelően oktassuk őket és helyes sémákat helyezzenek a skatulyáikba.

Azt hiszem, lassan kezdem feladni ezt a dolgot. Nem mintha csodákat vártam volna az internettől... Olyan, mintha mindenki ugyanabban a világban élne, én pedig egy másikban. Egy elcseszett kecskének érzem magam a százával tolongó gazellatömegben.

Esélytelen, hogy megfeleljek egy csomó elvárásnak, egyszerűen azért, mert nem vagyok sorozatszámmal ellátott bábu. Olyan, mintha mindenki egy intelligens, vicces, sportos, helyes, jóképű, fiatal társat keresne, aki örökké jókedvű és mindig vannak céljai, tudja, hogy mit akar az élettől. A vicces az, hogy az a többség sem valószínű, hogy ilyen (persze nem ítélkezek, mert nem ismerem őket), ahogy én sem, bár nyilván bennem van a hiba. Csak egy ember vagyok a sok közül: tele hibával és talán néhány pozitívummal is. Az alakom hol jobb, hol kevésbé (sosem tökéletes, szóval aki sakkozni vagy amőbázni szeretne a hasamon, az rossz helyen jár), az arcom adott, sokat már nem tudok belőle kihozni. Nem vagyok tréfás ember, sem a társaság középpontja típus (éljen az introverzió...). Nincs konstans jó kedélyem, szoktam szomorkodni. Nem vagyok intelligensebb az átlagnál, nincsenek magvas gondolataim, és valószínű, hogy a büdös életben nem fogom a szobámban törölgetni a port a Nobel-díjamról (nem azért, mert lusta lennék takarítani, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert nem lesz olyanom). Sokszor fogalmam sincs, hogy hova tovább, hogy mi lesz majd másnap, ilyenkor a "lesz, ami lesz"-elvet követve sodródom az árral. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének céljaim, mert vannak, de minden változik: ahogy a körülöttünk lévő világ, úgy mi és a céljaink is. Néha magam sem tudom, hogy mit akarok az élettől.

Azt hiszem, az ideális partner talán olyan ember lehet, aki mindezek ellenére vagy inkább mindezekkel együtt képes elfogadni és megbecsülni. Sokat nem tudok ajánlani cserébe, csak hasonlókat. Nyilván nem arra akartam ezzel kilyukadni, hogy álljunk össze minden jött-menttel, mert jó, ha az ember tudja, hogy mit akar, de van, hogy irreális, amire vágyunk. Azt hiszem, a hercegek kora lejárt (vagy sosem volt... pedig a Szépség és a szörnyetegből a herceget én is hazavinném).

Hát most hirtelen ennyi. Nem vagyok mindig ilyen letargikus, de ez most kikívánkozott belőlem. Nyilván holnapra újult erővel érkezem vissza, mert majdcsak van valahol valaki, akivel úgy lehetünk, "mint a borsó meg a héja" (és itt most nem a ragadozó madárra gondolok).

u.i.: A kecskékkel a világon semmi bajom nincs. A kecske kedves jószág.

Lehet, hogy nincs minden napom tele izgalommal, sőt legtöbbjük talán unalmas és monoton is. Viszont csak én vagyok úgy vele, hogy néha visszagondolva, egy teljesen jelentéktelen nap emlékét felidézve is elkap valami jóleső, nosztalgikus érzés? Nem azt mondom, hogy le az eseménydús élettel, de lehet, hogy néha egy ilyen nap is lehet szuperkalifradzsilisztikexpialidózus...

Azt hiszem, egy nagyon kedves barátom (nevezzük Ádámnak) elég pontosan összefoglalta, hogy nagyjából mi is a véleményem a melegekkel kapcsolatban. Remélem, nem haragszik meg, hogy bemásolom ide az elmélkedését.

Lehet, hogy ez a hetero-k körében is így van. Fogalmam sincs, tekintve, hogy a csoki fagyit preferálom inkább a vaníliával szemben. Az utóbbit bepróbálni sem szoktam, tehát nem tudok sokat róla. De az alábbi iromány mindenképpen elgondolkodtató. Természetesen kinek nem inge... az nem folyami lazac. Nem is így van, de ez mellékes.

"Mi az oka annak, hogy rengeteg srác van fenn az oldalon mindennap, hosszú hónapok netalán évek óta mindenféle siker nélkül? Nos nagyon sokat törtem a fejem azon, hogy miért? Miért nem talál magának senki párt? Miért mindig ugyanazokat az arcokat látom ezen az oldalon, és miért nem cserélődnek le időközönként? A felbukkanó új arcok többsége vagy 2-3 hét alatt végleg eltűnik, vagy ugyanúgy beleragad az ördögi körbe. Hihetetlennek tűnik, hogy az itt regisztrált több száz felhasználó közül ne találjon legalább 1-2 olyan embert bármelyik srác, aki tetszik neki. Rengeteg nagyon vonzó, intelligens, és valószínűsíthetően nagyon értékes ember van ezen az oldalon. Szoktam nézegetni a profilokat és nagyon sok szimpatikus embert találtam. Többször írtam is levelet. Válasz vagy nem érkezett, vagy nem ütöttem meg a mércéjüket ( ami el sem merem képzelni milyen elvárásokat tartalmaz ).

Tehát miért nem találunk párt?

Nos a feltevésem a következő: Azok a felhasználók, akik itt ragadtak, nagyon is tudják, hogy mit akarnak. Egy férfit. Egy férfit aki magabiztos, erős, önálló, talpraesett, és biztonságot nyújt. Egy igazi hőst, akire fel lehet nézni, és mindig számítani lehet rá az élet viszontagságai között. Valakit aki döntéseket hoz és nekünk csak együtt kell élnünk vele. A melegek között ilyet találni elég nehéz, figyelembe véve a tényt, hogy a a melegek többsége nőies lelki beállítottságú (Akinek nem inge, ne vegye magára). Lehet tagadni és háborogni, de valójában az az igazság, hogy mindannyian arra várunk, hogy felbukkanjon a láthatáron a szőke herceg és megmentsen minket, hogy találjunk egy társat (pontosabban hogy Ő találjon meg minket), aki határozottan, meghozza helyettünk a nehéz döntéseket, mert döntéseket hozni nehéz és felelősséggel jár. Igazi férfihoz illő feladat.

De ez sajnos nem így működik. Nem bizony. Mint ahogy egy nagyon intelligens és jó megfigyelő képességgel rendelkező ismerősöm megjegyezte: "A sültgalamb nem tud repülni" És mennyire igaza van... tényleg nem tud. És nem is fog. Hiába várunk egész nap bejelentkezve arra, hogy egyszer majd életünk párja elhív minket randira. Ez valószínűleg soha nem fog megtörténni (de azért ne is zárjuk ki mert az nagyon demoralizáló).

Mihez vonzódnak a melegek? A férfiakhoz? Szerintem igen, bár lehet hogy tévedek és bizonyos melegek inkább a kisfiúkat, vagy a lánylelkű fiúkat preferálják, de én kifejezetten a férfiakat találom vonzónak. Magamból kiindulva feltételezni merem, hogy a többi meleg, vagy legalábbis nagyrészük (akár 30% is lehet "nagyrész") szintén ugyanezen a véleményen van nevezetesen azon, hogy a férfiakat szeretik, méghozzá a férfias férfiakat, akikben megvan minden amitől biztonságban éreznék magukat. A kérdés az, hogy vajon a férfias férfiak mihez vonzódnak? Véleményem szerint a nőkhöz. De ez minket annyira nem érdekel, úgyhogy lépjünk is tovább. Egy meleg férfit mi vonzana? Egy nőies fiú? Vagy egy férfi? Hasonló mint Ő? Nos én megkockáztatom, hogy valószínűleg azért meleg mert a férfiakat szereti, ezért azt tippelem, hogy a férfias férfi jön be neki inkább. Tehát egy olyan férfit akar találni magának, aki férfias. És itt jegyezném meg, hogy a férfiasság nem csak külső, hanem belső tulajdonságokat (határozottság, céltudatosság, cselekvőkészség, kezdeményezőkészség stb.) is magába foglal.

De más oka is van annak, hogy nem találunk magunk mellé senkit. Sok az előítélet és a pletykákból fakadó téves információ. Tény, hogy aki ribancnak áll az utána nehezebben talál tartós kapcsolatot, hiszen a karót nyelt szent szűzek félnek, hogy úgysem képes a hűségre. Az ódzkodásukat teljes mértékkel megértem, viszont ha közelebbről megismerjük ezeket a "szent" embereket, akkor bizony kiderül, hogy ők sem ma született bárányok. Mindenki követett el olyasmit amit szégyellhetne, vagy amire nem büszke. De ez egy pillanatra se akadályoz meg senkit abban hogy ujjal mutogasson és ítélkezzen. Természetes, hogy az ember hisz a barátainak, de azért tanácsos lehet megszűrni az információkat, mert az emberek hajlamosak úgy elmesélni egy történetet hogy az őket előnyösebb megvilágításba helyezze. Ne hagyjuk, hogy egy meg nem alapozott feltevés elvegye a kedvünket valakinek a megismerésétől, de azért persze legyünk óvatosak.

Meg kell jegyeznem, hogy a melegek gerincét illetően az általános állapot siralmas, ugyanis néhányuk még a kezdeményével sem rendelkezik. (Az enyém is csak nemrég indult fejlődésnek, de tartom magam a kijelölt irányhoz.) Például ha valaki megígéri neked, hogy nem kelti rossz híredet, akkor szerintem elég emberséges lenne, ha ezt a kedves gesztust viszonoznád. De talán csak én vártam el túl sokat.

Van még egy oka ennek az áldatlan állapotnak.

Az elvárások. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nincsenek konkrét elvárásaim. Csak tisztában vagyok azzal, hogy mit NEM szeretek és tudom hogy mi az amit vonzónak találok (pl. magasság). Nem várom el hogy egy férfi egyszerre magában hordozza az összes jó tulajdonságot, hiszen végső soron csak egy dolog számít, az hogy beleszeretek-e vagy sem... Ezzel szemben megdöbbentő látni, hogy egyeseknek egyszerűen nem lehet megfelelni, mert mindenkiben találnak valami kifogást. Egyik tipikus tulajdonságuk, hogy nagyon sokat figyelnek magukra és a lehető legtökéletesebbek próbálnak lenni, különös gondot fordítva a megjelenésükre. És valóban, a testüket bárki megirigyelhetné. Dagadó, feszes izmok, ápolt megjelenés, elbűvölő tekintet, és ragyogó mosoly. De egy ilyen tökéletes fiú nem éri be nála kevesebbel. És mivel hibáit rendkívül jól titkolja, sokan tartják megközelíthetetlennek. Arról nem is beszélve, hogy soha de soha nem kezdeményez, kivéve ha talál egy hozzá hasonlót, akivel aztán kölcsönösen felfedezik az egymásban tátongó űrt, amit az okoz, hogy eleinte csak egymás külsejét övezik rajongásukkal, viszont mikor már mélyebbre kell tekinteni, akkor nincsenek lenyűgözve (Ez nem mindig van így. Remélem hogy nagyon sok szépfiú találja meg a párját. )

Tehát a megoldás: Növesszünk gerincet. Vállaljunk felelősséget a tetteinkért és az érzelmeinkért. Vállaljuk fel legalább magunk előtt hogy kik vagyunk. Legyünk férfiak, nőjünk fel, és ne hitessük el magunkkal azt, hogy majd megmentenek minket. Szarul hangzik, de nem elég gyúrni, és jó formában tartani a testünket valamint folyamatosan kínosan ügyelni a külsőnkre. Persze, fontos a férfias megjelenés, de a férfiasság belülről is fakad. Hiába férfias a megjelenése valakinek, ha az általa mutatott viselkedési minták alapján egy huncut kamaszlánnyal azonosítható. Egy férfi küzd. Keres. Tudja mit akar, és megszerzi magának. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel ágybabújik és több skalpja van mint 2-3 indiántörzsnek együttvéve, hanem azt, hogy kész áldozatot hozni azért, amit fontosnak tart. Fogadjuk el önmagunkat olyannak amilyenek vagyunk, és dolgozzunk a hibáinkkal, ha vannak. Ha magunkat el tudjuk fogadni, másokat is eltudunk majd. Ne legyünk ridegek. Nyissunk a világra, és hagyjuk hogy beáramoljon a sok csodálatos ember az életünkbe, hátha magukkal sodorják a nagy Ő-t :)

És itt végszóként közlöm, hogy nem, én sem vagyok tökéletes. Nem vagyok sem feddhetetlen, sem a férfiasság mintaképe. Sokszor vertem át embereket, volt, hogy nem voltam igazságos, volt hogy önző voltam. Volt hogy lenéztem sok mindenkit, de aztán arra kellett felébrednem hogy egy hajszálnyival sem vagyok jobb náluk. De rájöttem, hogy mások szemétségére nem az a válasz, hogy ugyanúgy viselkedek mint ők. Azzal csak még messzebb lökném magam a boldogság esélyétől. Inkább próbálok becsületesen és egyenesen élni amennyire csak tudok. És büszkeséggel tölt el, ha sikert érek el. Remélem nem a büszkeség lesz a vesztem."

Kívánom, hogy mindenki találja meg a borsója héját!

Valaki kérem, világosítson már fel:

Mégis mi a jó eget jelentenek a zárójelbe tett nagybetűk? Olyanokra gondolok, mint (L), (K)... Felteszem, nem elektronhéjakat. Tippem van, de nem tudom. Komolyan. Mi ez?

Kicsit elgondolkodtatott és meglehetősen kíváncsivá tett a jelenség: mégis miből jut rengeteg ember arra a következtetésre, hogy az illető milyen okos és intelligens abból a csekély információból, amit -teszem azt- a szexuális preferenciái és a tompora formája (értsd: segg) vagy a mellbimbója hegyének pöndörödése tesz ki? Komolyan érdekel! (Mert azt még értem, hogy a kellemes kinézetű embereket alapvetően szimpatikusabbnak érezzük először, de ez?)

Ráadásul miért hiszi mindenki azt, hogy ha valaki okos, akkor az egyben szinoníma arra is, hogy intelligens? Persze nem kizárt, hogy én gondolom rosszul, miszerint az egyik tulajdonság megléte nem teszi magától értetődővé a másikat is... Ez csak az én véleményem, de én csak egy kecske vagyok:)

Úgy érzem, hogy valamit nem jól csinálok. De olyan, mintha valamiben mások is hibáznának. Mindig ugyanazokat az arcokat látom, nagyon kevés a változás. Pedig nem hinném, hogy nem próbálnák elérni a céljukat. Mi lehet a hiba? Nem értem.
Fura mód az a halmaz ember, aki engem érdekelne, és az, amelyiket én érdeklem, soha nem metszi egymást. Pedig nincsenek nagy igényeim. Aki már egy kicsit is megfog külsőleg, és a belső is rendben van, megfelelne. Hiszen, ha megkedvelek valakit, nem kell modellnek lennie, akkor is szépnek fogom látni.
De nem. Valami mindig félresiklik. Ha azt hiszed, megvan, itt az esély, arról is kiderül, hogy csak ábránd volt, semmi több. Egy vízfelszínen fodrozódó tükörkép. Nem valódi, nem foghatod meg. De lemondasz róla, másnak hátha sikerül...
Nem akarok mesébe illő boldogságot, csak egy sima, átlagos, problémamegoldós-kompromisszumosat. Tényleg ilyen nehéz? Úgy érzem, velem van a baj. Nem vagyok elég jó.
Kicsit zavaros lett, de most én is az vagyok. Mindegy.