Links Contact Us About us Privacy Terms FAQ Add feedback Invite a friend Bookmark English Hungarian
air fire water earth

 

Tags - skatulya
kukorica 2009. April 4.2009. April 4.  0 comments  Nem kategorizált

Úgy érzem, hogy az emberek folyamatos félelemben, szégyenben élnek.

Tehetetlen düh marja a lelküket. És számos gáttal (skatulyák, konvenciók, téveszmék, környezeti hatások) vannak körbevéve.

Szégyelljük a vágyainkat. Önvádat zúdítunk a fejünkre a gondolataink, kívánásaink miatt. És önkorlátok közzé szorítjuk magunkat, mert nem tartjuk erkölcsösnek, társadalmilag elfogadottnak, sőt betegesnek hisszük a természetes igényeinket vagy magunkkal hozott igényeinket. Inkább választjuk a környezetünk által mutatott és kitaposott ösvényt, melyet ők is elődjeiktől kaptak, mint magunknak taposnánk utat.

Csak egy kis példa:

Attila jól érzi magát Jánossal. Attilának jól esnek János szavai, becézései. Attila szinte elolvad amikor János néhány pillanatra a tenyerébe veszi a kezét és a másik kezével megsimítja az ujjait.

János szerelmet vall Attilának.

Attila nem küldi el a francba, de arra hivatkozik, hogy hetero és ezt követően barátságot ajánl fel. És továbbra is élvezi János szavait, leveleit, kedvességét és a kezét is engedi megsimogatni.

Szülői, egyházi iskolai környezete az életében példaként a nőkkel való szerelmet, házasságot és családalapítást vetítette kitaposott ösvényként.

Nem az első eset volt melyet láttam! És sajnos van olyan fiatal ember, aki mai napig ne tudott magával és a világgal egyességre jutni.

Itt is igaz, hogy káros lehet a skatulya! Hiszen azt tanítjuk a mai napig, hogy vannak a heteroszexuálisok, a biszexuálisok és a homoszexuálisok. Miközben egyre több olyan ember van, akik a skatulyák miatt nem értik, hogy mi történik velük. „Hiszen én.... vagyok! Akkor most ez mi?” Attila sem érti!

Persze amit leírtam nem csak a szerelem területére vonatkoznak, hanem az élet egészére.


kukorica 2009. May 18.2009. May 18.  2 comments  Társadalom, társadalomi reakciók

Éppen a rádióban Havas Henrik beszélget a homoszexualitásról, a homofóbiáról.

-Megjegyzés: Havas Henriket tisztelem és elismerem az egyéni vélemény nyilvánításának jogát. Viszont ez nem jelenti, hogy tetszett amit mondott és tetszet a gúnyolódása!-

 

Minden módon visszatért arra, hogy a melegekben azt nem kedveli, -pedig vannak kollégái is, akik melegek és a szakmájukban kiválóak-, hogy olyan lányosan viselkednek, csivitelnek, rózsaszín szívecskés nacit viselnek.


Szabadon idézve Henriket:

„Az a baj velük, hogy feltűnően viselkednek, kirínak a tömegből. Ha úgy öltöznének, mint az átlag, akkor senki sem róná meg őket. Olyan különleges összetételű parfümöket használnak, melyek csak az övék és heterok számára fullasztó. Egyszerűen, ha nem viselkednének, öltöznének lányosan, akkor nem lenne semmi gond.

Egy meleggel beszélgettem és azt mondta, hogy el vagyok maradva, semmit sem tudok, például a delfines nyakkendőről és arról, hogy más jelképek mit jelentenek a melegeknek.....”

 

Nem folytatom, mert a delfines nyakkendőnél elakadtam, mert én sem tudom, hogy mit jelen. Én is el vagyok maradva! És jó magam, -mint sok meleg akit ismerek-, nem használok különleges szagosítót. Férfiaknak készített dezodort vagy szagosvizet használok és azt is csak mértékkel.

 

Azt hiszem, hogy Henrik és a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek viselkedését sokáig kutathatjuk és sokat beszélhetnénk róla. Így csak egy kis szeletét írom le, a teljesség igénye nélkül.

A társadalom megértőbb tagjai is elég furán állnak a homoszexualitáshoz és a mássághoz (itt minden másságra gondolok). Csak látszatok alapján döntenek és egy szűk mintavételezés alapján.

Például Henrikünk belemerült könyvei írása közben az éjszakai életbe, így nagyrészt az éjszakai életet élő melegekkel ismerkedhetett meg.

-Érdekes! Most én is a következtetésemet, Henrik egy tevékenysége alapján, általánosítva tettem meg.-

  • És találkozott olyan meleg párral, akik úgy élnek, mint a házas emberek és évek vagy akár évtizede együtt vannak szeretetben, tiszteletben és szerelemben?
  • Találkozott olyan meleg emberrel, akiről soha meg nem mondja, hogy nem hetero? Bizonyára találkozott, de nem tudja, mert nem tudta megállapítani, hogy az illetők melegek. Ezek szerint amit nem látunk, nem tapasztalunk az nincs, nem létezik?
  • Elgondolkodott azon, hogy a melegek ugyan azt a szexuális vágyat érzik embertársaikkal kapcsolatban, ugyan azt a szeretetet érzik partnerükkel kapcsolatban és ugyan úgy szeretetre vágynak, mint a heteroszexuálisok?

-Bocsi Henrik,  Ön most a társadalom. ;-) -

 

Aszt gondolom, hogy ennek a képnek a kialakításában jó néhány dolog szerepel. Például jól megfigyelhetjük, hogy a filmekben megjelenő homoszexuálisokat lányos öltözködéssel, viselkedéssel ruházzák fel.. -Érdekes, hogy a lányosan viselkedő férfiakat buziznak le, miközben akiket ezzel a jelzővel illetnek, ők 100%-osan heteroszexuálisak, csak olyan furi a viselkedésük.-

 

Az emberek előítéletek alapján gondolkodnak és előítéleteinek feleltetik meg a körülötte lévő világot.

Skatulya elv:

Az emberek skatulyákat hoznak létre és a skatulyák tartalmát hasonlítják össze a minden napi történésekkel. És ez alapján döntenek, ítélnek és egyáltalán így állapítják meg valamiről, hogy érdekli vagy sem őket, foglalkoznak vele vagy sem.

  • Ki tud lépni az ember a skatulya szerű gondolkodásból?
  • Vagy, ha nem, akkor felvilágosítással, oktatással meg tudjuk változtatni az elavult vagy téves tartalmú gondolkodási sémákat?

 

Azt gondolom, hogy még sok munka áll előttünk.

Hiszen a szexuálpedagógia (az oktatásba történt integrációjára gondolok itt) vagy az iskolai oktatás gyerekcipőben jár hazánkban. Az iskolai oktatás jelenleg szexuális felvilágosításra szorítkozik, ezt is felületesen teszi.

Viszont a homoszexualitás, biszexualitás vagy más eltérő szexuális viselkedés, a tömegek szokásaitól és viselkedésétől eltérő magatartás és életviteli (életmódbéli), identitási eltérés megismertetése és elfogadtatása már nem a jelenlegi szexuális felvilágosítás feladata, azt nem is tudja felvállalni. Ezt csak egy az életviteli ismereteket, társadalomtudományi és szexuálpedagógiai ismereteket összefogó oktatásban lehetne megoldani.

Talán a mai gyerekeknek van esélye, hogy megfelelően oktassuk őket és helyes sémákat helyezzenek a skatulyáikba.


kukorica 2009. May 20.2009. May 20.  1 comments  Társadalom, társadalomi reakciók

Kannibálok vagyunk!

 

A homoszexualitás nemrégiben még a pszichés betegségek közé volt sorolva, sőt egy a 60-as években kiadott lexikon össze is mosta a pediátriával („A homoszexuálisok nagy részéből lesznek a pedofilok."). Sok szexuális, erotikus cselekedet (aberráltságról nem beszélek, mert az más és nem ide tartozó dolog) fétisnek, perverziónak, betegségnek volt nyilvánítva és láss csodát mára már "természetes" cselekvés.
-Itt nem csak a homoszexualitásról van szó, hanem mindenről amiről a „társadalom" (sok ember és nem az egész világ) rossz véleménnyel van.-

 

Csak néhány oldalát emelném ki a dolgoknak (a teljesség igénye nélkül):

 

Az ember állati eredetű,

így az év-tízezredes ösztönök kis része megtalálható még bennünk.
Így az erotikus, szexuális ösztönök egy része a régmúltból maradt ránk. Csak nem értjük.
Megfigyeltek olyan emberi ösztönöket, melyek megfigyelhetők a majmoknál, némelyikük a kutyáknál és más jószágoknál. Ennek alapján kezdtek el kutatni és az eredmény meglepő volt, mert sok ösztönös dolgot örököltünk az állatoktól. Ha az evolúció igaz, akkor nincs min csodálkozni, hiszen egymásra rakott téglákból épültünk és bennünk van az alap is.


Nem most jöttek elő a perverziónak nevezett szexuális, erotikus, életmódi igények,

hanem elfelejtettünk sok mindent, mert elnyomtuk.
Menjünk csak vissza a Görög kultúrához és szokásokhoz és sok olyan erotikus eseményt tapasztalhatunk, amelyeket ma megítélünk és elítélünk, fújnak tekintünk, vagy kiátkozzunk.
Elismerem az egyházak (most minden történelminek nevezettre gondolok) jelentőségét, az ott dolgozó emberek hasznosságát (oktatás, orvoslás, lélektani kutatások, kultúra segítése és archiválása, jóléti intézmények fenntartása), de ne feledjük, hogy mára reformálni kellene (nem szójáték, mert a Református egyházra is vonatkozik) az egyházak gondolkodását.
Gondoljunk bele: Az egyházak a mindenkori hatalmat segítették, néha át is vették.
A magán és közéletben tanításokkal segítette a társadalom, a közösség, a családok együttélését, együtt maradását. És ez nem volt más, mint túlélés szolgálta!
Amikor megtiltja a feleség megcsalását és a másik ember feleségének elcsábítását, akkor nem mást tesz, mint a családot és a közösséget tarja össze.
Miért?
Ha a férjet agyonütik, ha nemi betegségben feldobja a talpát vagy csak otthagyja egy másik nőért a családját, akkor a család a szó szoros értelemben éhhalálra volt ítélve és ha ez a jelenség tömeges, az már egy egész nép fennmaradását veszélyezteti.
Az Ótestamentum illetve az előtte keletkezett "dokumentumok" (szájbeszéd, kőtábla, tudom is én mi) nem más, mint az emberi élet és viselkedés helyesnek vélt normáinak leírásai, tanítása. A mai biblia egy fordítás és egy bizonyos kor helyzetéhez készített tankönyv. Az akkori élethez igazítva és az akkori tanítási szokásoknak felel meg. Így nem csoda, hogy manapság (már pár száz éve) erősen magyarázni kell az ott leírt jelképeket. De akár miként is forgatom a bibliát, akkor is benne van az Isten, mint teremtő és benne van az evolúció, mint természeti folyamat.
Na de eltértem a tárgytól!
A mai erkölcsi igényeink, toleranciánk és intoleranciánk (És ez már baj, mert tolerálnunk kell természetes dolgokat és ez kicsit fura és ellentmondásos.) az egyházak tanításaira épültek, így nem csoda, hogy szexuális és erotikus és együtt élési kérdésekben a társadalom (nagyon széles skálán mozogva) előítélettel él az "átlagostól " eltérő viselkedési formák megítélésében, hiszen az egyházi tanítások szűkre szabják a kereteket.
Ki merem mondani, hogy az ateista emberek is az egyházi erkölcsi és együttélési normákat tartják helyesnek, azokat tartják be.

 

Harmadik gondolat!
Egy közismert pszichológus gondolatait osztom (szabadon idézve olvasmányaimból és előadásaiból), miszerint az emberek akik valamit mélyen titkolva szerettek volna megtenni, de nem tették félelemből (társadalom, szomszédok, család rosszallása miatt), azok az emberek vádlóan, elítélően lépnek fel hasonló kérdésekben. Vagyis a szexuális igények (más emberi igényekről is szó lehet) elnyomása előítéletet, erőszakot szül azon emberekkel szemben, akik fel merik vállalni vágyaikat és annak megfelelően élnek.

 

Tehát vannak az ösztöneink, melyeket ráültetünk a mai helyzetre, tárgyakra.
És vannak az egyházak (nem a vallásra gondolok) és a régi tanításaik és vannak az irigy emberek, akik nem merik vállalni magukat és igényeiket, a régies beidéződésék és tanítások hatására.

 

És egy negyedik dolog:
Kannibalizmus!
Ha a fácán csibék közé egy teljesen egészében egészséges fácáncsibét helyezünk el, csak a tolla más színű (pl. kiszőkítjük, amikor megfigyelték, akkor a szegény csibe albínó volt), akkor a többi csibe neki esik és ha nem mentjük ki, akkor halálra csipkedik. Ez nagyon hasonlít a megkövezésre!
Ma már nem kövezzük meg egymást, de ez az ösztön bennünk van és tulajdonképen a szóbeli bántás, a tüntetés valakik ellen vagy a kiabálás nem más, mint a kannibalizmus ösztöne.
Mi is ez?
Hát az állatok úgy védik magukat, hogy ami nem úgy néz ki, mint a tömeg, az idegen és ha idegen, akkor veszélyes és ha veszélye, akkor meg kell ölni, mert így biztosíthatják a biztonságunkat.
Tetszik vagy sem, de kannibálok vagyunk!

 


Nem a vallás és a vallásos emberek ellen szólok, hanem  a társadalmat képviselő csolortok, intézmények viselkedése ellen.

 

A fenti írás az én véleményem és a tévedés jogát fenntartom.

Egyébként is, az éremnek 3 oldala van és az igazságnak sok ezer arca létezik!


Copyright © 2021 Színes Web Ltd.