Félelem, zárkózottság, nemtörődömség, lustaság?

Szinte mindegy, hogy mi okozza, az információ hiányát, az eredmény ugyan az lesz.

Egy fiúval próbáltam megismerkedni közelebbről. Az érzésem az volt (ma is az), hogy bár nem vallotta be nekem (talán az a baj, hogy magának sem), de pozitív érzelmeket érzett irántam.
De igazából sehogy sem tudtam a közelébe kerülni. Találkoztam vele rendszeresen, beszélgettünk is, de valahogy a beszélgetések felületesek maradtak.
Zárkózottsága miatt a mai napig nem tudtam meg, hogy mit szeret csinálni a szabad idejében, mi a hobbija, mit szeret enni....
Szóval nem sokat tudtam meg róla, így beszélgetni sem tudtam vele. Mivel nem tudtam beszélgetni vele, így semmire sem jutottunk.

Félelem, zárkózottság, nemtörődömség, lustaság okozza a szótlanságot, az eredmény szempontjából mindegy!
Ha nem kapunk a másik emberről információt, akkor nem tudunk beszélgetni. Ha nem tudunk beszélgetni, akkor nem tudunk ismerkedni. Ha nem tudunk ismerkedni, akkor nem lesz soha semmilyen kapcsolat két ember között. Esély sincs rá, hogy kialakulhasson egy szerelem, szeretet, barátság.

Cimkék: szótlanság félelem zárkózottság nemtörődömség lustaság 

Úgy érzem, hogy az emberek folyamatos félelemben, szégyenben élnek.

Tehetetlen düh marja a lelküket. És számos gáttal (skatulyák, konvenciók, téveszmék, környezeti hatások) vannak körbevéve.

Szégyelljük a vágyainkat. Önvádat zúdítunk a fejünkre a gondolataink, kívánásaink miatt. És önkorlátok közzé szorítjuk magunkat, mert nem tartjuk erkölcsösnek, társadalmilag elfogadottnak, sőt betegesnek hisszük a természetes igényeinket vagy magunkkal hozott igényeinket. Inkább választjuk a környezetünk által mutatott és kitaposott ösvényt, melyet ők is elődjeiktől kaptak, mint magunknak taposnánk utat.

Csak egy kis példa:

Attila jól érzi magát Jánossal. Attilának jól esnek János szavai, becézései. Attila szinte elolvad amikor János néhány pillanatra a tenyerébe veszi a kezét és a másik kezével megsimítja az ujjait.

János szerelmet vall Attilának.

Attila nem küldi el a francba, de arra hivatkozik, hogy hetero és ezt követően barátságot ajánl fel. És továbbra is élvezi János szavait, leveleit, kedvességét és a kezét is engedi megsimogatni.

Szülői, egyházi iskolai környezete az életében példaként a nőkkel való szerelmet, házasságot és családalapítást vetítette kitaposott ösvényként.

Nem az első eset volt melyet láttam! És sajnos van olyan fiatal ember, aki mai napig ne tudott magával és a világgal egyességre jutni.

Itt is igaz, hogy káros lehet a skatulya! Hiszen azt tanítjuk a mai napig, hogy vannak a heteroszexuálisok, a biszexuálisok és a homoszexuálisok. Miközben egyre több olyan ember van, akik a skatulyák miatt nem értik, hogy mi történik velük. „Hiszen én.... vagyok! Akkor most ez mi?” Attila sem érti!

Persze amit leírtam nem csak a szerelem területére vonatkoznak, hanem az élet egészére.

Cimkék: szótlanság félelem zárkózottság nemtörődömség lustaság félelem skatulya erkölcs 

-Csak megjegyzés szinten: :-)) Páran úgy érezhetik, hogy túl egyszerűen írok fontos dolgokról. Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok regény író vagy pszihomókus vagy filozófus. Én csak egy egyszerű gondolkodó ember vagyok, akinek néha feltűnnek események vagy dolgok és azokról leírom a véleményemet.-

Volt egy aranyos fiú barátom vagyis... Szóval én nagyon szerettem volna vele ismerkedni, mert nagyon vonzott testileg, lelkileg. Nagyon szimpatikus volt a gondolkodása. Tehát mondhatni bele zúgtam.
De sajnos Ő nagyon félénk és bizalmatlan volt (nem csak velem).

Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy „beszélgess vele sokat, mindenről ami érdekli és ha érzed, hogy fél, akkor nyugtasd meg, mert így még az esélye sincs meg, hogy kapcsolat alakuljon ki köztetek”.
És ez igaz volt vagyis beteljesedett, nem lett kapcsolat.

Sokak számára talán sekélyes ez a téma. De valóban probléma a „kígyó a farkába harap” vagy a „csuka fogta róka esete”.

-A bizalmatlanságot, félelmet a rendszeres találkozás és nyílt beszélgetés oldja fel.
-Viszont a bizalmatlanság és a félelem miatt a két ember keveset és ritkán találkozik, minden alkalommal szinte minden elölről kezdődik (újra csak az ismerkedés első lépcsőfoka előtt állnak) vagyis a második tali témájáról beszélgetnek és bizonygatják, hogy nem bántják egymást.
-Többet kéne találkozniuk, hogy jobban megismerhessék egymást, de mint imént írtam keveset találkoznak.
-A félelem nem szűnik! Egyre kevesebb a tali és a végén elmaradnak.
-Vége lesz egy szerelmes kapcsolatnak mielőtt elkezdődött volna.

Mi a megoldás?
Bármennyire is félünk, félsz és remegnek a lábaid, akkor is el kel menni és találkozni és ha remeg a hangod, akkor is beszélgetni és minél többször, minél sűrűbben találkozni a másik emberrel, mert csak akkor omlik le a félelem benned és csak akkor deríthetitek ki, hogy van közös jövőtök vagy sem.
Ha a félelem miatt maradtok el egymástól, az azt jelenti, hogy feladtátok vagyis valamelyikőtök feladta mielőtt történhetett volna valami, kiderülhetett volna valami.

Az én barátom így tett velem szemben és soha nem tudta meg, hogy mit érez vagy nem érez velem szemben. Dezertált! Így mindketten egy élménnyel vagy akár egy szerelemmel szegényebbek vagyunk.

Cimkék: szótlanság félelem zárkózottság nemtörődömség lustaság félelem skatulya erkölcs félelem dezertálás 

Ne legyél idősebb xx-nél és ne is írj, mert van már apukám.

 

Ezt mostanában sokat hallom, olvasom a fiatal homoszexuálisoktól.

 

Látszólag egy kifinomult megfogalmazása annak, hogy az illető ki szeretné nyilvánítani, hogy nem szeretne a saját koránál jelentősen idősebb emberrel ismerkedni.

 

Mégis mi a hézag ezzel?

A baj az, ha egy meleg fiúnak van egy idősebb, tapasztaltabb barátja (nincs köztük szex és szerelem, csak barátság)?
A fenti kijelentés ezt a barátságot kizárja! Ha mégis lesz idősebb barátja, akkor meg komolytalan volt a kijelentés.

 

És baj, ha egyszer a barátság megváltozik és több lesz? Baj lesz, ha esetleg egyszer megkóstoljátok egymást, kitör a világégés?

Értem én, hogy van akinek nem tetszik valaki vagy valami. De ezzel mindőnk így van. De attól nem kell elküldeni a másik embert a pokolba, mert nem a fehér ló jött a herceg hátán!

 

Van egy fiú barátom. Még fél éve sincs, hogy heteronak vallotta magát és aztán 3 nap beszélgetést követően megmutattam neki ezt az oldalt (Randit) és mára olyan fiú szerelme van, akivel együtt szeretne élni.
Jó reggelt mindenkinek, le kéne jönni az elefántcsont toronyból!

 

A nagyobb baj:
A fenti megfogalmazás nem más mint burkolt, szép papírba csomagolt „menj a francba, ha öreg vagy!"
És itt az öregség nagyon relatív fogalom, mert én is 43 évesen megkaptam már, hogy „nagyapóval nem állok szóba, menj a föld alá!" És mindezt egy 28 évestől.
Számomra kicsit olyan ez, mint a buzikhoz való hozzáállása az embereknek: „Nem érdekel, hogy meleg, csak az én fiamat (vagy családomat) hagyja békén!" vagy „Én nem ítélem el a melegeket, ha a négy fal között csinálják, akkor joguk van hozzá. De ne kérkedjenek vele, ne mutassák ki az utcán vagy közösségben, hogy szeretik egymást, mert az már ízléstelen!"
Mint, ha nem volnánk a közösség, az emberiség teljes értékű tagjai!
Mint, ha hat idősebbek (nem a kor számít, hanem a korkülönbség) nem volnának a meleg társadalom tagjai!

 

„Semmi bajom, ha egy öreg megnéz, de hagyjon békén, ne is szóljon vagy írjon nekem, fúj de undorító!"
Igen meg van mindenkinek az ideálja, a szexuálisan vonzó fiúról, pasiról a képe (fejében) és ez nagyon jó. De miért is utasítjuk el, ha a fejünkben lévő kép és aki megszólít minket nem egyezik? Miért is utasítjuk el, ha a kora nem egyezik az általunk érzelmileg elhatározottól?
Miért nem adjuk meg a lehetőséget annak, hogy ne az előítéletek döntsenek, hanem úgy dönthessünk, hogy megismerjük a másik embert (embereket)?

 

És még egy kis szösszenet:
Marha nagy tahóságnak tartom, hogy életkor vagy más emberi, fizikai tulajdonságok miatt eleve eltiltja valaki a másik embert a levélírástól vagy ha mégis ír a nem kívánt rétegből valaki, akkor el van hajtva, mint a nem kívánt magzat!
És ha az illető bármilyen értelmes és szép mondatokat ír magáról a profiljába, sajna a fenti vagy hasonló kijelentés pont az ellenkezőjére fordítja.

 

Megjegyzés:
14 életév a beleegyezési korhatár.
A pedofília fogalma ugyan létezik, de hazánkban nem ezt büntetik.
És az se nem jogilag, se nem erkölcsileg és semmilyen módon nem elítélendő, ha valaki egy nálánál fiatalabb fiút szeret.
És miért genyózunk egymással? És így szeretnénk, hogy a társadalom elfogadjon minket? Miközben egymást is utáljuk, mert  nem olyan, mint...., mert különbözönk egymástól!
Ha többet szeretne erről tudni valaki, akkor legyen szíves elolvasni a jogszabályokat és a cikkeket a kutatas.gay.hu oldalon.

 

Cimkék: szótlanság félelem zárkózottság nemtörődömség lustaság félelem skatulya erkölcs félelem dezertálás félelem szeretet barátság értelmetlen erkölcs skatuja kirekesztés butaság