Kaptam egyszer egy gépelt levelet rányomtatott fényképpel.Helyesnek és férfiasnak tünt a srác,nyers őszinteséggel foglalta össze,hogy milyen Ő és hogy kire is vágyikA szöveg lényegre törő volt,határozott,a srác képe alapján pedig úgy éreztem,hogy megtaláltam a számításaimat.

Találkozó napja,Westend-19óra.Nem jön.Felhívtam:"Szia!Merre vagy?Már itt várlak egy ideje!!.."

Válasz:"Tárgyalásom volt,úgyhogy kb.másfél órát kések(húazannya!)- le kell fürödnöm,borotválkozni,átöltözni(meg a macskát megetetni,tudom).." Miután hallotta a döbbenetem a telefonban (mert előre megbeszélt találkozónál estefelé nem elég,hogy még nem érkezett meg,de teljesen természetesnek veszi,hogy még várok rá 1,5 órát . tisztára,mint egy grófúr) még hozzátette:"De cserébe hazaviszlek,nézz ki akárhogyan is(basszus,ezt a megtiszteltetést!.. :-) )!Mondom magamban-a várakozás nyilván kifizetődő lesz,egy "ekkora" arccal ritkán találkozik az ember.Közben még felhívtam egyszer,mert valaki nézett,aki a fénykép alapján hasonlított rá.Ki volt akadva,hogy ő összetéveszthető közönséges földi halandóval(erre a beszélgetésünk során többször visszatértünk).Mikor kiszállt a kocsijából,akkor jött az igazi döbbenet.Bár ő volt a képen,amit küldött,baromira nem hasonlított arra a saját magára.Mire felocsúdtam az első meglepetésemből Ő már a közeli kávézó kilincsét szorongatta és a fél lába már bent volt a helyiségben.Mondom neki: "Ácsi!Arról volt szó,hogy hazaviszel!" "Legyen így.." -mondta és becsukta az ajtót.Egy rendkívűl műmájer,túlápolt,ötféle parfümtől bűzlő,szétszolizott,agyonkenegetett,full Armanis&Dolce&G-s öltözetű,izmos-de kegyetlenül vékony,nehéz arany fukszokkal teletűzdelt csóka állt előttem.Meg is állapítottam magamban rosszmájúan,hogy nyilván nem a gyúrástól lett izmos,hanem hogy ellen kellett tartania a sok nehéz fukszot,ami a nyakában,a karjain,meg még kitudja hol lógtak (és ráadásul nem volt kisebbségi tag,pedig megjelenni így azoknál dívik).Hazafelé az út lassan telt.Szerintem egyből érezte(nem volt nehéz),hogy ez az én vagyok a király stílus meg a megveszlek kilóra engem nem vett le a lábamról,így hallgathattam a sztorijait egész úton.Hogy ő milyen hírességeket ismer,kikkel feküdt már le,hogy hogy érzi magát az Angyal bárban,ahol nyolc bikája is van(a kilencedik én lettem volna?)..szóval-már alig vártam,hogy kiszálljak.Tőlünk 10percre állítottam meg a kocsit (nehogy már pont ő tudja,hogy hol lakom)és "könnyes" búcsút vettem tőle.Mielőtt elindultam volna még utánam szólt..:Csak egyet mondj meg! Én nézek ki jobban vagy az a srác,akivel majdnem összekevertél?Te-feleltem,mert tényleg így volt.Jött a válasz:"Nem csoda,hiszen évekig modellkedtem"-és elhajtott.A tenyerembe temettem az arcom.Basszus!És jött megint a kérdés:most sírjak vagy nevessek.És végigröhögtem a hazáig hátra lévő 10perces utat..

A mai napig nem tudom,hogy az én teljesen puritán,gyémántoktól mentes hirdetésem,hogy sarkallta írásra őkelmét.De ez nem is fontos már.. ;-)