Berlin... Berlin...
Mit is tudunk erről a nagyvárosról?! 

"Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja. A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat."

A wikipédia szerint ez Berlin. 

Nézzük egy kicsit máshonnan a dolgokat, illetve nézzünk mögé a dolgoknak. A minap beszélgettem egy sráccal, aki egyébként a német fővárosban él és dolgozik. Itt éli mindennapjait meleg férfiként. Azt tudjuk, hogy a nálunk nyugatabbra fekvő oszrágogban élők kicsikét jobban fogadják a másságot. Marhára nem érdekli a szomszéd vénasszonyt (továbbiakban: VA), hogy kivel bújunk ágyba vagy kinek mondjuk ki azt a bűvös 9 betűs szót; a szertleket-t.  

Új ismeretségem révén megtudtam, hogy Berlin ugyan az, mint Budapest. Élhetetlen, koszos, mocskos, büdös nagyváros. Ugyan azok az erők hajtják, mint Budapestet, szinte minden lakosa ugyanarra törekszik. Siker-Pénz-Csillogás (na, azért azt se felejtsük el, hogy buziként az, hogy egy metropoliszban élünk az azt is jelenti, hogy a húspiac sokkalt változatosabb. Mindenki találhat itt a saját ízlésének megfelő húsipari terméket; kisaebb nagyobb kolbász formájábban. A nagy számok és azok törvényei....)

Valóban?! Tényleg ezért költözünk tömegesen városba, annak ellenére is, hogy sokszor élhetetlen?! A válasz egyértelműen igenleges. Elbűvöl minket a csillogása, az ereje, a fényei; napestig sorolhatnám, hogy például engem mi bűvöl el a mai napig Budapestben. Annak, hogy ennek a csillogásnak csak egy kicsit is részesei lehessünk bizony komprumisszumokat kell kötni. Vonzónak, szépnek, fiatalnak és természetesen sikeresnek kell lennünk annak érdekében, hogy észre vegyenek. Csak ezt nem mondjuk ki, nem beszélünk a megalkuvásainkról, mert az ciki.... Tudom, persze azoknak egy része, akik most olvassák ezeket a sorokat azt mondják, " Nem, dehogy! Én bizony nem kötök kompromisszumot!" Nem, a lófaszt nem! Kisbarátaim, gondoljatok csak bele...nézzétek végig a profilotokat!

A legjobb fotóink vannak kinn (már ha vannak), igyekszünk a profilszövegben valami frappánssal felkelteni az épp a aktuálisan oldalunkat meglátogató figyelmét. Az tény, hogy az ilyesfajta oldalaknak nyíllván ez a célja, érthető a dolog. De akkor vegyünk alapul egy másik social-media oldalt, facebook.... Nem az ismerkedés a célja az oldalnak. Még is időről időre változtatunk a saját profilunkon ezt-azt, Töltünk fel új képeket, lecseréljük a régit. Kiírjuk, ha munkahelyet váltunk, ha éppen csalódunk vagy örülünk valaminek. Mindig közlünk valamit magunkról, ami igazából tök érdektelen. Mindezt azért, hogy a felszínen maradjuk, hogy eladjuk magunkat a társadalomnak vagy az ördögnek. Természetesen ezt nem tudatosan tesszük, de a végcél ez.

Kedves, új ismeretségem szerint ez a berlini melegközösségben hatványozottan érzékelhető. Töménytelen mennyiségű szexbár, szauna és egyéb "wellnes és spa" szolgáltatás üzemel a városban, hogy a híresek és szépek nyugodtan relaxáljanak egy nehéznap utánt mind testben mind lélekben. Ezek nyílván egy ideig érdekesek. Az éjszakai pillangók élete mindig vonzó (tapasztalat, az én pillangó mivoltom érdekes volt), mindig valami új, új arc, új illat, új test, etéről estére új hús. Az a tapasztalatom, hogy valóban tök jó és érdekes ez a világ is. Csak hát az ember egy kis idő után minden este ugyanolyan és már nem annyira izgalmas, mert nincs interakcó. A kommunikáció kimerül abban, hogy "Jó a segged gyüsz topogni, gecó?" És elmegyünk topogunk kicsit, aztán egy ital, ez után pedig jön a 'hozzád vagy hozzám' kérdés. Ezzel gyakorlatilag arra az éjszakára kitűzött pnzumját mind a két fél teljesítette. Mivel a neve nem számít ezért nem hogy reggelre nem emlékszel arra hogy hívták, de az arcát is igencsak nehezünkre esik visszaidézni az éppen aktuálisan, frissen elejtett saját éjszakai-pillangónknak. Pusztán azért, mert nem is akarod tudni.....

Ezt az ember egy idő után megunja, de akkor hova tovább? Mi a következő lépcső a metropoliszi életben? Itt ragadunk a számítógépünk monitorja előtt és a létező összes társ/partner kereső oldalra regisztrálunk és megpróbáljuk magunkat eladni, mint 75kg-nyi színhúst?