Társkeresés. Na de ilyen "emberek" közt?
(Igaz történet)

Szereplők:

László (Barom)

Egy harmincas éveinek végéhez közeledő, 
kapuzárási pánikban szenvedő férfi, továbbiakban "Barom"

Dávid (Én)

Azaz én, aki egyszerűen csak egy komoly gondolkodású,
normális párt szeretne találni magának, de mindig a hülyék fogja ki.

Barom:

Szia! Ha gondolod, vegyük fel a kapcsolatot. Nagyon klassz vagy! Jó lenne megismerni! Mint sejted, hogy így elsőre, ismeretlenül elég nehéz érdemi dolgokat írni, csak tapogatódzni tudunk az ismerkedésben, hisz nem tudhatjuk, hogy a Másikat mi érdekli közelebbről. Elérsz az utazasbp@citromail.hu msn címen. Tőlem telefonon is beszélhetünk, hisz az jóval közvetlenebb, és a másik sokkal komolyabb megismerési lehetőségét kínálja fel. Temészetesen tudom, hogy a legfontosabb, és legtöbbet mondóbb a személyes találkozás. Én ettől sem zárkózom el. Próbáljuk meg. Ami látszik belőled, az nagyon aranyos! A képcsere is megoldható. Nem a kor a minden. Van annál sokkal fontosabb dolog is.

Várom jelentkezésed: Laci

Én:

Szia! Köszönöm, hogy írtál de sajnos el kell utasítsalak. Bizonyára érdekes személy vagy te is, akit érdemes lenne megismerni, de jelenleg egy kérdés foglalkoztat nagyon, az pedig a MINEK? Baráttal mondhatni már tele van a padlás, akik jobbára a haver kategóriába sem illenek bele, ezért inkább nem is kezdek ismerkedni olyan pasikkal akik Pesten, vagy még messzebb laknak.
Remélem megértesz.
Üdv.: Dávid.

Barom:

Van nevem, azon szólíts először is!!!! Utasítani te itt snekit sem utasíthatsz! max. csak kérhetsz! mert tes em vagy semmi! itt mindneki egyenlő!!!! Nem értelek, miért vagy itt!!!!

Én:

Először is szedjél hangyát ha ideges vagy, másodszor meg nem fogok vitatkozni veled. Ha nem bírod elviselni, hogy elutasít valaki, kösd fel magad :D Ezt már egyszer eljátszottuk nem rég...

Barom:

seggfekém! anyád hngyázott, mikor téged kiszart! Én csak a TÉNYEKET írom!!!! ha fáj, nehezen viseled, akkor kezetsed magad!!!

Én:

Durva ez az elmebaj amiben szenvedsz.. Mindenesetre örömmel beszélgetek ilyen genetikai hulladékokkal :) Na mesélj mizumizumizu? :D A Tényeket nem te írod, hanem a TV2-ben a hírszerkesztő :D

Barom:

Látni, a tükörbe néztél!!! De legalább ne fertőzz!!!!

Én:

Fuh bammeg de gyengék a poénjaid :-/ Azt hittem legalább nevetni fogok a válaszon, de ez... kritikán aluli :D

Barom:

Én mindíg véresen komolyan beszélek! Így lepleztelek le most is!!!! Fáj az IGAZSÁG! Látni! Ilyen ronda pofáddal nem is csodálom, hogy kisebbségi érzést színlelve, megelőzöd a nagyobb pofára esést! De elég gyenge élvezet!!!

Én:

Ez nálad a kapuzárási pánik mellékhatása? 37 évesen nem szégyen ez, de azért próbálhatnál uralkodni rajta, vagy kérhetnél segítséget. Állítólag az elektrosokk terápia hatásos szokott lenni. Mássz fel egy vonat tetejére, ott ingyen van kezelés. Tuti hatásos. Ahhoz képest, hogy az első levélben még aranyos voltam, elég hamar eljutottunk oda, hogy csúnya lettem... :D Drága Laci, ha más még nem mondta akkor én közlöm veled: BETEG VAGY BAMMEG :D Ezen meg sajna csak a kötél, vagy a 25.000V segít :(

Szomorú, hogy majd fél órát pazaroltam a szabadidőmből erre... De úgy gondoltam ezt meg kell osztanom veletek!

Annyit azért még illik megjegyezni, hogy miután felhergelődött a fiatalember, helyesírása láthatóan romlott, illetve a mondatok sem voltak olyan szépen felépítve, mint az elején. :D Csodálatos! :D

*breaking news* :D (a barom válaszol)

Barom:

seggfejkém!
Gyere , és szopj le!!! Én igeinis NAGYON JÓL BÍROM!!!
Megszégyenítettem már sokszor sok ilyen kis szarospöcsedéket mint te!!! amely féltékeny!!!
szétrobban a gané pofád, ha AZ megindul!!!

Az ominózus hosszú hétvége péntekén Lacival találkoztam.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, elég jól ismerheti őt belőle. Persze nem árt egy kis összefoglalás..

Lacit, Gábor és Tomit ugyanazon a partnerkereső oldalon ismertem meg, mindhármukat "nőként". Az első srác közülük Laci volt, aki mindjárt a beszélgetés elején rákérdezett a nememre, én pedig elmondatam neki az igazságot. Több órát röhögtünk utána az msn előtt és hosszú hónapokig csak irogattunk egymásnak. Én már akkor találkoztam volna vele, de ő előbb hárított majd egyszerűen lemondta az előre megszervezett találkozókat. Egészen egy két évvel ezelőtti novemberi napig, mikor is végre személyesen is megismerhettük egymást. Ez a találkozó annyira jól sikerült, hogy elvitt magával a diáktársai bulijára és végül a koleszban nála/vele alhattam az egyszemélyes ágyán, a szobatársai nem kis döbbenetére.. :-) Aztán a találkozásaink egyre sűrűsödtek és én egyre szerelmesebb lettem belé. Hosszú hónapokig szenvedtünk egymással, ő azért mert heteróként nem tudott mit kezdeni a felém irányuló érzéseivel, én pedig azért mert testileg semmi sem történt közöttünk, hiába próbálkoztam különböző módokon. Volt amikor alsógatyában feküdtünk egymáson vagy éppen megsimogatta az alsómon keresztül azt a részt, amit felhúzott, de ennyi.. Az elmúlt két év alatt hát a mi kapcsolatunk egy szexuális testiséget nélkülöző, tökéletes barátság lett, érzelmileg tökéletes társakká váltunk. Ő továbbra is lányokkal kavar, néha ezzel nem kis fájdalmat okozva nekem. De megtanultam alkalmazkodni a helyzethez és elfogadni így Lacit meglehetősen komoly kompromisszumokat kötve ezzel, mert szeretem őt. Legutóbb is, amikor nála jártam megöleltük egymást és így maradtunk hosszú percekre. Közben elnézést kértem tőle viccesen azért, hogy kifúrom az oldalát, mert felizgatott.. :-) A legtöbb esetben, ha elmegyünk egymáshoz, akkor összebújva együtt szoktunk aludni.

Azon a pénteken is úgy volt, hogy nála alszom, de a tesója elszúrta ezt a lehetőséget. Haza kellett mennie még aznap ugyanis, mert a testvére annyira sietett le hozzájuk vidékre, hogy a közös albérletükben hagyta a másnap reggeli esküvői jelenésének pár fontos kellékét. Néhány válogatott káromkodás szaladt ki a számon, amikor ezt megtudtam. Így hát megint be kellett ékelődnöm az egyetem és a hazaút közé Lacinál aznap.

Megbeszéltük, hogy a buszállomáshoz legközelebbi vonatállomásnál találkozunk. Laci nagyon készült, több üveg bor volt nála, 2-3 péksütemény, később vettünk sört is. A Sportaréna és a Stadion találkozási pontjával szemben ültünk le egy padra, nem messze a trolimegállótól. Ott a másodlagos járda kissé sétányszerű, van pár pad, mellettük fák,bokrok, előtte pedig fű és az autóút. Szokás szerint ki nem fogyott a szó belőlünk. Mikor a közelben vásárolt néhány sörön is túljutottunk és azt a buszt is elengedte már, amelyikkel menni tervezett, átültünk egy másik padra a jelzőlámpa mellé. Egyszer csak megkérdezte, hogy mit szeretnék születésnapomra (akkor volt pár napja). Én pedig azt találtam neki válaszolni, hogy "csókolj meg". Laci nem volt szívbajos, életében először úgy lekapott, hogy csak pislogtam. Nem a szokásos passzív maszatolás volt, hogy én megcsókoltam, ő meg nem húzta el a száját, rendesen smároltunk, ahogy kell, pajkosan játszadoztak egymással a nyelvek.. :-) Közben persze fogtuk egymás kezét vagy a másik combján pihent a hozzá közelebbi kéz, mikor egy fiatal srácokkal teli kocsi állt meg a piros lámpánál. Az egyikük kiszólt, hogy "Hé! Ádám és Éva volt előbb, nem Ádám és Ádám!". Majd a lámpa zöldre váltott és elrobogtak. Laci felhúzta magát ezen a kis közjátékon, én pedig teli torokból nevettem rajta. Majd kisvártatva kikísértem a buszhoz és útjára engedtem. Alig indultak el máris felhívott, hogy mennyire jó volt együtt lenni majd később küldött sms-t is, hogy "finomak voltak a csókok". Engem közben maga alá gyűrt az elfogyasztott alkoholmennyiség és míg kiértem a vonathoz felhívtam Vikit, hogy elmeséljem neki az eseményeket. Aztán felszálltam a vonatra és elindultam hazafelé. Közben zenét hallgattam, a Morcheeba Spring című számánál eltörött a mécses és elkezdett folyni a könnyem az átélt érzelmek hatására. Szép lassan velem együtt sírt az ég is, az esőcseppek az arcomon összefolytak az esővízzel..

Másnap Gábor volt soron.

Folytatása következik..