Links Contact Us About us Privacy Terms FAQ Add feedback Invite a friend Bookmark English Hungarian
air fire water earth

 

Tags - találkozó
2009. January 19.2009. January 19.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Az alábbi történet kíválóan prezentálja összefoglalva mindazt,amit anno a hirdetéses társkeresésről írtam.Hogy mindig ragaszkodj az elveidhez.És hogy sokat próbált embert is érhetik meglepetések..

 

Bár már nem hirdettem pár hónapja,illdomosnak tartottam időnként kiüríteni a postafiókomat-legalább szóróanyagokkal ne legyen tele..Nyitom a kulccsal a fiókajtót,erre jónéhány levél hullik az ölembe.De hát én nem is hirdettem-kiáltok fel magamban majd az első levelet felbontva máris fény derült a rejtélyre.A válaszok a Tutti Fruttis hirdetésemre érkeztek,amit 3(!)hónapja adtam fel!Ilyen sok volt az átfutási idő.Hiába,ingyenes hirdetési lehetőséget kihasználva ne várjon az ember prioritást.Két említésre érdemes levél tünt ki a többi közül.Az egyiket Máté,a másikat Gábor írta,beszélgetés után úgy döntöttem találkozom velük.Egyik nap Mátéval,másik nap Gáborral.Tudnotok kell,hogy akkoriban a rengeteg tapasztalatomból adódóan úgy gondoltam-velem már minden megtörtént,meglepetés nem érhet.Találkoztam hát Mátéval.Máté 30éves volt akkor,egy teljesen normális,férfias,sportos srác.Ráadásul Zsoltira is hasonlított külsőleg,ami még vonzóbbá tette.Ő hetero volt egészen addig,míg egy házibuliban jól le nem itatták és akkor belekerült egy homoszexuális élménybe.Arra még emlékezett,hogy jó volt,így hát némi vacilálás után úgy döntött teret ad a férfiak felé kialakult vonzalmának az életében.Meglátta a hirdetésemet és tollat ragadott.Egész jól elbeszélgettünk,a találkozónk végén a kezembe adta a folytatás lehetőségét.Én kerek perec megmondtam neki,hogy most épp egy kapcsolat után vagyok és nem számítottam a levelekre,de senkit nem akartam cserben hagyni-ezért találkoztam vele annak ellenére,hogy még nem hevertem ki az előző csalódást.Elárultam neki azt is,hogy másnap egy másik sráccal találkozom,Ők ketten maradtak nyeregben-és elváltunk,miután abban állapodtunk meg,hogy én fogok jelentkezni.Másnap,mikor épp a legjobb barátnőmmel vásároltunk egy ruhaüzletben megcsörrent a telefonom.Máté volt.Zavarban bevallotta,hogy most hogy tegnap olyan őszinte voltam hozzá Ő is bevallja,hogy nem csak velem találkozik-lesz ma neki is egy randija még pedig egy 28éves sportos,jóképű sráccal,akit Gézának hívnak.Igen ám,de Géza nem egyedül jön,lesz vele egy másik srác is,akivel szintén akkor találkozik először.Így Máté is két sráccal találkozik valójában.Mivel ilyet még nem csinált és bennem megbízik megkért,hogy kísérjem el.Visszautasítottam az ajánlatot,mert nekem pont akkortájt volt randim Gáborral.Máté megpróbált megfűzni,hogy rázzam le,mentsem ki magam.Megtagadtam a kérését.Mit szólnál hozzá,ha ma Veled találkoznék és Téged ráználak le más miatt-kérdeztem.Megértette és igazat adott.Eljött az este.Gábor valamivel fiatalabb volt,mint 30 és levele elmondása szerint jóképű,izmos,férfias,biszexuális,tehetős vállalkozó,akinek szórakozni az ideje drága.Beszéltünk telefonon,már ott egy kicsit furcsa volt,azt mondta telefonon még senkivel sem beszélt annyit,mint velem és mielőtt találkoztunk felhívta a figyelmemet arra,hogy szálanként lesz zselézve a haja(jesszum pepi!).Féltem egy kicsit a találkozástól,hogy megjelenik maga Mr.Univerzum és engem megpillantva elmegy.Aztán megpillantva nyugtáztam magamban,hogy jóképűség helyett inkább az önbizalma nagy.Beültem a kocsijába és kimentünk a Népligetbe furikázni.Ott aztán jól megnézte a testüket áruló fiúkat és közben egész jól elbeszélgettünk.Majd egyszer csak kijelentette,hogy szívesen dumálna még velem,de lesz egy randija még egy 28éves,jóképű sportos ürgével,aki hoz magával egy másik srácot is,akit szintén most lát először..A felismerés elég erőteljesen fejbevágott,arcomra kiült a döbbenet.Mondd csak!Az ürgét nem véletlenül Gézának hívják és a srácot pedig Máténak?Honnan tudod?-nézett rám csodálkozva.Elmeséltem hát a sztorit.Kérdezte hogy néz ki,milyen Máté,én pedig a még számomra ismeretlen személyről akartam megtudni információt.Géza?-kérdezte,Ő egy 28éves,jóképű,sportos ürgeként szerepelt a hirdetésében,de a telefonban már bevallotta,hogy valójában 36éves és enyhe járáshibával rendelkezik.Igeen?-kérdeztem vissza-ha telefonon 8évet és sportosság helyett járáshibát vallott be,akkor a valóságban legalább 50 és az a járáshiba pedig minimum mankó,de inkább tolószék-jelentettem ki röhögve.Tudod mit,Veled mehetek-kérleltem Gábort-egy ilyen eseményt nem hagynék ki..Tőlem..-egyezett bele.De egy feltételem van,nem árulhatod el,hogy itt vagyok Veled-jelentettem ki.És elrobogtunk a találkozó színhelyére..

 

Az egykori Budapest Sportcsarnok melletti benzinkút parkolója,aznap 22:30.

 

Mi értünk oda elsőként.Ígérd meg-kezdtem-hogy ha Géza valóban olyan lesz,mint amilyen szerintem,akkor elküldöd a fenébe!Abban nem lesz hiba,nyugodt lehetsz-felelte.Egy apró pont tünt fel a távolban,még mielőtt kirajzolódott volna az emberalak már láttam rajta valami furcsát.Nevezetesen,hogy a jobb lábát kb.70fokos szögben kifordítva jár.Na,és mi volt nála?Igen,egy mankó!!!!!Közelebb érve megállapítottuk,hogy úgy néz ki,mint szegény megboldogult Walther Mattheu..Basszus!Tévedtem az 50évvel..Lefelé!!!!!!Hirtelen elfogyott a levegőm a fel-feltörekvő röhögéstől és a szemem előtt valósággá vált,előre megjósolt döbbenettől..

 

Géza előadta a laza,rágógumis,diszkós srácot.Kicsit lejjebb álltam meg a kocsival,de rögtön idegurulok hozzátok.Aztán megvárjuk Mátét és mehetünk hozzám.Már mindent előkészítettem-mondta.Ránéztem Gáborra sokatmondó tekintettel.Géza mellénk hajtott és szinte abban a pillanatban feltünt Máté.Géza elésietett.Szia!Én vagyok az,Géza.A többiek már megérkeztek,csak rád vártunk.Szállj be hozzám és már mehetünk is a lakásomra-jelentette ki.Álljunk meg egy pillanatra-ocsúdott fel Máté.Teljesen vörös lett a feje-Te a hirdetésedben..-és befejezni nem tudta,mert Gábor hirtelen kipattant a kocsiból.Megszegve a megállapodásunkat így szólt:-van ám valaki itt az autómban,akivel Te már találkoztál..Igen-kérdezte Máté,odajött a kocsihoz és kinyitotta az ajtót.Helló-köszöntem neki integetve.Máté hirtelen vörösből falfehér lett.Te,te,te,te i..i...i.....itt?Hogy,hol..na ..neeemm.Világ életemben ettől féltem,hogy ez..így..és hátrahőkölve visszament Gáborhoz és Gézához.Na,megyünk már srácok-kérdezett türelmetlenül Géza.Dehogyis!-felelte Máté határozottabban,némileg magához térve.Én ezt,ezt nem...-hazamegyek,sziasztok-folytatta és zavartan elviharzott.(szerintem többé az életben nem fog hirdetni,sem hirdetésre válaszolni)Sajnálhatod,nem tudod mit hagysz ki-vetette utána lazán Géza.Gábor visszaszállt a kocsiba.Géza felénk fordult-indulhatunk srácok-közölte.Küldd el,küldd el-suttogtam fogcsikorgatva Gábornak.Én inkább még vele beszélgetnék egy kicsit-mondta Gábor rám célozva Gézának.Géza ránk nézett faarccal-sajnálhatjátok,nem tudjátok mit hagytok ki-válaszolt és elhajtott.De..-mondtam Gábornak-képzeljük,biztos élvezetes lehet a mankósszex..Aztán Gáborral még beszélgettünk egy ideig,kivitt a legközelebbi állomásra és hazament.Ugye megmondtam Neked,hogy mire számíthatsz-vetettem oda neki búcsúzóul.Tanulságos este volt-felelte erre.

 

Ezt a történetet nem hittem volna el senkinek,ha nem velem történik meg.Véletlenek márpedig vannak és innentől eszembe se jutott többet kijelenteni,hogy velem már minden megtörtént.És milyen jó,hogy ragaszkodtam az elveimhez!Képzeljétek el,hogyha nem teszem,leráztam volna Gábort,elmegyek Mátéval és fél óra múlva újra találkozom Gáborral,akit így többek között saját maga miatt ráztam volna le.Szénné égtem volna..Így viszont én lettem a nevető negyedik.. :-) Még egy kérdés-vajon az ilyen Géza féléket mi motiválhatja?Hogy akad olyan szédült birge,akinek nem számít a hirdetése és a valóság közötti lényeges különbség?Tényleg létezik olyan ember,aki ennek ellenére elmegy vele?

 

Miután Géza elment kitört rajtam a röhögőgörcs.Majdnem megfulladtam,de nem bírtam abbahagyni.A hazafelé utat is végigröhögtem hangosan a vonaton,többen elmebetegnek néztek,de nem bírtam abbahagyni.Ha jól emlékszem 3(!)órát röhögtem egyfolytában.Volt miért..

 


2011. June 27.2011. June 27.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Az előző, triplarandisnak ígérkező hét után kettővel következő hétre ismét három találkozó ígérkezett.

 

Az első mindjárt egy már nyomós okkal a másik fél részéről kétszer lemondott találkozás volt. A 24 éves Sanyi a közösségi oldalon létrehozott profilomon akart velem megismerkedni és az engem bejelölők 90%-ával ellentétben ő nem vágta rögtön, hogy én nem lehetek a regisztrált személy. Mint pl. a nickem itt is egy film egyik főszereplőjére utal. Miután ezt tisztáztuk elkezdett kérdezősködni. Elővettem a szabálykönyvet és felütöttem a firtatott résznél. Mindent megtudhatsz, ami érdekel, ha hajlandó vagy velem úgy találkozni, hogy nem tudsz rólam semmit (nem, életkor, magasság stb). Ezen aztán elrugóztunk egy darabig miközben tartottam egy hosszabb kiselőadást neki a szexualitás mikéntjéről, a bipolaritás természetességéről a korlátolt - egyetlen nem felé irányuló orientációkkal szemben (homo, hetero), ha már partneri szándékkal keresett meg.

 

Rendkívüli módon szórakoztató beszélgetés volt, hülyére röhögtem magam a gép előtt. Mivel kötöttem az ebet a karóhoz végül felhúzta az orrát és elküldött a fenébe. Persze én rögtön tudtam, hogy ez a játszma még nem futott le. Legközelebb, mikor megkerestem már a saját neme felé is mutatott némi érdeklődést. Aztán végül csak összefutottunk egy laza 3 óra erejéig. Egy jóképű, sportos srác várt rám. A találkozó nagyon jól sikerült, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Előtte jelezte, hogy úgy érzi az érdeklődése csak átmeneti volt a férfiak felé, de ez természetesen nem akadálya egy jó barátságnak. Jövő héten találkozunk is újra. Volt még egy bónusz poén is a megismerkedésünk kapcsán, mikor hazaértem és kiírtam az üzenőfalra az eseményeket, rögtön lett még vagy 7 jelentkező, aki jelezte, hogy meg akar ismerni. :D

 


A heti második randim Tomival volt. Őt már ismerhetitek a blogból, ő volt a netes szexpartnerkeresős ámokfutásom eddigi utolsó fázisának egyetlen túlélője. Azért onnantól, hogy bevallod valakinek, hogy nem vagy nő eljutni odáig, hogy már ő ír rád, hogy találkozzatok, mert látni szeretne és nem fordítva, mint ahogy eddig volt - nem semmi piskóta. :)

 

Borzalmasan meleg volt aznap. Leszálltam a vonatról az izzadtságot a homlokomról törölgetve és elkezdtem a tömeget szkennelni a szemeimmel. Fél perc után kiszúrtam Tomit. Odaléptem hozzá, kezeltünk majd eképpen szólott: "Tessék, ezt neked hoztam!" - azzal átnyújtott egy szétolvadt kakaóscsigát egy átlátszó kis zacskóban. Ez volt az igazán tökéletes időzítés, végem volt. Forogni kezdett velem a világ, hirtelen kiskamasszá váltam, akinek a másik így fejezi ki az érzelmeit. Aztán ezt még lehetett überelni. Némi séta után egy kínai kajáldában kötöttünk ki, ahol a szokásos mézes csirkémet kértem ezúttal rizzsel. 710 forintba került a lakoma, annyi mint kicsivel odébb a gyros, csak ez annyira jóllakat, hogy mozdulni sem lehet utána. Persze figyeltem arra hogy jó sok szalvétát markoljak magamhoz, így az olvadt csiga végül diszkréten elfogyasztásra került. :) Utána lett volna egy randim, de az illető nem jelentkezett (erről később ugyanitt), így maradhattam Tomival még néhány órát. Elmentünk a bátyjáékhoz a kimosott ruháért, mert neki elromlott a mosógépe majd felkísért az albérletébe, ahol jelenleg ő a főbérlő. Utána elmentünk vásárolni. Közben felajánlotta, hogy (igazán nem sok pénzért) költözzek oda albérlőnek. Csábító volt az ajánlat, mert nem messzi lakik onnan Laci és a munkahelyem is villámgyorsan megközelíthető. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy egy fedél alá kerülnénk ketten. Másnap ismét invitált a sikeres vizsgáját megünneplendő egy könnyed kis italozásra magához. Meg is kérdeztem tőle, hogy elment az esze é, hogy az oroszlánt éjszaka a barlangjába akarja csalni és le akarja itatni. :) Visszatérve a vásárlásra, akárhová megyünk mindig vesz nekem is valamit, amit magának és a kezembe nyomja. Ha két srácot láttok az utcán egymás mellett almát enni, akkor tuti az egyik én vagyok. :)

 

Harmadik jelöltemet a fórumon ismertem meg. Vicces gyereknek tűnt, minden levélben poénkodtunk egymással odáig, míg aztán írt, hogy végre látni akar. Az első találkozónkat a vizsgái miatt mondta le Ricsi, de eszébe csak 1,5 hét után jutott jelentkezni. A következő időpont egybeesett a Tomival megbeszélt ebéd napjával, közvetlenül utána. Több óra késéssel írt, hogy most családi összejövetel van náluk, ezért nem jó. Hétfőn aztán írtam neki e-mailt, hogy igazán összeszaladhatnánk már. Azt válaszolta, hogy szerdán jelentkezni fog, hogy mikor találkozzunk aznap. Persze nem írt akkor egy sort sem. Inentől jött a teszt - vajon mikor ír, ír e egyáltalán legközelebb? Így 2,5 hét távlatából nyugodtan kijelenthetem, hogy nem. Ismerem a fajtáját sajnos nagyon is. Most ezért nem jó, most azért nem jó.. és ez addig megy, amíg meg nem unod. Részemről azzal a 20 forintos sms-sel és a sokadik érdeklődő e-maillel letudtam a dolgot, teperjen utána innentől más. És a heti gyökér rovat sem maradt üresen. :)

 

Végre sikerült magamat utolérni, így legközelebb egészen friss történésekkel jelentkezem. A sorozatnak is itt a vége, mert ennyi érdeklődést nem bírok kielégíteni, pihennem is kell valamikor.


2009. August 3.2009. August 3.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Jó ötlet volt átemelni a blogom néhány bejegyzését,ami speciálisan a partnerkeresésről szól az egyetlen társkeresőre,amin még fent vagyok vagyis ide.Ennek révén ismertem meg Gábort,aki március 30-án írt nekem egy levelet,melyben örömét fejezte ki arra nézvést,hogy az Ő gondolatait is papírra vetve érzi a bejegyzéseimben.Visszaírtam neki és levelezni kezdtünk egymással.Rövidesen msn elérhetőséget cseréltünk és ott folytattuk tovább a barátkozást.Ez így ment néhány hónapig,amikor is szólt,hogy Pestre utazik nyaralni és találkozhatnánk.

 

No de ne szaladjunk ennyire előre.Gábor 18 éves és szegedi.Sajnos kivétel nélkül alakítottak ki nálam életkoron alapuló előítéleteket mindazon fiatalemberek,akikkel volt alkalmam 20 éves kor alatt eszmét cserélni.
Amikor elkezdtünk egymással beszélgetni gyorsan elfelejtettem,hogy hány éves,mert azok a gondolatok,amelyek tőle jöttek egy érett személyiséget tükröztek.Kiderült,hogy Ő is blogol,átnézve az oldalát,mivel inkább régebben írt sűrűn - megállapítottam,hogy két év alatt igen brutális fejlődésen ment keresztül.Közben persze teltek a hetek és a hónapok mialatt megbizonyosodtam róla,hogy akár a semmiről is jól el tudunk beszélgetni.Bármikor,amikor a hálózaton összeszaladtunk mindig volt miről csevegni,kifejezetten élveztem a vele való társalgást.Néhány héttel ezelőtt egy napon nagyon fáradt voltam és a beszélgetés késő éjjelig elhúzódott.Bár barátként kezdtük egymást megismerni akkor átléptem egy határt és érzelmi reakciókat kezdtem felé mutatni.Nem tagadom megérintett,mint ember.Az érettsége,a jópofasága,a férfias és jóképű külső,hogy énekelt nekem webkamerán keresztül (a zenei ízlésünk radikálisan eltér,de ezt nem tartom problémának.A hangja viszont borzongatóan jó.. :-) ) és hogy mindezek ellenére egy szerény és kellemes,intelligens valaki.Ezen érzelmi reakciókat mutató msn-ezés után ő azt mondta nekem a végén,hogy másnap már bánni fogom,amiket mondtam neki és eltüntünk egymás elöl egy időre.Be kell valljam bár meg nem bántam a dolgot,át kellett néznem a fejemben,hogy miért léptem át így a távolból a barátságot,főleg hogy elvileg itt van nekem Laci és rá kellett jönnöm,hogy bizony a bizonytalanság talált rést a pajzson és küldött egy félreérthetetlen jelet.Közben Gábor Pestre jött nyaralni és sikerült egymással felvennünk a kapcsolatot.Mivel ugyanolyan kegyetlen és undorító meleg volt,mint mostanság,ezért kikötésként azt kértem,hogy napmentes időben találkozzunk,aminek kivitelezésében maximálisan partnerem volt,lévén ő is utálja az ilyen időjárást.Így találkoztunk végül személyesen egy hőségteljes napon este fél tíz felé.Mikor megláttam mosolyogni támadt kedvem annak ellenére,hogy aznap rengeteget morogtam meg bosszankodtam.Így aztán beszélgettünk és sétáltunk közben egy jó nagyot.Megállapítottam,hogy az "ilyen melegben csak este megyünk bárhova is" projekt kútba esik,mert a kellemes hőmérsékletet ellenpontozandó szúnyogok hada lakott jól belőlem az este.Rengeteg dologról beszélgettünk aznap este és reggelig biztos kitart az első szusz,ha nem kellett volna az utolsó vonattal hazamennem.Gábor fiatal kora dacára 1,5 éves komoly kapcsolatban él a barátjával,ami azért nem mentes minden problémától,de ezeket is sikerült alaposan átbeszélnünk.Másnap mondtam neki,hogyha bizony nem lenne barátja és nekem sem Laci valamint a gondolkodásmódom nem változik meg a márciusi escortozás miatt,akkor bizony rávetem magam.. :-)

 


Így hát maradunk barátok és az első szűkre szabott találkozónkba bele nem férő programok megvalósítására máris kívánkozik a következő alkalom ugyanis meghívott hozzájuk Szegedre.. :-)

 

Meg kell,hogy mondjam,hogy miden elismerésem az övé.Találkozónkon szóba került,hogy elvileg őt is kizárom azok közül,akik közel kerülhetnének hozzám az életkora miatt,így gyakorlatilag ha mindketten egyedül lennénk és elolvasná a hirdetésemet,akkor miattam nem lenne soha semmi közöttünk.Felvetődött,hogy ezen változtatni kellene,de aztán oda lyukadtunk ki,hogy mégsem kell,mert azok az emberek,akik közel akarnak kerülni hozzám az elvárásaim ellenére,megtalálják a módját,mint ahogy ő is,hogy ez bekövetkezhessen.Én pedig örülnék neki,ha minden 18 éves srác olyan lenne,mint ő..

 


2009. August 31.2009. August 31.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Találkoztam Csabával néhány napja.Igazi különleges ember ő.A Városliget szélére beszéltük meg a randit,onnan nem messze van egyszerre két vagy három lakása.

 

Igazából amelyikben lakik abban a haverjával vannak ketten,elvitt a másikba is,amelyik ugyanabban a házban van,az nagyjából üres,egy idős hölgyé és a napokban takarította ki.Az egy kisebb lakás egy nagyobb szobával,amit az épület bérház jellege miatt (iszonyú magas a beltér) galériásítottak.Felmentem oda is körülnézni,volt ott pár szivacs meg takaró rendezetlenül összedobálva,nem kellett sok fantázia hozzá,hogy elképzeljem,hogy mi mindent szoktak ott csinálni.. :-) Először bementünk a közeli étterembe némi innivalóért,amit Csaba el is fogyasztott a hely kinti teraszán.Közben vagy egy órán át a külföldi munkáról beszélgettünk,mert rendszeresen járnak ki Olaszországba,Németországba és Belgiumba.Mit ne mondjak,attól amit mondott egészen felvillanyozódtam.Utána vitt el az első majd az üres lakásba és ott dumáltunk a találkozó végéig.Csaba nem egy rossz "darab".Nagyon különbözünk egymástól,Ő egy elképesztően rámenős,seftelős valaki (míg nála voltam akart nekem eladni számítógépet,laptopot,albérletet,motort,mobiltelefont - ennyi jut eszembe kapásból) és az életvitele is elég érdekes.Találkozásunk előtt már tudtam,hogy két nője van,de ez személyes elbeszélgetésünkkor hatványozódott..meg sem tudtam jegyezni a sok nevet.Neki ez valahol teljesen természetes.Miután az egyikkel beszélt,aki este negyed kilencre érkezett hozzá fekvő helyzetből albérletet nézegetni,finoman utalt arra,hogy van még időnk,ha akarok valamit csinálni.Igen,mondtam - beszélgetni szeretnék és a végén a részletes mobiltelefon ismertetők hatására majdnem elaludtam.Furcsa lett volna gyorsan lepedőt gyűrögetni miután most találkoztunk először,a délutáni meg az esti barátnő közé beszorítva.Kihagytam.Megígérte,hogy a külföldi munkával kapcsolatban tájékoztatni fog.Ennyi volt.

 

Közben hogy a bejegyzés címére is kitérjek találkoztam Lacival pár nappal előtte és még előtte.Ezekre már nem kell külön kitérnem,szerencsére sűrűbben találkozunk már.Egyik este,amikor itt volt bezsongtam,no de nézzük az idevágó msn-beszélgetést.. :-) :

 

- Jack üzenete:
érdekes momentum villant a fejembe miután elmentél..
- Laci üzenete:
na mondd

- Jack üzenete:
megfogtam a fenekedet..
sőt
legalább öt percig rajta volt a kezem..
- Laci üzenete:
ne máááá
- Jack üzenete:
:-D
- Laci üzenete:
egymáson feküdtünk álló f*rokkal
.....
hogy min volt rajta a kezed azt én már nem tudom....
de egy fejsimogatásra el is alukáltál......
én így emlékszem
- Jack üzenete:
jah..az tény,hogy egymáson feküdtünk..az hogy az enyém állt e már nem tudom..a Tiédről nem nyilatkozhatom,mert azt nem tudom..
hehe
- Laci üzenete:
:
volt valami....
starker

de csak egy pár percig mert utána bealudtam
- Jack üzenete:
Én úgy gondolom (gondoltam),hogy az elmondásod alapján képtelenség,hogy felizgulj egy férfira..
- Laci üzenete:
höhhhh
ich aucs
auch
én is....
nekem is oly fura volt ...
lehet az elmém kapcsolt ki...és aludtam bééé
- Jack üzenete:
akkor most nálad is rendszerhiba van?
- Laci üzenete:
kék halál amit Te okoztál....
és hova tegyem?
fel a polcra?ű
- Jack üzenete:
nem tudom
mikor találkozunk olyan jól elvagyunk,mint barátok..
de mikor leszáll az éjszaka..
- Laci üzenete:
és beüt a téma.....

a szex vajon miiiiii
- Jack üzenete:
na ha megtörténne utána biztos nem bírnék a szemedbe nézni..
- Laci üzenete:
én meg a Tiédbe...
meg Anyu.....
- Jack üzenete:
magának így is elég nagy teher lehet,hogy rég elfelejtett és kamaszkori vágyódásaira emlékezteti valaki
- Laci üzenete:
ugye..
- Jack üzenete:
aki jelenlétével egy parázsnak sem látszó dolgot locsolgat olajjal
Laci üzenete:
mi????

- Jack üzenete:
hát érted a hasonlatot..
- Laci üzenete:
hhoggggy a viharba ne...már hogy stílusos legyek (
- Jack üzenete:
Azt hiszem,hogy arra az álláspontra helyezkedek,mint az első alkalomkor,amikor találkoztunk
legyen,aminek lennie kell
kár agyalni rajta..
- Laci üzenete:
nekem akkor is mindighhh
3h-val a legjobb barátom leszel akármit csinálsz is...
még sorozatgyilok is lehetel....
- Jack üzenete:
én meg mindig szeretni foglak..

 

Azt hiszem ehhez a beszélgetéshez nem kell különösebb kommentár,mint ahogy a kitárgyalt eseményekhez sem.Azóta persze találkoztunk már,én pedig azon agyaltam,hogy az escort pályázat végül okafogyottá válik,mert addig ,míg eredmény születne - lefekszünk egymással..Ez volt a "túl szép,hogy igaz legyen" verzió,a valóságban a legutóbbi,pár nappal ezelőtti találkozónkon Laci csakúgy bedobta a témák közé,hogy 1,5 hete lefeküdt egy csajjal,igaz egyikőjük sem elégült ki.Kérdeztem akkor tőle néhány dolgot kicsit eljátszva a sértődöttet.
- Ha egyik fél sem elégült ki mi értelme volt maszatolni egyet?
- Én miért nem férek a keretbe?
- És mit szólnál ahhoz,ha én összejönnék egy másik sráccal egy alkalmi légyott erejéig,mint a múltkor az escorttal?Hát..nem örülnék neki - hangzott a válasz.

 

Én pedig gondolkozhatom azon,hogy csak szimplán nem volt esetem a Csaba vagy egyszerűen Laci annyira bennem van már,hogy képtelen vagyok másra ránézni..

 

És az élet megy tovább.. :-)

 


2010. October 18.2010. October 18.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Az utóbbi hónapokban kicsit kevesebbet posztoltam, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt történés. Úgyhogy kéretik kapaszkodni, öveket becsatolni, mert most nagyon belecsapunk a tutiba! :-)

 

Ennek a történetnek, ami hónapokon keresztül ívelt át most a szereplőit és az előtörténetét ismerjük meg. Van nekünk ugyebár egy Lacink, akivel való jelenlegi állapotom majd szintén kap egy bejegyzést. Aztán ott van Gábor, aki Laci után jött, szintén heteró, de még sohasem találkoztunk, mert kevés az ideje mindig (ami igaz is), persze a kifogásban benne van jó adag hárítás is. És szintén nem feledkezhetünk meg a harmadik személyről, ő az Apokalipszis néven futó bejegyzéssorozatom egyetlen életben maradt túlélője, Tomi. Mindhárom férfiban csupán egyetlen közös vonás van: úgy kerültem kapcsolatba velük, hogy különféle indíttatásból nőként regisztrálva ismertem meg őket egy partnerkereső portálon. Laci volt az első generációs nőszemély "áldozata", amikor Ennis (Zoli) miatt bosszút akartam állni a heterókon (lásd Brokeback sztorim), Gábor a második hullámban került a kerék alá (amikor a tapasztalni vágyás eredményeképpen dobtam be magam a kiéhezett krokodilok közé), Tomi pedig idén, amikor is pusztán csak arra voltam kíváncsi, hogyha egy nő elvárásként biszexualitást jelöl meg a férfiak felé, akkor hirtelen hány heteróból lesz "érdeklődő". A megfelelő konzekvenciákat minden alkalommal levontam és itt is közzé tettem a blogomban, akit érdekel az visszalapozhat. Nos.. meg kell még említenem, hogy Tomival elég döcögősen folytatódott az ismerkedésünk miután lelepleztem magamat, de idővel napi szintű msn-kapcsolatba kerültünk. Találkozni viszont ő sem akart.

 

Teltek-múltak a hetek, hónapok. Próbáltam Laci mellé (mert őt a barátságunk érzelmi része érdekli csupán, én pedig nem vagyok fából) keríteni valakit amolyan "szexhavernak". Próbálkozásaimat teljes kudarc koronázta; ugyanis a buzik körében új betegség ütötte fel a fejét (egyik blogíró sorstársam írt erről egy jó bejegyzést); a virtuális kapcsolatra való vágyakozás, ami a következőképpen néz ki: az illető kiszemeli a hirdetésedet/tetszik neki az adatlapod és ír neked egy levelet, hogy szeretne megismerni és találkozni veled. Pár levelet váltotok a telefonszámcseréig. Egy nappal a találkozó előtt már a részletek is körvonalazódnak (nagyjából mikor futtok majd össze másnap és merrefelé), ezt követően pedig a delikvens a találkozó napján elérhetetlenné válik. Értitek; nem az van, hogy találkozik veled és nem tetszik a képed, de sunyi kimondani az igazságot; a találkozó létre sem jön, mert a másik fél olyannyira elérhetetlenné válik, mintha soha nem is létezett volna. Ennek aztán vannak különbözőféle "remix" verziói:

 

- lemondja a találkozót hirtelen adódó programra hivatkozva "majd kereslek" utánaközléssel, aztán nem jelentkezik többet..

 

- elfelejti a találkozás napját és az aznapi többszörös megkeresésre már csak akkor érkezik reakció, amikor már lehetetlen a találkahelyre odaérni..

 

- egyszerűen nem reagál semmilyen megkeresésre. Mindezeket bármiféle indok nélkül.

 

Végül megtaláltam erre a különösen abnormális viselkedésre a magyarázatot, ezek az emberek valójában semmiféle kapcsolatot nem akarnak (sem idejük, sem lehetőségük, sem kedvük nincs hozzá), elvannak annak gondolatával, hogy két hétig fontosak voltak valakinek/hülyítettek valakit. Aztán csere. Ilyen beteg világban élünk.

 

Miután szoros egymásutánban 5 ilyen gyökeret fogtam ki, gyorsan elegem is lett az egészből. Próbáltam közben/utána escort nyomvonalon valami Gergő-féle férfira akadni, de ott is romlott a helyzet. Vagy úgy néz ki az illető, hogy akkor sem kellene, ha ő fizetne nekem a szexért vagy olyan súlyosan buta, hülye, szellemi nyomorék, hogy az ember elképzeli ahogy a félig nyitott szájából a nyál lecsöppen a földre és a másodperc milliomod része alatt ábrándul ki belőle.

 

Vissza is térünk hát gyorsan a harmadik nyomvonalra, a három férfihoz. Gábort mindig is kevés sikerrel tudtam/próbáltam találkozásra bírni, pedig átkozottul jó programokat ajánlottam neki. Legutóbb akkor próbáltam csőbe húzni, amikor választások voltak tavasszal, ugyanis kiderült, hogy szavazatszámláló lesz a körzetében. Különböző trükkökkel körbelőttem, hogy merrefelé is lehet akkor majd, de lebuktam jóval a pontos koordináták megszerzése előtt. Így továbbra is ott maradt a fejemben a vágy, hogy valamikor élőben lássam őt. És aztán augusztusban váratlan lehetőség hullott az ölembe, Gábor tálcán rakta elém a fejét. Közölte ugyanis velem, hogy tud kedvezményes áron jóféle ukrán vodkát szerezni. A szemeim azonnal felcsillantak és megkérdeztem tőle, hogy az átadás/átvételhez ugye találkoznunk kell? Már nem volt hova hátrálni, Gábor saját maga által olyan horogra akadt, ami nem eresztette többet. Nosza le is adtam neki a rendelésemet. Még aznap Tomival is értekeztem és neki is megemlítettem ezt a lehetőséget. És láss csodát, őt is érdekelte a biznisz. Mindketten a csónakomban landoltak hát aznap este. Én meg elégedett mosollyal jegyeztem meg magamban felfokozott várakozással az elkövetkező napokra gondolva, hogy "férfiak, egy kis piával meg lehet fogni őket" (hogy erre nem gondoltam előbb!!! :-D ). Aztán úgy alakult, hogy egy ugyanazon hétvégére jöttek ki a találkozók szervezésileg Lacival együtt. Így nyugtáztam magamban végül, hogy mindhárom "női énnel" fogott férfival egyetlen hétvége alatt találkozom majd.

 

Elsőnek Lacival..

 

Folytatása következik..


2011. June 3.2011. June 3.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Az első srác, akivel találkoztam 22éves volt és egyetemista.

 

Nem volt vele igazán nehéz dolgom, időnkénti mély vallásossága ellenére meglepően felvilágosultnak bizonyult. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Elmesélte, hogy egyik haverjával önkielégített rendszeresen, ami aztán unalomba, később pedig abba fulladt végleg bele, hogy a másiknál elkezdett dominálni az a meglátás, hogy bűnös dolgot csinálnak. Időnként rendeztek amolyan görög birkózásokat még egy fővel kiegészülve, amik aztán közbeni meztelenségük okán végül csoportos maszturbációvá fajultak. :) Ő ennél néhány lépcsővel többre vágyott és ezt szavakba is öntötte nekem. Majd meglátjuk össze tudunk e hozni együtt valamit - írtam neki.

 

Végül elérkezett a személyes találkozó napja. Egy gyönyörű parkban találkoztunk Budán. Odafelé átgyalogoltam a Margit-hídon, hogy megfogadjam soha a büdös életbe nem teszem többet míg felújítják. A jelenlegi állapotában 2ember is alig fér el egymás mellett. Ennek ellenére bár tábla is kéri őket, hogy tolják át, a sok idióta biciklista teljes sebességgel belehajt a tömegbe. Míg átértem a hídon hárman szerettek volna rajtam keresztül átkerekezni.

A park ugyan tele volt, de találtam két dupla, üres padot az árnyékban. Kis idővel úgy tűnt ennek oka az, hogy a néhánytíz méterre lévő vastag törzsű fához hordják wc-re a gyerekeket a szülők a közeli játszótérről. :D

A srácra szerencsére nem kellett sokat várnom. 5órát beszélgettünk és a randi is jól sikerült pedig viszonylag hamar kiderült, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. A leginkább az életszemléletünk különbözik. Neki nincsenek konkrét tervei a jövőre nézvést, elvan abban a langyos pancsban, ami körülveszi. Szakmája nincs és a sokak által nem véletlenül büfészaknak csúfolt bölcsész karon tanul. Néhány nap múlva kiveséztük, hogy miért is működne közöttünk nehezen az egész. Csupa jóleső bókot kaptam miszerint túl szabad, túl tapasztalt és túl határozott vagyok. :)

 

Nézzük az azon a héten következő másik jelöltet. Egy kicsivel 40feletti családapa következett a sorban. Az ő legutóbbi élményei közel 20évre, a katonaság idejére datálódtak.

Azóta vágyakozik titkon és a hirdetésemet olvasva úgy vélte, hogy mindenképpen írnia kell nekem. A levélváltás vele nagyon élvezetes volt, csak löktük a poénokat egymás felé bármilyen témáról is volt szó. Néha napi két levél is érkezett tőle. Mondhatnám már ez idő alatt összebarátkoztunk.

 

A randink meglehetősen rendhagyóra sikeredett, meghívott egy egész napos, mindenféle finomsággal egybekötött céglátogatásra. Sajnos az időpont, amely mindkettőnknek jó volt némi áldozatot követelt tőlem - egész éjszaka dolgoztam és ahogy vége lett a műszaknak alvás nélkül utaztam le hozzá busszal a Népligetből. 3energiaital tartotta bennem a lelket estig, míg a legutolsó programnak vége nem szakadt. Elvitt a cégéhez, ahol ő a főnök és egy csomó érdekes dolgot mutatott, csináltam is sok-sok képet. Aztán egy Duna parti csárdába hívott meg, ott mulattuk az időt, gyerekek én még ilyen finom gyümölcslevest életemben nem ettem, mint ott! Az emésztést elősegítendő a parton sétálgattunk sokat majd hazavitt kocsival. Legközelebb egy többnapos fesztiválra utazunk együtt, amelynek ő lesz a fő szervezője. Még mikor leveleztünk, akkor hívott meg rá látatlanban! Komolyan nem tudom mit mondjak a sok szélhámos szarházi után egy ennyire gáláns úriember kétségtelenül a másik véglet.

 

No de le ne maradjunk a feledik randiról!

Van egy közösségi oldal, ahova a világ minden tájáról regisztrálnak ismerkedni az emberkék. Egyik barátom hívott meg valamikor anno, de nem igazán érdekelt ez a fórum, néha felnéztem meglesni az üzeneteimet. Egyszerű is, csúnya is az oldal, egy koncepciótlan fércmunka. Az utóbbi néhány hónapban lettem rá figyelmes, hogy ellepték a saját nemük iránt érdeklődők. Egyre többen nézték meg az adatlapomat és a kezdeti pangás után üzenetek is érkeztek.

 

Az egyik egy 26 éves, jóképű, férfias sráctól, Balázstól, hogy meg akar ismerni. Pár nap múlva sikerült chatelnünk és randira hívott. Elkértem a számát, mire azt mondta, hogy ilyen netes ismerkedésben rutintalan meg most ki van kapcsolva és a töltőn van a telefonja (első intő jel). De végül megadta a számát. Kisvártatva felhívott - bejövő hívás magán - írta ki a telefon, hogy beszélgessünk (második intő jel). A másnapi randit lebeszéltük a Nyugatihoz úgy, hogy amikor felkelek megkeresem és pontosítjuk az időt.

 

Innentől bizonyára kitaláljátok mi történt és, hogy miért aggattam a fél jelzőt erre a randira. Majdnem teljes glédában állva hívtam a következő napon a megadott számot. Kicsörög, semmi. Kisvártatva ismét; kicsörög, semmi. Akkor írtam egy sms-t és a legnagyobb lelki nyugalommal ültem le újra a géphez, hogy intézzem a további dolgaimat. A kis drágám előző nap megejtett egy olyan szöveget, hogy törölni fogja a profilját, mert ezt már úgyis régóta akarja. Ezt közben meg is tette.

Néhány óra múlva csörgött a telefonom. Ismeretlen hétjegyű szám. Egy idősebb, kissé tájszólásos bácsika szólt bele, olvasta be az sms-emet értetlenkedve. Rutinosan kezeltem a szituációt. Természetesen nem ismert Balázs nevű faszcibálót. Miután elnézést kérve letettem a telefont, küldtem a csávónak néhány kedves szót az éteren keresztül. Az már megszokott, hogy trend hülyét csinálni a másikból és felszívódni a találkozó napján, de itt is sikerült megnyitnia a köcsög buzi kategóriának egy új dimenziót, nevezetesen mikor már a mobilszáma sem valódi nekije. Na ezek után tényleg az kezdjen melegekkel, akinek nem is kettő, hanem mindjárt hét anyja van.

 

Folytatása következik..


2010. November 28.2010. November 28.  0 comments  Rendkívüli bejegyzések

Félúton aztán, mikor már egy hasonló elalvásból ismerős volt a táj, átnyergeltem az autóútra. 1óra alatt talán egy kocsi járt arra, a kétoldalt szegélyező évszázados fák miatt a holdat sem láttam, gyakorlatilag a koromsötétben botorkáltam. Hazaérvén betápláltam az útvonalat a google-ba, 2,5 óra alatt 15km-t gyalogoltam.

 

Utána alvás volt. Tomit végül úgy döntöttem elfelejtem ahelyett, hogy beolvasnék neki. A telefon néma maradt, msn-en láttam fent. Gondoltam csak azért sem törlöm/tiltom le. 4nap múlva rámírt msn-en, nagyon óvatosan, maximálisan bűnbánóan. Két hétig tényszerű módon értekeztem vele, ő pedig sűrűn elnézést kért. Végül tekintettel a megismerkedésünk körülményeire és arra, hogy Lacinak anno hányszor néztem el hasonlóan félresikerült dolgokat - adtam neki még egy esélyt.

 

A következő találkozónk már a Nyugatinál volt. Felhívtam mikor odaértem. Hol vagy? - kérdeztem és szemeim a villamosmegállót pásztázták. Itt vagyok, látlak - felelte, mögötted. Megperdültem és ott állt ő. Kezet ráztunk, odaadtam neki a rendelt vodkát és nekivágtunk a körútnak. Kiérvén a rakpartra egy nagyobb lélegzetvételű ücsörgés után egészen az elmaradt találkozónk színhelyéig sétáltunk. Hozta a formáját a srác, előttem és utánam is volt egy randija. :-)

Jó sokat dumáltunk, örültem a találkozónak és ezúttal nem csalódtam benne. Edzéstervekről is szó esett, fel is húzta a pólóját, hogy megmutassa a hasizmát. Provokációért piros lap jár - mondtam neki nevetve. Szó esett arról is, hogy immáron kvittek vagyunk, a női alteregómért jóváirom neki a félresikerült találkozónkat. Mindig szoktam húzni az agyát msn-en, legutóbb írta, hogy tetszik neki valami csaj. Erre én vissza, hogy küldjön képeket. Küldött is.. a csajról. Mondom neki, ne a nőről küldj, hanem magadról. Erre küldött egy arcképet meg egy meztelen fotót.. :-) Már érik a következő pucér pakk, hogy méltathassam, hogy a kemény edzésnek köszönhetően mennyit fejlődött. Jut eszembe volt egy kis meglepetés is, mikor találkoztunk, Tomi ugyanis raccsolva beszél..

 


Miután mindhármukkal sikerült végül találkoznom és mindhárom ismeretség az eddig kitaposott útvonalon haladt tovább meg volt végre időm feldolgozni a cselekményeket, különös érzés kerített hatalmába..

 


Folytatása következik..


2010. November 23.2010. November 23.  0 comments  Rendkívüli bejegyzések

Tomi volt az idei és egyben legutóbbi, harmadik ámokfutásom áldozata, melyről a blogban is részletesen beszámoltam nektek.

 

Azok közül, akiknek felvázoltam, hogy ki is vagyok valójában és velem maradtak, az ő kivételével idővel mindenki lemorzsolódott. Tomi anno, mikor nőként értekeztem még vele, különösebben nem izgatott fel, de férfiként annál inkább. Eleinte ritkásan chatelgettünk a lelepleződésem után, idővel azonban ez megváltozott, talán mostanra már ő keres engem többet, mint viszont.

 

Tomi 21 éves, főiskolás (mellette dolgozik is) srác, akinek az élete a sport és nem átallja edzés gyanánt szétkínozni magát. Szereti magát fotózni,fotóztatni és bár a teste csak átlagos volt, de ettől még roppant férfias és izgató. Azóta pedig a fanatikus sportolásnak köszönhetően látványosan egyre jobban néz ki. A stílusa valami döbbenetes, a pofátlan magabiztosság élő mintaszobra lehetne ő. Az a fajta falkavezér típus, akit mindig is gyűlöltem az iskolában. Aki fentről lenéz alattvalóira, partneri viszonyban pedig rémálom (lekúrtam a csajt és utána mondtam neki, hogy húzzon a faszba). Emlékszem mikor egy pihent pillanatban megkérdezte tőlem, hogy mennyire etikus szerintem, hogy a volt nője néhány hónappal a szakításuk után a megkérdezése nélkül hajította ki a fürdőszobából a cuccait, amit otthagyott. Azóta ciklikusan cinkelem azzal, hogyha rosszul viselkedik kidobom a hajzseléjét.. :-) Tomi kakukktojás szeretne lenni, mert ő biszexuálisnak vallja magát, de mégsem az, mert az ideális partnerrel szemben támasztott elvárásainak senki sem felel meg a bolygón. :-D

 


Eleinte visszautasította a találkozásra való kezdeményezéseimet, később aztán ő maga ajánlkozott. Így néhány hónap alatt a vodka apropóján eljutottunk oda, hogy megbeszéltük, hogy mikor fussunk össze ténylegesen. Nagyon vártam már a találkozást, mert msn-en már eléggé összehangolódtunk, rengeteget poénkodtunk, keményen szívtuk egymás vérét és kíváncsi voltam, hogy élőben mire megyünk egymással a falu bikájával és nagyágyújával.
A délutáni kerti sütögetés nagyon jól sikerült, sokszorosan teli gyomorral ájultam be az ágyba késő este. Jó sokat aludtam, mindössze pár órám maradt ébredés után összeszedni magam. Akkorra az agyam már kolompolt, hogy túl sok a feldolgozatlan történés, de mit volt mit tenni, tovább kellett menni. A Tomi által kért vodkákat belesüllyesztettem a hátizsákomba és mellé helyezve az otthoni maradék piát útra keltem. A vonaton megkezdődött a fogyasztás, az alaphangulat megvolt, az ablakon kihajolva énekelgettem míg beértünk a fővárosba. Ott aztán buszra szálltam és fél órával korábban megérkeztem a megbeszélt pub elé. A hátralévő sok időnek hála beugrottam egy kis öblögetnivalóért a közeli CBA-ba ahol az maradt meg bennem, hogy a pénztáros kiscsaj odaszólt férfi megfelelőjének, hogy : "na látod, ezért lettem leszbikus..". A fél órába belefért a vásárolt ital felhörpintése és közvetlenül utána a megadott időben tárcsáztam a mobilját. Sokadszorra sem vette fel. A pub tele volt, az emberek egymás seggében voltak. Basszus, ezt nem gondolhatja komolyan! Láttam eddig róla vagy két képet, amin a szemei ki voltak takarva, most menjek oda mindenkihez, bámuljak bele az arcába közelről, hogy ő az? Legutolsó üzenetem az volt tőle, hogy "keresd a nyuszit". Miután a felületes szétnézés nem vezetett eredményre és az alkoholizáltsági fokom is túllépte a határt, bekapcsolt a haza program. Még jó 1,5 órát csatangoltam Budán és aztán felszálltam a vonatra már elég rossz állapotban. Elaludtam. Ahogy a szemeim felpattantak és azt láttam, hogy idegen terepen vagyok, leugrottam a vonatról.

 

Az első, ami tudatosult bennem, hogy mindjárt éjfél és bizony az aznapi utolsó vonat visszafelé már bő fél órája elment. Nem sokáig volt kérdés, hogy maradjak e hajnalig megvárni az első szerelvényt vagy gyalog nekiinduljak. Mivel arrafelé nemigen vagyok ismerős és a ki tudja hova vezető műút is eléggé távol esett - a sínek mentén indultam el. Aznap éjjel durván hideg, metsző jeges szél tombolt, szerencsémre a farmerkabátomat magammal vittem. Válogatott szitkozódások közepette, egyre jobban kijózanodva róttam a kilométereket. Ez nem lehet igaz! Az már megszokott, hogy a találkozó napján a kéthetes "húdekurváramegakarlakismernimártegnaptalálkoznunkkellettvolna" srácok eltűnnek, de Tomitól ezt nem vártam. Az utolsó kilométereknél már némileg lehiggadva a kérdés csupán az maradt, hogy vegyem e a fáradtságot és küldjem el a francba vagy hagyjam inkább a fenébe..

 


Folytatása következik..


2014. May 14.2014. May 14.  9 comments  Találkozások

 

Hogy milyen elmebetegekkel hoz össze a sors.

 

 

Rámírt egy "lorem" nevezetű, kép nélküli profil, az egyik meleg társkereső oldalon. Mivel nekem kint is van a profilom alján, hogy kép nélkül ne is próbálkozzanak, mert úgysem fogok válaszolni. Kivételt tettem, mondtam neki, hogy pótolja a hiányosságát, és majd én is küldök majd képet magamról. Nagy nehezen sikerült egy képet kikulyerálnom tőle, amin rám hallgatva kitakarta egy nagy fehér négyzettel az arcát, hogy ne ismerjem fel. Ekkor emlékszem azt kérdezte, hogy most már fel merem-e vállalni az arcomat. A képen nagyon szimpatikusnak és szépnek tűnt a gyerek. Kérdeztem tőle, hogy hol tanul, de nem válaszolt rá, azt mondta, hogy ez maradjon az ő titka. Rendben elfogadtam, viszont ahogy jobban megismerkedtünk, kértem tőle arcos képet is. Erre küldött egy nagyon rossz minőségű, zajos, kicsi képet, egy vigyorgó fiúról, mellette egyik oldalon egy lány, másikon egy idősebb nő. Erre én is képpel válaszoltam. Kértem tőle még egy képet, kaptam is, öltönyben volt. Cuki volt nagyon. Megbeszéltünk egy időpontot, mondta, hogy este 8 után ér rá. 20:35-kor érkezik a háztömb elé, bicajjal, én 5 perccel hamarabb kimegyek érte.

Így is volt, 20:31-re lent voltam, vártam, majd kis idő múlva valaki sétál az ellenkező irányból. Tudtam, hogy ő lesz az. Azt mondta, hogy ő már hamarabb érkezett, csak körülnézett, rámutatott egy bringára, hogy már korábban lezárta. Egy fehér, tiszta, versenybringa volt. A fiú kisebb volt nálam, a hajunkban, mint formájában, mint színben azonnal hasonlóságot véltem felfedezni, a hangja nagyon kedves, duruzsoló volt. Befelé menet kérdeztem, hogy lifttel, vagy lépcsőn mennyünk, de rábeszéltem a lépcsőre XDDD. A lift gyakran rossz. Felfelé menet kérdezte, hogy mit tanulok, valamiért azt feltételezte, hogy mezőgazdaságira járok. Mondtam neki, hogy nem, és megkérdeztem, hogy ezt mégis honnan veszi. Nem tudott rá ésszerű magyarázatot adni. Közben találgatta, hogy hanyadik emeleten lakom.
- De ugye nem a kilencedik?
- Nem.
- Hatodik?
- Hetedik?

 

Végül lelőttem a poént, a nyolcadikon. Tovább faggatott, hogy akkor mit tanulok. Beléptünk a bejárati ajtón. Mondtam, hogy egy OKJ-s képzésen vagyok. Egyból rávagta:
- Óóó ........?

 

Kérdeztem, hogy honnan tudta, mire annyit válaszolt, hogy az egy OKJ-s képzés. Kérdeztem őt, hogy mit tanul. Állítólag még tanult. De azt mondta, hogy már nem. Megkérdeztem tőle, hogy akkor most fog-e érettségizni, mert nem nagyon értettem, hogy miért mond ellent saját magának. Mire ő valami olyasmit mondott, hogy az még nagyon sokára lesz.
- És milyen nyelven tanulsz?
- Angol?
- Nem.
- Német?
- Nem, ezen kivül sok nyelv van még...
- Francia? (elkezdett franciául beszélni, majd hozzátette:) Nem.
- Olasz?
- Olaszul? Nem. Olaszul egy szót sem tudok.. - viccelődött

 

Miután megnéztük a kilátást az ablakból, leült a földre. Mondtam neki, hogy mögötte van a fotel, de azt mondta jó ez így neki. Rátértünk, hogy kinek milyen családja van, hogy mit dolgoznak az enyéim, de ő csak a nagyszüleiről mondott konkrét dolgokat. Kérdezett tőlem valamit, amire mindig egy egyenesen, és röviden válaszoltam, természetesen az igazat, mi értelme lenne hazudozni. Viszont ahogy neki is feltettem volna ugyan ezt a kérdést, gyorsan elkezdett valami hasonló témájú történetet mesélni, majd megjegyezte, hogy ő rengeteget tud beszélni. Én addig gondolkoztam, és fetettem neki azt a kérdést, hogy érettségi után mivel fog foglalkozni.
- Kerámia tervező és készítő leszek.

 

Mondom a mi iskolánkban vannak keramikusok, oda fogsz járni? Nem, neki pécseN lesz a sulija. Elkezdett a kerámiákról áradozni, hogy milyen bonyolult, összetett folyamat elkészíteni, mire azt mondtam, hogy amit én tanulok is nagyon hasonló. Túlságosan értett hozzá, biztosan nem középsulis már, nem értettem miért csapott be... Amit én tanulok, arról is annyit tudott, ami már kezdett feltűnő lenni, mintha utánanézett volna már. Megkínáltam whiskey- vel, mert kért, de egy nagyon kicsi után is eléggé becsiccsentett, és megkért, hogy én is igyak. Így is tettem. Mert ha ő többet iszik, akkor lehet, hogy ellopom a számítógépét a táskájából, mert drága volt. Mondom de tudud hol lakom, 8. emelet ...-es ajtó. Ő zenét indított, megengettem neki, hadd érezze jól magát. Végül én jobban berúgtam mint ő. Elég gáz lett, hogy én kínáltam meg őt, de én vagyok részeg. Még csak mindig azt néztem, hogy sehogy sem lehet 19 éves. Fel is hoztam neki a témát. Például arcszőrzete hogy-hogy nincs még? Azt mondta van neki is, csak "hamar eltűnteti". Nem borotválással, nem epillálással, nem gyantázással, hanem egy másik módszerrel, amiree rábeszélte a szüleit, mert elég engedékenyek. Leültem én is mellé a földre, hogy ne érezze magát kicsinek. Kérdeztem a nevéről. Mondtam elég egy keresztnév is. Gondoltam, ha kezdeményezek, elárulja. Megmondtam a keresztnevemet, mire ő azzal válaszolt, hogy az övé elég ritka név, könnyen megjegyezhető, ezért nem árulja el.
- Lorem.
- Mi? Ja, lorem...
- Látom te is sikeresen letakartan a kamerát. - és a laptop irányába nézett. Furcsálltam is, mert a földről elég nehezen szúrhatta ki. Mindenesetre jól elterelte a témát...
- Jah, igen....
- De nem tudják feltörni. - folytatta.

 

Majd felhozta, hogy ő jiu jitsu-zik, aztán mutatott is egy videót róla a neten. Kérdezte rólam, hogy sportolok-e valamit, én hozzátettem, hogy nem. Ez után a zene lassan leállt, lekapcsoltuk a lámpát.....


(hosszú - hosszú szünet következik)

 

Miután elment, elkezdett nagyon furcsán viselkedni.
- Soha nem szabad felhívni senkit sem a lakásba. Nem tudhatod, hogy milyen szándékkal jöttem. Sok őrült mászkál odakint.
- Jézusom, kezdesz megijeszteni.

 

A szobában még mindig sötét volt, de ahogy az a kis fény megcsillant a szemében, félelmetes volt. Ez után még fél óráig csak ilyeneket mondott, felöltöztünk, lámpát kapcsoltunk. Ez a kedves kisember egy pszichopatába kezdett átmenni.
- Megtudtam, hogy hol laksz, körbemutattad a lakást, tudom hova jársz suliba, tudom mit dolgoznak a szüleid, hogy hány testvéred van. Közbe rólam semmit sem tudsz. Simán kinyomozhatnálak.
- De, hogyne tudnék rólad, tudom, hogy keramikus vagy.
- Mindent csak kitaláltam, semmi sem volt igaz. Végig hazudtam.

 

Olyan magabiztossággal mondta, közben végig a szemembe nézett és közben próbáltam kideríteni, hogy most csak viccel vagy nem. Az idő éjfél fele lehetett, már nagyon késő volt. Nem fejezte be, csak mondta, és mondta a hülyeségeit, én meg egyre inkább menekülni akartam tőle. Elkezdett a lótartásról beszélni, hogy akár azt is tanulhatná, mert tud arról is. Azt is beadhatta volna nekem.
- Miért, mit tudsz rólam? - kérdezte.
- Hát azt, hogy merre felé laksz, hogy találka előtt felmérted a terepet, és nem voltál kint az erkélyemen. - viccelődtem
- Az az "arra" lehet kurva nagy terület is.
- Hát ja...
- Lorem vagyok, ami azt jelenti mexikóiul (!), hogy tanulópénz. Örülj, hogy engem fogtál ki, és nem mást. Velem jól jársz. - mosolygott.
- Jézusom....

 

- Én bérgyilkos vagyok. Azért indítottam zenét, hogy ha hangfelvételt készítesz, ne hallatszódjon, hogy mikről beszélünk. És, hogy a szomszédok ne halljanak semmit.

 

Közben folyamatosan közeledett. A két kezemet a vállára tettem, így akadályoztam meg, hogy közelebb jöjjön hozzám.

- De 19 éves vagy ugye?
- Mennyinek nézek ki?
- Jóval fiatalabbnak tűsz.
- Mennyinek néz ki az arcom, és mennyinek a testem?
- Az arcod jóval viatalabbnak, a tested elmegy 19-nek.
- És az eszem?

 

Ekkor kezdtem el gondolkodni, és egy nagyon rossz érzés kerített hatalmába, hogy én tényleg semmit sem tudok róla, nem tudom, hogy mi tévő legyek.
- Legyél paranoiás. Nem szabad senkit sem felhívni a lakásodba, csak ha megbízol benne. Néha nézz ki a folyosóra. Látod? Ég a lámpa, de nem szokott. Gyanus nem?

 

Vakon megbíztam egy "bérgyilkosban". Itt már nagyon járt az agyam:
- Viszont láttam a biciklidet.

 

Erre a kijelentésre nem számított, bólintott egyet, majd azt mondta, hogy 6 bicaja van.
- Egyáltalán magamról küldtem képet?
- Hát, annyira rossz az arcmemóriám, hogy nem tudom. Nem tudom megmondani. De meleg vagy, az biztos.
- Lehet, hogy homofób vagyok. Szoktad hallgatni a híreket?

 

Ekkor belenyúlt a zsebébe, és azt mondta, hogy kés van nála.
- Mit tennél akkor, hogy ha kés lenne nálam?
- Kivinnélek az erkélyre, és.... - ekkor meglöktem egy nagyon kicsit.

 

Erre ő úgy reagált, hogy megfogta a két karom és letepert a földre jiu jitsu-s mozdulatokkal.
- Én bérgyilkos vagyok. - suttogta

 

Nem hittem még mindig neki, erre behívott a fényre, és elkezdte mutogatni az arcán és a nyakán a sebhelyeket. Néhány még elég frissnek tűnt. Olyan magabiztossággal mutatott rájuk, még ha ő nem is látta saját magának és közben, hogy végig a szemembe néz, nagyon ijesztő volt. Na ekkor döntöttem úgy, hogy 2 percen belül az ajtó másik végén kell lennie. Elkezdett turkálni a zsebében, azonnal rászóltam, hogy vegye ki, és mondtam vegye fel a táskáját. A táska könnyú volt, de megemlítettem a számítógépét.
- Nincs benne számítógép. -mondta haláli nyugalommal.

 

Kinyitottam neki az ajtót, és kirobbant rajta.
- Remélem beszorulsz a liftbe! - szóltam utána.

 

Gyorsan és céltudatosan hatalmas lépésekkel elindult, nem nézett vissza, és egyből lement a lépcsőn. Ellenőriztem, hogy mindenem meg van-e, de talán igen. A bicaj, ami állítólagosan az övé volt, nem volt kint. Bár ekkor már nem voltam biztos, hogy az az övé volt-e.

 

 

 

 

Nagyon durva visszagondolni arra, hogy ez a 4 óra amit vele voltam, az elejétől a végéig meg volt rendezve, irányította végig a beszélgetést, és mindezt úgy tette, hogy ne tűnjön fel. Beszédes. Nincs ezzel gond, sőt jó. De ez, hogy egy ilyen beteg játékot játszon velem, és így rámhozza a frászt, miközben otthon vagyok, félelmetes. Ráadásul olyan volt, mintha utánam nézett volna. Egyszeri találkozás volt, mert mindig úgy válaszolt, amiből egyszerűen leszűrhettem, hogy ne számítsak több találkozóra. Utána elég rosszul éreztem magamat, mindenemet elárultam neki, miközben róla tényleg semmi sem derült ki. Még egy keresztnév sem. Megnéztem a képeit, és tényleg másét küldte el. Hogy milyen nyelven tanul? Magyarul. Beszélgettem vele tovább a neten, nem sok dolgot mondott el, de azt igen, hogy én még jól jártam, volt aki a rosszabb énjét kapta meg. És ne felejtsem el, ő az én tanuló pénzem.


Copyright © 2021 Színes Web Ltd.