Izgatottan vártam az év végére időzített, néhány napos külföldi kiruccanásomat. Előre éreztem, hogy nagyszerű lesz majd minden nehézség ellenére is.

Kicsit féltem attól, hogy mi lesz akkor, ha túl jó tapasztalatokkal térek haza. Most ennek az emberi részét boncolgatnám. Voltunk jópár helyen, ahol tömeg volt, de fellökni, rám lépni, elém tolakodni senki sem akart.

Elmentünk egy szórakozóhelyre is, ahol meglepően kultúráltan szórakoztak az emberek. Nem volt szorongás, tolongás. Nem dohányzott senki, nem is akart ennek következtében kifolyni a szemem a tömény füsttől, mint idehaza. Mindenki a bárpultnál ivott és ott is hagyta az italát, amit nem orzott el senki. Nem jártunk éjjel kettőkor bokáig a tánctérre dobott szemétben, törött pohár-sörösüveg hegyekben, mint itthon. Csupa önfeledten magát jól érző és a környezetére is odafigyelő embert láttam és ettől én is felszabadultabb voltam, igazi élmény volt.

Idézném az átmenetileg hazánkban tartozkodó srác (azon ország szülötte, ahol voltam pár napot) véleményét a partnerkereső profiljáról rólunk, magyarokról.:

"I've spent on this page enough time to make some statistics:

- the 90% of the users has an L-XL dicksize... God bless Hungary, but I wonder why there are other 'options' like 'm' or 's' then :) --> maybe less self confidence (more truth) will make many people better!

- the 99% of the people who is looking for friends does not reply to the messages if they don't like the face ( I have even heard that they have to be able to look in the face of their friends!) --> looking for a sexdate is not a crime, being a frequent liar (toward himself as well) might be.

Oh, one last thing: to not reply to a simple message does not show the lack of interest but the lack of the basic politeness!"

Ezeket a sorokat olvasva és értelmezve nekem égett le a pofámról a bőr. Csodálkozásra sajnos nincs ok, csak szörnyülködésre és sajnálkozásra. A helyzet egyre rosszabb, két komoly tényező továbbra is az itthoni emberek elkorcsosulását táplálja gőzerővel; a politika és a média.

Előbbiről mindenki tudja, hogy miért. Utóbbit is elég csak bekapcsolni. Tehetségkutató.. Amiben fej-fej mellett halad a cél felé csupa olyan jelentkező, akinek egy tiszta hangja nincs. A lemezszerződéssel, klippel rendelkező énektanár, aki a saját országában egy már befutott énekest másol, stílusban, külső megjelenésben; az irritáló hangú pacsirta, akinek az apja saját együttessel futott be majd eltűnt, hogy aztán a választásokon a volt kormányzópárt színeiben az egyik fővárosi kerület polgármester jelöltjeként induljon.. És a győztes.. A konkurens csatorna műsorának egykor volt sztárja, aki a nyáron még fekete ruhában haknizott egy strandon a három tíz év körüli kislányból meg néhány sztk-s Gizike néniből álló közönségnek.A hangja nem változott, de most ezrek futnak és sikítoznak utána..

Az ország, ahol sztár lehet egy másik tehetségkutatóban döntős, köcsögöző stílusban rappelő hülyegyerek. És ahol főműsoridőben kétmillióan nézik néhány gyengeelméjű agyhalott vergődését egy házban. Ilyenkor van az az érzésem, hogy az emberiség csak egy gennyes kelés ennek a bolygónak a testén, de ebben az országban mindenképpen.